Előzmények (összeáll a csapat, edzés, nevezés)

Sajnos nincs kialakult csapatunk évek óta, pláne azért mert hajón a Sirály (YSII 108-as előnyszám, túra Solaris típusú 24 lábas hajó) a lassabb hajók közé tartozik, így legtöbbször nehéz összehozni vállalkozó szellemű embereket ekkora kihívásra. Ugyanis normál időjárás (ami nem nagyon van mostanában Kékszalagon) esetén is 30-36 óra vitorlázás egyhuzamban. Nyilván nem kell ezt tovább részleteznem, hogy ez mennyire erőpróbáló. Minden évben kifejezetten gyakorlott, akár 20 év vitorlásmúlttal rendelkező legénységgel vágunk neki (a legjuniorabb idén, vitorlás tanítványom, aki már 5 éve vitorlázik velünk), csakhogy egy versenyre nem elég a tapasztalat, a tudás, hanem egy összeszokott, a hajót tökéletesen ismerő csapat kell. Idén mindössze egy napot tudtunk ebben a felállásban együtt gyakorolni, a mondanom sem kell mennyire kevés. Egy élményvitorlázáshoz természetesen elég, de nem egy versenyhez, és pláne nem a leghosszabbhoz a Kékszalaghoz.

Verseny előtti szerdán, a füredi versenyközpontban neveztünk, apróbb bonyodalmakkal, ami sok időt elvett. Miután mindent sikerült elintéznünk Földvárra, az anyakikötőnk felé vettük az irányt, mert tudtuk, még vár pár feladat minket a hajó felkészítésével kapcsolatban. Legfontosabbak talán azok voltak, hogy visszanevezzük a hajót (pár hónapig ideiglenesen más néven futott a Sirály), vászonszámot kellett a régi lefoszlott helyett ragasztanunk és persze a rajtszámunkat is feltettük. El is ment ezekkel a nap, így a korábban tervezett utolsó gyakorlásra már egyáltalán nem jutott idő. Hátra volt még a bevásárlás, melyre mindig komoly gondot fordítunk a megfelelő minőségű és mennyiségű készlet biztosítása érdekében.

Rajt (irány a rajt, rajteljárás, irány Kenese)

Korai ébresztő volt Földváron, mégiscsak 7 körül el kellett indulnunk, ami fél 8-kor sikerült is. A kikötőben szörnyen elburjánzott a hínár és egyéb aljnövényzet, ezért a kikötőből kimotorozás után nyomtunk egy teli gáz hátramenetet, hogy a kielre rátapadt növényzet ne fékezzen minket majd a verseny alatt. Érezhetően gyorsabb is lett a hajó. Gyenge szélre számítva a 200%-os nagy pentex genoa-t szereltük, azzal a gondolattal, hogyha erősebb szél lesz mégis, úgy Bft 4-es felett, akkor bizony cserélnünk kell, ami nem egyszerű a merev forstag-os betekerő szerkezetnél.

Sokat gondolkodtam, hol rajtoljunk, de végül az északi rajt mellett döntöttem, ami jónak bizonyult. Nagyon jól elkaptuk a rajtot, tiszta, élénkülő szélben, hajóktól nem zavarva, mivel a mezőny zöme vízközépen és délen rajtolt. Teljesen kimaradtunk minden tumultusos problémából. Az északi part kifizetőnek tűnt, nem úgy a déli, amivel szerintem nem jártak jól. A kezdeti nagyon gyenge (Bft 1 és alatta) észak-nyugati balcsapásos irányra (kenesei fordító) vivő bő negyedszél először megélénkült (Bft 2-3-ra), majd lefordult keletiesre. Így azonnal kreuz lett belőle Kenese felé. Később pedig Bft 1-3 között gyorsan és gyakran változott kicsi szélfordulókkal.

