Természetesen nem kellett sokat noszogatni minket, hogy csatlakozzunk a túrához, így kényelmes bepakolás és némi Picula munkaegyeztetés után meg is céloztuk Füredet. Alsóörs után azon kezdtünk gondolkozni, hogy kinyitott-e már a Code Zero Csopakon. Gyors FaceBook ellenőrzés és … igen, pont a május 1-i hétvégére időzítették a nyitást! Telefon a másik hajóra, mit szólnának egy csopaki ebédhez? Nyilván nem volt negatív a válasz, igaz addigra a Cloud Nine már Tihany alá ért. Megéri a kerülő, így nemsokára kiköthettünk a csopaki mólón.

Az érkező kikötőmester látványától már vizionáltam a „hogyképzeljükhogyidekötünkki azonnalmenjünkinnen” szóösszetételt, de úgy látszik én vagyok félrekalibrálva. A mosolygós úr kézfogással köszöntött, és mikor már-már mentegetőzve mondtam, hogy csak ebédelni jöttünk aztán megyünk is, csak legyintett: „addig maradnak, ameddig akarnak”. Ha minden mólón így fogadnának... Persze az is igaz, hogy még nem indult el a menetrend szerinti...

A Granini lánycsapatát épp itt sikerült lefotózni, a friss szélben tartottak edzést, és úgy láttam, volt is dolguk rendesen.

Az ízletes ebéd után tovább indultunk Füredre. A BYC-ben terveztük a kikötést, de az egyik hazatérő hajón önálló életre kelt schott miatt végül inkább a Hajógyár által nyújtott előnyöket használtuk ki, úgy mint kikötőlánci tagság, illetve jó nagy daru. Hamarosan Befutott a Dina, az Ella és az Aquanauta is.

Itt is nagy örömmel és előzékenyen fogadtak minket. Azt sem nézték rossz szemmel, ahogy spontán móló partit rendezünk a daru tövében. Előkerültek a különböző sörök/borok/pezsgők. Volt mire koccintani, hiszen volt hajó, ami végre megszabadult a hajócsavart gúzsba kötő schottjától, meg olyan is, ami új nevet kapott a szezonra. Ezekre pedig vétek nem áldomást mondani/inni.

8 óra tájban gondolta úgy a csapat, hogy akár vacsorázni is lehetne, de a helyi étterem adottságait sajnos nem tudtuk kihasználni. A kártyás fizetés hiánya és a kutyákkal kapcsolatos fóbiák miatt pont 11 emberrel kevesebb vacsorázott szombaton a Hajógyári Kikötőben, mint amennyi szeretett volna.

Ki taxiba, ki összecsukható kerékpárra pattanva közelítette meg a füredi Halászkertet, ahol legénységünk 4 lábú tagját sem nézték rossz szemmel és a kártyát is elfogadták fizetőeszközként.

A Kredenc borbisztróban tartott J24/Melges csapatbajnoksági bulit már csökkenő csapattal közelítettük meg, de azért egy fröccsre itt is jutott idő.

Esőre ébredtünk hajnalban, ami egész délelőtt kitartott, viszont legalább kellemes délies szél is társult hozzá. Nyilvánvalóan csak addig esett, amíg vissza nem értünk Fűzfőre. Menet közben azért elvitorlázott mellettünk a HYC kupa Dragon mezőnye és egy kicsit a J24-esek rajtját is megnéztük.

Ennél jobb szezonkezdést, azt gondolom, nem kívánhattuk volna. Túrázásra fel!

További képek a galériában!