„Lánc, lánc eszterlánc, Vészbanyákat visz a tánc.”
dr. Karádi-Kovács Kata. Így hívják. Első evezős túráján a Mosoni-Dunán 3 évesen vett részt kenuban. - Na és. - 1999, alapító elnökségi tagja volt a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata Egyesületének, később vizsgálóbizottsági, majd etikai bizottsági tagja, közben jó ideig strandi és hajóvezetői szerepben is tevékenykedett a kötelékben (rendelkezik belvízi hivatásos és szolgálati célú vitorlás és motoros vezetői engedélyekkel is). – Van ilyen másnak is. - Egyetemi évei alatt gyermek vitorlástáborokat vezetett, skipperkedett és vitorlázást oktatott. – Váljék egészségére. - 2010-ben alapította a bookaboat hajóközvetítői oldalt. – Magánügy, mi közünk hozzá. - 2012-ben doktorált limnológia tudományterületen, azóta is (és előtte is) a szakmájában dolgozik. - Nahát, nem kispályás! - A „Gyerünk vitorlázni!” kötetek fordítója és kiadója. – Még ráadásul ez is! - Így már, összességében tekintve teljesen más. Nem egy hirtelen, divatos ötlettől vezérelt pufogtatás. A magam részéről, vér profi felvetésnek fogadom el az általa megfogalmazottakat. Esetleg érdemes lehet hót komolyan venni?!
„Üst, üst gyűlj tele, Férget, mérget üss bele!”
Mit is tudunk tenni szerény eszközeinkkel annak érdekében, hogy az ügy előre haladjon, ne csak a szóvirágokat zengjük. Hozzáfogtunk az adatgyűjtéshez. Ami érdekel: Ki tud e-féle elhagyatott, romosodó, vagy csak simán használaton kívüli, vagy zárt közösség által tulajdonlott kikötő féleségről? Hol található (a lehető legpontosabb cím)? Ha van ismert, vagy feltételezett tulajdonos, annak megnevezése és elérhetősége. Kérlek, írjátok meg e-mailben a gyorgy.gelencser@porthole.hu címre. Innen, haladéktalanul továbbításra kerül, elsősorban Katának, másodsorban egy „lelkes kis csapatnak”, akik nyilvántartásba veszik, majd utána szimatolnak a felderített létesítményeknek, és megkísérlik megtalálni a lehetőségét annak, hogy úgy az állandó, mint a túrázó „vendég” ladikosok, valamilyen formában igénybe vehessék. Ilyen egyszerű. De kell ám a segítségetek, amit előre is nagyon – nagyon szépen köszönök.
„Legelőször buta béka, Te kerülsz be a fazékba.”
Hogyan is gondolom én ezt? Például, ahogy volt szerencsém beleakadni Lellén, a nagykikötőtől nyugat felé, úgy ötszáz méterre, egy szépen lassan, de határozottan pusztuló létesítménybe.
Pedig milyen csinos, kis védett jolle tanya lehetne itt. Majdhogy nem minden van, még vizesblokk is lehetne. Na igen, ha a „megnevezett” tulajdonos hotel is ilyen szakadt, elnéptelenedett állapotban düledezik, nincs mit csodálkozni.
Szóval ahelyett, hogy keseregnénk, igyekszem úrrá lenni a „magyar ugar” okozta felháborodásomon, és tenni valamit. Hátha akad valaki, aki gondjaiba veszi, uram bocsáss hajlandó lesz üzemeltetni.
„. Sikló, fullánk, eb foga, Villanyelvű vipera.”
Miről is álmodik Kata? Talán valahogy így képzelheti el:
Persze mindez temérdek pénzbe kerül, amit valakinek mindenképpen ki kell fizetnie. És nem csak egyszer, ami évtizedek múlva talán megtérül, hanem folyamatosan. Hiszen egy ilyen kis öblöcskét takarítani, karbantartani, felügyelni, őrizni kell ahhoz, hogy épségben maradjon, használható, hovatovább vonzó legyen.