Itt ért minket az első csúnya meglepetés a versenyzők sportszerűségével, szabályosságával kapcsolatban. Nem kaptuk meg jobbcsapáson közlekedve az útjogot egy balcsapáson közlekedő 32 lábas luxus túrahajótól. Éppen kicsit fordult a szél, ami által még jobban fel tudtunk menni élesebb szögben Kenese felé. Természetes, hogy ezt nem hagyom ki. Ugyanakkor a másik útjogtalan hajó úgy gondolta éppen elmegy előttünk és nem kell útjogot adnia, de mivel mi feljebb tudtunk menni, így esélytelenné vált, hogy éppen elmenjen előttünk. Azt gondolom, hogy ez biztonsággal nem vállalható kockázat, hisz bármi előfordulhat, ahogy ez meg is történt. Mi nem is tennénk ilyet, szabálytalan és sportszerűtlen, arról már nem is beszélve, hogy mennyire veszélyes! Azt a békát még lenyelem, hogy nem kapom meg az útjogom, nem vagyok az ilyenkor hepciáskodó típus és még óvni sem szoktam, mert minek, persze megérdemelték volna, de ezek után még a vétkes hajóról szólnak be, azt döbbenetesnek tartom.

 

Kenesei bójavétel és havária

Az első bójavételünk délután 1 óra körül megtörtént. Jól álltunk! A bójánál óriási tülekedés, mindig az szokott itt lenni, kisebb koccanásokkal fűszerezve. A biztonság és az ésszerűség érdekében mi nem a fordító bóját vesszük ilyenkor az északi-nyugati oldalán nagyon közelről (ami nem mellesleg értelmetlen is és a sok belső helyre pályázó erőszakoskodóktól még veszélyes is), hanem a terelő bóját déli oldalról kicentizve. Ez bejön, biztonságos és még jó is, mert nem csúszunk el a bójától keleti irányba. Most is 5-10 hajót előztünk meg így! A szél északias (észak-keleti) Bft 2-3-as volt, ami nyomásban néha akár 4-es lehetett. Barátainkat a Mosquito-t is észrevettük, a bójához közelíteni. A hajók már kifejezetten lendületesen mentek. A kenesei bójánál egyre nagyobb lett a tumultus. Sajnos látszódott, hogy itt bizony ütközés lesz. 4-5 hajó volt az érintett, de sajnos a leginkább a vétlen Mosquito járt a legrosszabbul, mert végül beléjük 3-an is belementek, ami komoly károkat okozott a hajón, és később a versenyük feladásához is ez vezetett. A Mosquito (aki szintén jó közel ment a bója északi oldalához) mellé belső helyre beszúrt a földvári Rose, akinek útjogot kellett adniuk csak az összes többi hajó a Mosquito kivételével erre egyáltalán nem volt felkészülve. Nem is értem mire számítottak, hogy fognak elférni!? Belemenni egy ilyen szituációba, hogy lesz, ami lesz, majd csak megoldódik, óriási felelőtlenség! Az útjog kikényszerítése is megdöbbentő számomra, pláne úgy, hogy valószínűsíthetően nem fogják majd tudni mind megadni! Felfoghatatlan számomra ez a mentalitás! Ez, még ha végül szabályos volt, akkor is borzasztó veszélyes! Nem csak a jelentős anyagi kár keletkezésének kockázatáról beszélek, mert ilyen helyzetben könnyen személyi sérülés is történhet. Az útjog megadásától, a betakarástól és a genoa belobogtatásától lelassuló Mosquito-ba először a hátulról lendületből érkező Dakar ment bele, letörve ezzel a motor konzolját a bakról. A meglökött Mosquito keresztbefordult, ekkor a Rose ment neki oldalról, majd később még egy hajó vagy még egyszer az említett hajók közül valamelyik, de ez már messziről a hajók egymást takarásától nem látszódott tisztán. Mindezek következtében a Mosquito oldalán lyuk keletkezett és az oldalsó vantni bekötési pont is megreccsent.

