1960-as évek elején-közepén jelent meg a Cadet Magyarországon és hamar nagy népszerűségre tett szert, mint belépő versenyhajó osztály. Az első kb. 20 évben a hajók a klubok műhelyeiben fából épültek, a vitorlákat pedig egy-egy külföldről vett (Holt Allen, Musto) garnitúra sablonjáról koppintva szintén a „házi” varrodákban készítették, így a felszerelés a szocialista viszonyok között is könnyen hozzáférhető volt.  A 70-es évek elejétől, közepétől már nemzetközi versenyekre is jártak a magyar Cadetosok. (a korai időszakról több részletet is olvashatnak az eltökéltebb érdeklődők az írásom végén) Akkoriban jelent meg egyszemélyes belépő hajóosztályként az Optimist. Ettől kezdve évtizedeken keresztül egymás mellett élt és fejlődött Magyarországon a két hajóosztály, egymást kiegészítve és feltételezve. A legutolsó kb. 15 évben alakult ki az a tendencia, hogy az Optimist osztály erősödött, a Cadet gyengült, sőt, a legutolsó években már kizárólag a THE tartotta fenn kis flottáját. Ez az időszak THE színekben még értékes nemzetközi sikereket is hozott.  Elsőre nehéz megérteni, mi vezetett az osztály bukásához, hiszen komoly érvek szólnak mellette:


Kis, kétszemélyes hajó előnyei, „belépő” modellként - általában:


1/    Abszolút kezdőként tud a gyerek belépni a verseny-mezőnybe, egy tapasztalt társ mellett
2/    3 vitorla egymásra hatását és kezelését lehet rajta megtanulni
3/    Kétszemélyes-, azaz csapat-élményt nyújt
4/     Együttműködésre és kommunikációra tanít, kényszerít


A Cadet osztály konkrét erősségei, ezen túlmenően:


1/     Biztonságos. Levágott, turcsi orra miatt könnyen lehet felluvolni, azaz nagy szélben kevésbé borulékony.
2/    Relatíve olcsó. Azzal, hogy felmérési (azaz nem egyetlen gyártónak monopolizált) hajóosztály, lehetséges a hazai, illetve bármilyen más, olcsóbb gyártása már kis szériában is.
3/    Nincsen helyette más, nagyságrendileg modernebb, jobb, és nemzetközi szinten elfogadott hajó (utód).


Ezek komoly érvek a kétszemélyes tanulóhajó, illetve konkrétan a Cadet mellett, a fennmaradáshoz sajnos mégsem volt elég. Az egyik magyarázat nemzetközi szinten található: szemben az Optimist osztály nemzetközi szövetségével, a Cadet szövetsége nem volt elég egységes, céltudatos és határozott, úgy is fogalmazhatjuk, hogy se a víziója, se az érdekérvényesítő képessége nem volt elegendő. Ráadásul a két osztály egymás ellen is dolgozott, egymás elől próbálták a versenyzőket csábítani, így az Optimist erősödése a Cadet rovására történt. Ez az a bizonyos torta… Magyarországon az Optimist osztály erősödése a Cadet rovására párhuzamosan zajlott azzal a tendenciával, hogy a szülőknek egyre erősebb befolyásuk, szerepük lett a gyerekek versenyeztetésében. Az egyszemélyes osztály jobb közeg a saját gyermek támogatására, segítésére. A klubok – gondolom - nem tudtak vagy akartak koncepciót szembeállítani az eltökélt sport-szülőkkel (a vevő az úr), ráadásul nemzetközi vizekre kitekintve sem kaptak ehhez erős muníciót… Hát így juthattunk ide, az osztály mostani, utolsó fellépéséhez. Sokkal többet nem tehetek, mint jó versenyt kívánok a rendezőknek és a versenyzőknek. A magyar színeket – úgy tűnik – kizárólag a THE versenyzői fogják képviselni. Hajrá!


Végül, ahogy korábban ígértem, néhány epizód és emlék az osztály első 20 évéből, a befutott, leginkább agárdi emlékekből összerakva:


1964 évben, az Eper műhelyből kerültek Agárdra az első kadettok (Egybeesik Reinhardt -Gyu- György agárdi edzősködésének kezdetével).  Számuk 10 körül lehetett. Becenevükön deckjük rózsaszínje miatt (a test fehér) bugyi-hajóknak hívták őket. Iszonyú nehezek voltak. Egy közülük - a Tornádó -  zöld deckű volt, ez volt a legsúlyosabb hajó, flautés futamban mindig biztos utolsó. A Tornádó vízretétele és kivétele (figyelem: matracon, a kikötőbeton élén) is érezhető többlet-erőfeszítést igényelt. A rózsaszín hajók közül egy nevet sikerült felidézni: Gibli. A hajóknak 4 füle is volt, ennél fogva vitték a versenyzők a parton, hiszen ha sója nem volt, akkor sója-kocsi sem.
Készült még négy-hat zöld hajó, amiket aztán a hetvenes évek közepén vontak ki a forgalomból, mert elrothadtak. Ezek is színre-festett aljú hajók voltak, zöld aljú, világoszöld deckű hajók.
A Magyar Bajnokságok akkoriban kizárólag a Velencei tavon zajlottak. 1968-ban történt, hogy a bajnokságot vezető Fundák György (Építők, Balatonalmádi) hajójának futam közben kidőlt az árboca, így az agárdi Talaber (?) lett bajnok. A bajnoki pontszerző versenyeken és a bajnokságokon duplájára nőtt az agárdi hajószám, versenyzők érkeztek Balatonról, Fertőről, Mályiból, majd később Lengyelországból, Csehszlovákiából. A teljes hazai mezőny akkoriban kb. 30 -40 egységből állt.