„Dobszót hoz az éj, Jön már a vezér.”
Kell ugye, valami féle üzemeltető, reális - kifizethető díjszabás, ötletes reklám, egyértelműen rögzített használati feltételek. És csoda lőn! Jelentkeznek a bérlők, jönnek a túrázók.
A példában szereplő tábláról, ugyan hiányzik a vendég hajókról szóló passzus, viszont egyrészt papír cetlin, a kikötőirodaként szolgáló sufnira tűzve olvasható, másrészt az állandóan ott csoszmoszoló kikötőőr, köszönésünket fogadva azonnal közli: „Hozott Isten, érezzétek jól magatokat, egy nap és éjszaka ingyenes!” Ja, károgtok, hogy ez nem a Balatonnál van?! Valóban nem, de mutatok én ott is kettőt.
Igaz, ezekben nem minden optimális. Helyet bérelni lehet, üres vendégplacc ugyan mindig akad, de a kikötés vagy éjszakázás csak „hallgatólagosan” megoldható, éjszaka is nyitva tartó vizesblokk nincs.
„ Lócsont, sárkány pikkelye, éji konkoly gyökere, Múmialé iszonya, Cápa sózott uszonya” … stb.
Temérdek a nehézség. Az állandó kikötési lehetőség, meg a rámpa még hagyján. A kishajós túrázóknak viszont vizesblokk, hovatovább legális sátorhely is kell. Ezek elengedhetetlenek. Aztán jó, ha van a közelben bérelhető olcsó szálláslehetőség, közért, vasútállomás, ügyeletes orvos… stb. Soroljam még?
„ Bal hüvelykem bizsereg, Gonosz lélek közeleg.”
Nézhetem jobbról, nézhetem balról, akár hogyan is matekozok, arra az eredményre jutok, hogy egy ilyen kis túrahely üzemeltetése, jóformán annyiba kerül, mintha valódi, tőkesúlyos hajók számára alkalmas létesítmény lenne. Természetesen, a kotrás és a létesítés költsége az alacsonyvizű variációban több nagyságrenddel kisebb.
Veszem magamnak a bátorságot, hogy kijelentsem: Ahhoz, hogy ilyen túraútvonal célpontokat kialakítsunk, igen nagy és határozott igénynek kell mutatkoznia. Pontosabban, a kajakosok – kenusok – jollesok – katamaránosok – „villamosok” népes tömegének kell harsányan követelődznie (úgy, mint a „binyigliseknek”), hogy márpedig, nekik ez kell, szégyen – gyalázat valamint botrány, hogy még nincs, legyen, de mán! Aztán, ha véletlenül akad majd egy – kettő, ott kell nekik tolongani, fürtökben lógni a vendéghelyeken, és torkuk szakadtából óbégatni: ez kevés, még, még, ide is – oda is! Na, erre vagyok aztán igazán kíváncsi. Ki a fene fog ebben a kifordult, okos telefon nyomkorászós, plázákban lófráló (persze vasárnap is), közösségi oldalakon hazudozós és egymást hülyítős, TV sorozatok rabjává vált, otthonról ki nem mozdulós, autóban és wellnessben tespedős, celeb imádós, majom világban azért lármázni, hogy valami lélekvesztőben megsülve, megázva, holt fáradtan, szúnyogok által összemarva, egy sátorban az anyaföldön húzza meg magát éjszakára.
Szilárd hitem, igazán nincs. De reményem az van. Márpedig, az hal meg utoljára. Vagyunk páran, efféle elfajzott különc bohócok, hát csináljuk. Legalább azt tegyük meg, amire lehetőségünk nyílik. Nyissunk meg pár kikötőcskét, pihenő helyecskét. Aztán meglátjuk. Segítsetek, küldjétek a leveleket! Akkor gyerünk, uzsgyi neki!
„Szép a rút és rút a szép, Sicc, mocsokba, ködbe szét!
Fergetegesen jó!
Merlin & William Shakespeare (Macbeth)
