A programban résztvevő meghívott újságírók már hetekkel előre bejelentkeznek az általuk leginkább preferált modellekbe, melyeket szigorú logisztikára épülő program szerint meg is kapnak, ki is próbálhatnak. Idén 23 országból érkező zsurnaliszta 13 gyártó 31 motoros és vitorlás modelljével barátkozott 3 nap alatt 21 szakaszt megtéve a földkerekség egyik legszebb szigetvilágában. Magam 19 féle hajót terelgettem, volt amit kíváncsiságból, volt amit kötelességből és olyan is akadt amit csak azért választottam, hogy ki tudjam pihenni valamelyik rohanógép stresszes pattogását. Elkötelezett vitorlázóként legszívesebben csak vitorlásokat teszteltem volna, de ezt nem tehettem, mert nem volt annyi, másrészt a skandináv vizeken nincs éles határ a vitorlázók és a motorosok között, sőt az egyik leghíresebb finn márka a Nauticat legfőbb profilja a motorsailerek gyártása. A Nauticat ez alkalommal pont egy sportosabb vitorlás hajóval a 321 Sport modellel jelent meg, ezért mégsem erről, hanem egy különlegességről a Sailjet 40 névre hallgató nem is tudom hová sorolható vízi járműről szeretnék mesélni.

A történet úgy kezdődött, hogy egy ismert finn vitorlázó olimpikon kitalált magának egy hajót ami a valóságban nem létezett, ezért csináltatott egyet. Először is meghatározta, hogy a hajó legyen 40 láb körüli, hogy mindenhol ki tudjon kötni, ne legyen 5 tonnánál nehezebb, hogy haladjon rendesen, legyen benne szauna mert az egy finn fickónak jár, legyen két ledönthető árboca karbonból, mert a sloop vitorlázat nem eléggé iránytartó, és egyébként is macerás a felszerelése. A hajóval nem akar cirkálni, a vitorlázat nem futhat nútba, és bummot sem kér. Legyen erős motorja amivel nagy sebességgel, akár 20 csomóval is tud haladni. Nos elkészült a mű.

A két árboc elé egy egy génuát lehet kitekerni, az orrsudárra még egy gennaker is feszíthető. A hidraulikusan emelhető kíl 210-ről 50 cm-ig pumpálható, nyilván motorüzemben a kormányt is fel kell rántani, amit egy szimpla flaschenzug tesz lehetővé. Az epoxi kompozit test semidisplacement kialakítású, mély belépő éllel, mely meglepően jól tolerálja a 300 Le-s Volvo Penta csukódó propelleren át leadott brutális hajtóerejét. A dingis kormányrúd mögött lenyúló mély kormánylap elveszíti funkcióját amint bebrüzzen a hatalmas motor. A lap felhúzása és a kíl megemelése nem több mint 20 mp, ha van elég szorgos kéz akkor ez idő alatt a két génua is betekeredik, át lehet ülni a kis kerek kormány mögé a puha bőrülésbe és gázt! A hatalmas test hamar siklásba kerül és ettől eléggé meg vagyok győzve. Amikor felszálltam a hajóra, szokásom szerint végigkoslattam a belső tereket, amivel nem is volt baj, sok pénzért skandináv stílusgyakorlatot talán még az itthoni tervezők is képesek alkotni, azonban a lenge vitorlázat és a viszonylag alacsony rig nem sok jót ígért. Ehhez képest simán toltuk 8 csomóval, az alig több mint 12 csomós szélben. Kreuzolni nem próbáltam, de ezt nem is ígérték, a tulaj ezt eleve kizárta. A motorozástól meg semmi jót nem vártam. Ültem már Mac Gregoron, meg a furcsa hazai klónjain, egyik sem fogott meg. Azok se nem vitorlások se nem motorosok, valami nem túl praktikus elegy. Ezen a hajón meg valami gyors nasszádos érzés fogott el, ahogy beindult a bivaly motorjával. Amikor vitorláztunk, akkor meglepően vitorlásos volt a fíling, amikor motoroztunk akkor eszembe sem jutott, hogy ez a hajó széllel is képes haladni.

