Június 4.: ahogy azt korábban megénekeltük, az ETNZ a Land Rover BAR-t választotta ellenfélül a kihívók „négyes döntőjében”, így a másik ágon az Artemis Racing és a SoftBank Team Japan került össze. Két-két futam volt a terv, délután négykor az is hivatalossá vált, hogy az is marad, mert a szél túl gyenge volt versenyzéshez. Iain Murray versenyigazgató: bár azon voltunk, hogy meg tudjuk rendezni a futamokat, holnapra kellett halasztanunk a négy menetet, mert a szél nem érte el a hat csomós minimumot. Vitorlázásban előfordul az ilyesmi, Bermuda többször kibabrált velünk, ez a nap is csak egy a sok közül. Holnapra megfelelő időjárással biztat az előrejelzés, délután kettőre tervezzük az első rajtot.

Június 5.: sima kettő-null és izgalmas egy-egy. Röviden ennyi a nap krónikája. A Land Rover BAR lényegében ajándékba adott két pontot Burlingéknek, amikor az első futam első harmadában hibát észleltek a szárnyon. Azonnal irányt vettek a partra, hogy ha már buknak egy futamot, a másikra visszaérjenek a tartalék szárnnyal – nem jött össze. Ben Ainslie: már a nap elején szenvedtünk, erre jött a hidraulika hibája. Rohantunk a kikötőbe, igyekeztünk a lehető leggyorsabban beüzemelni a tartalék szárnyat, de nem értünk vissza időben. Nagyon finoman fogalmazok, amikor azt mondom, hogy csalódottak vagyunk, némi vigaszt nyújt, hogy egyre jobb a sebességünk, úgyhogy kemény ellenfelek leszünk. Ezek a hajók magas színvonalú technikát képviselnek, mi pedig az utolsó határig terheljük őket. Szerencsétlen dolog, ami történt, és ha valamikor, hát ma egyáltalán nem hiányzott, de ilyen az élet. A parti csapat egész éjszaka dolgozni fog, és elnézve az eddigi teljesítményüket, a hajó holnap jobb lesz, mint új korában. Az előzetes szakértői vélemények agresszív brit rajtot jósoltak, ehhez képest Burling szépen eltáncolt mellőlük, és tisztán lőtt ki, a második jelig hat másodperc előnyt építve fel. Az után nem sokkal a Land Rover BAR felhagyott a repüléssel, béna kacsaként lötyögött a vízen, Ainslie hamarosan értesítette a Rendezőséget, hogy visszalépnek a futamtól.

 

 

Mivel a második rajtjuknál nem jelentek meg, az ETNZ-nek mindössze annyi dolga volt, hogy időben keresztezze a rajtvonalat, amit sikerült teljesíteni, ezzel két pontot gyűjtöttek aznap. Peter Burling: izgalmas napnak nézett ki, az első futam igazolta is a várakozásunkat, de aztán a technika közbeszólt. Nem jó ilyesmit látni akkor sem, ha mással történik, de ettől még örülünk a két pontnak. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy innentől fél vállról vehetjük a küzdelmeket. Láthattuk, milyen szorosak a versenyek, milyen közel vannak egymáshoz a csapatok, milyen apróságokon múlik egy-egy helycsere. Utóbbira jó példa volt az Artemis-SoftBank párharc első futamának harmadik szakasza, ahol az Artemis azért volt kénytelen átadni a vezetést, mert Barkerék egyik manővere hibátlanra sikerült. És ha már az élre álltak, nem adták ki a kezükből a vezetést. A második párharcban (R4) Barker volt jobb a rajtnál, a felek néhányszor pozíciót cseréltek, az ötödik szakaszt az Artemis egy orrhosszal előbb kezdte, a japán csapat pedig elrontott egy halzolást, Outteridge lecsapott, magabiztos előnyt épített fel: jó, hogy egy pontot begyűjtöttünk. Éles küzdelem volt, a hajó egész nap jó tempót ment. Szerencsétlen módon buktuk be az első futamot, de a másodikban revansot vettünk. Fontos győzelemnek tartom.

Június 6.: akármilyen izgalmas is volt az Artemis-SoftBank csata, a figyelem középpontjában aznap az ETNZ bucskája állt. Bermuda folyamatosan változó erejű széllel támadott, amiben Barker rutinja kritikusnak bizonyult a rajt előtti helyezkedésben. Egyszerűen jobban időzített, előnnyel lépte át a vonalat. Az Artemis szenvedett, a második szakaszon sérült a hajó, de még kitartottak, aztán az ötödik szakaszon lefúrt a hajó orra. Barkerék egyre távolodtak, de ott is valami baj támadt a hajóval, ám ők becsorogtak a célba, míg a svéd zászló alatt regisztrált brigád a futam feladása mellett döntött. A második párharcban megint a SoftBank rajtolt jobban, Outteridge-ék büntetést kaptak, amiért kivitorláztak a pályából, mire újra nekivágtak, hátrányuk egy perc fölé nőtt. És hiába az összeszorított fogak, mindent lebíró akarat, nem tudták megfordítani a meccset, sőt, még jobban lemaradtak. Nathan Outteridge: az első futam előtt megsérült pár helyen a burkolat, próbáltuk futtában megragasztani, kevés sikerrel. Csalódottak vagyunk, de bízunk benne, hogy holnap már nekünk jönnek a lapok. A másik ágon a kiwiken volt a sor, hogy tartalék szárnyért rohanjanak. Első futamuk rajtja előtt szembesültek vele, hogy valami nem kerek, gyors csere után időben visszaértek, mi több, hozták a futamot. A második eresztésben aztán szolgáltatták a negatív szenzációt: akkorát estek, mint a liszteszsák. A mérleg: három ember kilőve a vízbe, sérült hajó, sérült szárny.