Siófokra tartva csúcstalálkozó

Siófok felé egyre gyengült a szél, a mezőny összetorlódott. Még a Sirocco is jól látható volt előttünk. Gyakorlatilag a siófoki kapu teljes vonalát teletömték hajókkal, talán még sok esetben össze is értek. Meglepő, hogy bójavétel nélkül is képesek egyesek nekimenni a másiknak! Vánszorgunk a kapu felé, de egy gyorsabb hajó hátszélből érkezve egyre csak ránk jött. Azért, hogy ne takarjon be, szél alattiként kicsit felkényszerítettem, de nem reagálta le megfelelően, ránk sodródott. Végül az sem segített, hogy beleejtettem, lee-be, de mi már alig haladtunk. Ha nem tartjuk el egymástól a két hajót, akkor összeért volna. A szabálytalanságon túl, a pofátlanság és sportszerűtlenség az volt részükről, hogy nem oldalirányba, hanem átlépve fél lábbal hátra toltak minket! Igen higgadtan, de azért szóvá tettem ezt. Ebben a menetben több ilyen szituáció előfordult, jól látszódott más hajóknál is. Érthetetlen, hogy az azonos csapáson hátszéllel jövő útjogtalan hajók, miért nem adnak utat ilyenkor. Gyakori jelenség volt továbbá a különböző csapáson hátszéllel közlekedő hajók összeakadása, a gyakorlatilag majdnem szélcsendben nem tudták merről fúj, mi a fel és mi a le. Bosszantó, hogy ennyire nem tartják be a szabályokat, vagy még rosszabb, ha ennyire nem ismerik az útjog szabályokat, vagy csak egyenesen tesznek rá, vagy ennyire nem tudnak vitorlázni és mégis elindulnak versenyen!

Valamivel délután 4 előtt sikerült teljesítenünk a siófoki kaput. Kicsit idegőrlő volt az a lötyögés a kapu előtt és utána még jó pár óráig. A szél teljesen leállt, a spi-k beestek. Le is szereltük, mert csak fékezett, a genoa-val többre mentünk, az legalább fék nélkül lógott ívesen. Többen a környezetünkben követték példánkat. Végül az észak-keleties Bft 1-es szél élénkült, de csak vízközépig. Előkerültek újra mindenhol a spinakkerek.

 

Tihany-Szántód rév, vége a keleti medencének

Zamárdi felé közeledve pillantottuk meg a Gardazzurra-t. Jó helyen álltunk! Ők meg mintha kicsit rosszabbon. Továbbra is az észak-keleti Bft 1-es fújt. Szépen beesteledett, míg a cső felé osontunk. Gyönyörű naplemente volt. Csodás volt a vízről nézni a többi hajóval! Giccses kompozíciót alkotott. Nagyon élveztük, persze csak a látványt, mert a szél nem akart élénkülni.

Már évek óta nincs pályajel a Tihany-Szántód rév csőben, pedig korábban két kapu (be-, és kimenet) is volt. Lehet most sem ártana. Még mindig van, aki felül a csőben Zamárdi előtt a homokpadra. Döbbenetes! Ráadásul azt sem értettük, hogy miért nem vette le a bőszeles (genakker) vitorláját és miért a part felé próbál lejönni onnan. A talán már erős Bft 2-esig frissülő szélben valamivel 9 előtt átjutottunk a csövön. A kompok már ritkábban járnak ilyenkor, így semmi problémát nem jelentett. Aztán ahogyan jött a frissülés, úgy le is állt már Földvár előtt. Megint jött a vászoncserélgetés, mivel megyünk gyorsabban a spi-vel, vagy a genoa-val. Egy darabig a genoa jobb volt, így megint azt használtuk Földvár utánig.