De, még mielőtt unalmassá válnak a technikai részletek azért elmondom, hogy kipróbáltam a Fiskars csoport Buster Magnum M5 jelű alumínium motorosát. A csónak farán fel volt biggyesztve egy 350 Le-s Yamaha V8-as külmotor. Nyilván ment közel 60 csomóval az enyhén hullámos vízen, de nem ez a pláne! Ha valaki ült már V8-as motorral szerelt járműben, az tudja milyen hangja van egy ilyen gépnek! De ezt a járművet itt nem egy szigetelt motorháztető alá szorított erőgép hajtja az aszfalton, hanem egy brutális farmotor a vízen. Úgy gyorsul, hogy közben elemelkedik a víztől, és gyakorlatilag csak a csavar kavar. Az ilyen erőgépet nem is lehet kézzel trimmelni: automata segíti az optimális hajtásszöget, és véd a hanyatt eséstől is.

A korábbi években írtam a kikötőkről, az extrém alkoholfogyasztási szokásokról, a gasztronómiáról, most had szóljak egy kicsit a környezetről is. A hely ahol jártunk az un. Turku Archipelago. A szárazföld itt darabokra törve simul be az amúgy ezen a részen sekély Balti tengerbe, megszámlálhatatlan mennyiségű szigetet alkotva. Egyik délben kikötünk egy festői öbölben elfoglalva helyünket a finomságokkal megrakott asztaloknál, amikor a helyi polgármester beszédet intézett. Elmondta, hogy egy városban vagyunk aminek neve Pargas (finnül Parainen). A 15.000 lakosú város 5.500 Km2-en terül el amiből csak 880 Km2 szárazföld a többi víz. A városban van 15.000 sziget is, tehát minden lakosra jut egy. Amúgy a város is szigeten fekszik. Amikor ezt hallgattam eszembe jutott, hogy én még azt tanultam, hogy ez itt az ezer tó országa. Mekkora szemfényvesztés! Ha csak egy városban több mint 15 ezer sziget van akkor kit érdekelnek a tavak?

Sok a magántulajdonban lévő sziget, de ez nem jelent elzárkózást. A törvények mindenkinek lehetővé teszik a szigeteken való szabad mászkálást függetlenül attól, hogy ki a tulajdonos. A hajók és a hajózási szokások is igazodnak a környezethez. A kikötőhelyeket a hajók farhorgonyon lógva közelítik meg, és addig ereszkednek amíg az eleje le nem koppan. Ezért is épült annyi hosszúkíles vitorlás, vagy ezért is népszerű a strapabíró alumínium motorcsónaktest. Az egyik kedvencem a helyi életmódra optimalizált Faster 635 CC nevű alumínium motorcsónak, elől lenyitható amolyan D-day érzetet keltő deszantos orrkiképzéssel. Ebbe a hajóba, bármit bepakolhatunk, akár egy quadot is, hogy a legelhagyatottabb szigeten is partot érve kényelmesen üríthessük a rakteret.

De ha már a különleges megoldásoknál tartunk, láttam automatikus fenéktörlőt, hogy precízebben fogalmazzak hajófenék pucoló készséget. Ez úgy működik, hogy a kikötőhelyen lazán rögzített úszóképes kefeszőnyegre rásiklik a hajó, majd a hullámok hatására ez a szőnyeg elmozdul, ezzel folyamatosan tisztítja a a felületet, meggátolva az algásodást azokon a részeken amin felfekszik. Seaboost.fi Powerturf

Láttam, és használtam olyan csoda csáklyát, - valami amerikai találmány - amibe ha beakasztjuk a kikötőkötelet és a bója karikájára rákattintjuk, akkor valami érthetetlen mechanikai varázslat eredményeként a kötél átfűződik a karikán és a csáklya szabadon eltehető. Működik döfő és húzó üzemmódban attól függően, hogy miként tudjuk a célveretet megközelíteni. Nyilván ez csak olyan helyen hasznos, ahol a kikötésnél valami nehezen elérhető vaskészségen kell átfűzni a kötelünket.

Képek a kiállításról ITT.

Sailjet 40 galéria ITT.

Buster Magnum M5 galéria ITT.

Faster 635 CC képek ITT.

Hajófenéktörlő és csodacsákja képek ITT.