 

 

Peter Burling: első és legfontosabb, hogy mindenki épségben van, a srácok kisebb karcolásokkal megúszták a bukfencet. Nekem személy szerint óriási megkönnyebbülést jelentett, amikor mindenkinek felbukkant a feje a vízben, mert előtte nem sokkal végignéztem, amint óriási repülés végén becsapódnak. Az első futamban a teljes csapat óriási munkát végzett, örülök, hogy győzelemmel hálálhattuk meg az erőfeszítéseiket. Aztán a második rajtnál, amikor gyorsítani kezdtünk, a hajó túlságosan kiemelkedett, majd nagyon gyorsan lezuhant. Egyelőre nem tudjuk biztosan, mi okozta a borulást, de rá fogunk jönni. Ben Ainslie: életem legizgalmasabb versenynapja volt. Elégedett vagyok a csapat vitorlázás közben mutatott teljesítményével, mert ilyen körülmények között nem egyszerű kezelni ezeket a hajókat. Egy győzelem, egy vereség – ilyen viszonyok között ez jó mérleg. Ami a balesetet illeti, szerintem Peter valamit rosszul mérhetett fel, de ez ilyen körülmények között előfordul. Az itt ülők (a nyilatkozatot a kormányosok sajtótájékoztatóján tette – PH) senki nem fogja elítéli ezért, mert mindannyian tisztában vagyunk vele, mennyire nehéz kordában tartani az AC-hajókat.

 

 

Június 7.: megint halasztás. Iain Murray: tegnap volt izgalom bőven, de nem a körülmények miatt. Ma más a helyzet, a hullámzás és a túl erős szél miatt kénytelenek voltunk így dönteni. Ha azonban bejön a holnapi előrejelzés, megint tövig rághatja majd a körmét mindenki.

 

 

Június 8.: három BAR-ETNZ meccs, és már meg is lett az egyik döntős kihívó. Az első futamban a kiwik fedélzeti problémával küzdöttek a rajtnál, a britek huszonhat másodperccel vezettek az első jelnél. De ez sem volt elég, az ETNZ erőből megette őket, egyszerűen körbevitorlázták az ellenfelet. Ainslie összeszedte magát, a csapat az elmúlt időszak legjobb menetét produkálta, állták a nyomást, hozták a pontot. Feltámadt a remény, hogy ha még egyszer nyerni tudnak, másnap még jobb formában küzdhetnek. Burlingék azonban szétzúzták ezt, a rajtból előnnyel jöttek ki, és simán döntőbe vitorlázták magukat (5:2).

 

Tour de Bermuda

 

Ben Ainslie: büszke vagyok a csapat mai teljesítményére és az eddigi hozzáállására. Végig sebességi problémával küzdöttünk, mindenki azon volt, hogy ezt a hátrányunkat leküzdjük. Az akarásunkon nem múlt semmi. Három Artemis-SoftBank meccs, és maradt izgalom másnapra. Az Artemis háromszor győzött, ezzel lényegében a padlóról (1:3) álltak fel, megfordítva az állást (4:3).

 

 

Június 9.: tizenkilenc-huszonkét csomós szél fújt, amiben korábban Barker kétszer megverte Outteridge-et. Most is úgy indultak, hogy összejöhet a dolog, a rajtnál a SoftBank szépen tolta a vonal felé az Artemist, akiknek lassítaniuk kellett, hogy ne induljanak túl korán. Barker viszont saját tempójában mehetett, előnnyel kezdett. Az első cirkálószakaszon az Artemis a pálya szélénél fordult, a SoftBank-nak helyet kellett adnia. Barker egy pillanatig hezitált, késett a fordulóval, Outteridge lecsapott: jogával élve luvolta ellenfelét, aki helyet adott ugyan, de szélbe állt, míg a svédek megejtették a hajót, és végül tizenkét másodperc előnnyel vitorláztak be a célba (5:3). Kazuhiko Sofuku, csapatigazgató és bowman, SoftBank Team Japan: remélem, pozitív hatással leszünk Japánra és a japán vitorlázásra. Keményen dolgoztunk, és sosem adtuk fel. Dean Barker: végtelenül büszke vagyok arra, amit két év alatt elértünk, hiszen a semmiből indultunk.

 

 

Az Artemis-ETNZ meccs elé: az Outteridge-Burling párharc nem új keletű, Londonban előbbi, Rióban utóbbi győzött a másik kárára. Nathan Outteridge: személy szerint nagyon várom, de persze ez az egész sokkal többről szól, mint kettőnk párharcáról. Két nagy, komoly támogatással bíró csapat méri össze az erejét.

 


Kövesse velünk az America’s Cup eseményeit a Porthole-on!

A BMW Magyarország támogatásával rendszeres összefoglalókkal jelentkezünk az AC fordulóiról!