Agárd javuló eredményességét a technika fejlődése is igyekezet követni: 1969 májusra elkészült három új Cadet az agárdi Schlaghammer Lukács műhelyében, a VVSI telepén. Könnyűek voltak (legalábbis a bugyi hajókhoz képest), mindháromnak natúr sötétbarna színű oldala volt. Felszerelésük és vízrebocsátásuk után hamar kiderült, hogy ezekkel jobban lehet versenyezni, mint a régebbiekkel.  Nevet is kaptak. Talán nyolc volt belőlük… Nem volt két egyforma közöttük, mindnek más volt a tulajdonsága, másként vette a hullámokat, más szélben voltak jók. Jó kis hajók voltak, ezekkel már oda lehetett érni a mezőny elejére. A menők, Füzi, Manó, és még ketten, zöld hajókban ültek.
'71-ben már 16 db. eltérő minőségű verseny Cadet állt a Velencei Tavi Vizi Sportiskolában: 3 "régiződ", 3 "piros" (ezek nagyon masszív hajók voltak, egyik-másik extrém gyors vitorlával a nehéz testhez),, a hat "natúr"(ezek nagyon könnyű, de sérülékeny hajók voltak, szintén elnevezve, egyik köztük Harmattán II.) és a négy "újzöld", a Szélvész (4763), a Villám (4756 - ezen volt az egyetlen Jack Holt vitorlázat), a Vihar (4762) és a Szellő (4757).

1974-ben épült hat "új natúr", majd 1975-ben még egy (4726 számú, világoskék volt a deckje és fehér volt az alja), Bóra volt a neve. Tavon elég jó sebessége volt, de a tengeri hullámokat nem bírta nagyon megállt, lassú volt. Túri Lacinak, amivel a Túri-Pieke és a korábbi új hat közül az egyik hajóval (4722) a Juhász Tamás-Juhász Csaba párosok rész vettek a világ (európa?) bajnokságon talán Belgiumban, vagy Hollandiában, vagy Angliában. Akkor már hosszú ideje nem mentek a magyar Cadetosok a világversenyekre, így ez áttörésnek is számított, mert ezután viszont kisebb-nagyobb kihagyásokkal rendszeresen jártak egészen mostanáig.

1979-ben (talán 80-ban?) jöttek meg Agárdra Lengyelországból az első műanyag hajók (a felirat már magyar hozzáadott érték volt: Made in Poland - don't use in water). Narancssárga és sárga deckkel virítottak. Ennek a korszaknak az üdvöskéi a Nyári testvérek voltak (Gyula és Zsolt), velük igen szoros versenyben a Litkey Botond és Havas –Tejföl- Iván páros. Szigeti  Imre nevű fehérvári srác is elég jól nyomta. Akkoriban a bajnokságokat ezeknek a párosoknak köszönhetően egyértelműen a VVSI uralta. Egyik sárga deckű műanyag csodát az "Oposszum" névre kereszteltük, ami az akkori szlengben a mostani "gyökér" jelentését hordozta.

Az első jó vitorlát Reinhardt Györgyék Angliából rendelték a ’60-as évek közepén Holt Allentől, ezt koppintották le és varrták meg Agárdon.  Pár évvel később a Jack Holt vitorlázat megszerzése feltehetően nem volt zökkenőmentes, mert a fock enyhén nagyobb volt az akkori méretnél, a nagyvitorla viszont alul 15 cm-rel kisebb, azaz viharvitorlának nézett ki (az első éle volt durván rövidebb, ezért aztán nagy szélben tarolt is), a spinaker viszont kb. világszínvonalú volt, nagyon könnyen kezelhető, extrém gyors - legalábbis az akkori magyar mezőnyben.

Forrásaim:
Füzi Péter Cadet-os múltja: 66-ban Antók Gabinál kezdett Cadetozni, első, alapozó táborban.  69-ben serdülő bajnok, 71-ben ifjúsági bajnok. 68 táján, a bimbózó nemzetközi sportkapcsolatok eredményeként megalakult a Magyar Cadet Osztály Szövetség. Marinovich Endre felkérésére annak vezetője.

Turi László Cadet-os múltja: VB 15. (1975) EB 18. (1976), Csehszlovákia, Orava 2 (talán 1973?)., Lengyelország Turava 2., Opole 4. (1974) viszonylag nagy, 50 és 100 hajós mezőnyökben.


Molnár Csaba Cadet pályafutása: 1971- ben a Kálmán-Molnár páros tagjaként kezdett. 1973-ban az egység az ifjúsági bajnokságon a második helyig jutott a Major Tamás (Videoton) kormányozta 5001-es (vagy 5002-es?) számú hajó mögött.