Szemestől-Fenyvesig az éjszaka

Este 10 órára Szemesnél jártunk, a már Bft 2-es észak-keletire élénkülő hátszélben. Hajnali 1 órakor már Bogláron voltunk és már Bft 3-as fújt. Vágtába kezdtünk spinakkerrel. Remegett a kormány, robogtunk! Elképesztően élvezetes csodás menet volt, majdnem teliholddal. Éjjel 2-re már Fonyódon voltunk teljesítve ezzel a táv felét. A szél folyamatosan tovább erősödött. Ahogy ezt jósolták, hajnali 4-re már Bft 6-os fújt. Az éjszaka folyamán ezért spinakkerezés közben, a 200%-os nem reff-elhető pentex genoa-t a reffelhető 150%-osra cseréltük, mert tudtuk, hogy Keszthelyről visszafelé ez bizony kemény kreuz lesz a gyengeszeles Sirálynak. Tisztában voltunk azzal is, hogy a Bft 6-os hátszél már nekünk nem fog menni spi-vel, és tudtam, hogy anélkül meg nagyon sokat fogunk veszíteni, de nem voltunk felkészülve, nem voltunk elég gyakorlottak Bft 6-os hátszélben a spinakkerrel halzoláshoz. Leszedtük. A legénység (leányság) és a hajó épsége érdekében sajnos le kellett vennünk. Valójában a versenyt már ekkor elveszítettük, ez a gondolat motoszkált a fejemben, de a biztonság fontosabb! A versenyt azért teljesíteni szerettük volna! Fenyves körül ezért genoa-val az északi part felé Györökre vettük az irányt. Ekkortájt kezdett szembejönni a mezőny egy nagy része. Teljesen felháborító és felelőtlenség, hogy még mindig sokan nem használják az éjszakai fényeiket! Nagyon kellett figyelnünk.

 

Keszthelyi forduló hajnalban és vissza Fonyód felé

Hajnali 5 előtt valamivel a Bft 6-os hátszéllel el is értük Keszthelyt. Nemsokkal előtte azonban még látókörünkbe került a Mosquito. Láttuk, hogy komoly problémájuk van és oda is mentünk hátha segítségre szorulnak. Ilyenkor nem számít a verseny! Kiderült, hogy a kenesei ütközésük következtében az oldal vantni bekötési pontja megrepedt és felszakadás határán volt a kreuz-ban. Minden vásznukat le kellett szerelni, nehogy kidőljön az árboc. Egy zsebkendőnyi fock-kal menekültek a keszthelyi kikötőbe, tekintettel arra, hogy az első ütközéskor a motort is elvesztették. Nem kérték segítséget, mondták, hogy megoldják. Elképesztő min mehettek keresztül! Nagyon ügyes srácok!

A bójavétel után folytatódott a számunkra kedvezőtlen erős szeles menet, de már kreuz-ban, ez nekünk reffelt genoa-t és gross-t jelentett. Nem volt mit tenni, sajnos számítottunk rá. Ahogy ígérték 9 körül csillapodott a szél. Fenyves térségében már Bft 4-essé 5-össé szelídült. Folyamatosan csökkentettük a reffeket és húztuk vissza egyre jobban a vásznakat. Gyönyörű idő volt! Príma szél és napsütés. A döghullámok viszont idegesítőek voltak. Szomorúan konstatáltam, hogy a mezőny végére csúsztunk vissza. Fél 10 körül már Fonyódnál jártunk. Fonyód után már csak egyes reff gross és teljes 150%-os genoa-val haladtunk. Egy rövid 20 perces kómás pihenést tartottam a korlátnak dőlve, mindössze ennyi jutott az egész verseny alatt, de nagy szükségem volt már rá!

 

Fonyódtól Szemesen keresztül Földvárig

Továbbra is maradtunk főleg a déli parton, mivel kreuz volt. Valamivel 11 után elhagytuk Boglárt, a szél már csak olyan Bft 3-as 4-es volt. Viharjelzés sem volt már, és teljes vásznakra lehetett váltani, minden reff nélkül. Délután fél 2-re Szemeshez értünk, de fogytán volt a türelem, a kitartás, és sajnos a szél is, ami Bft 2-es 3-asra mérséklődött. Vissza is váltottunk gyorsan a 200%-os pentex genoa-ra. Földvár előtt olyan Szárszó, Öszöd térségében már teljesen le is állt a szél. Majd később jött egy kevés, de forgolódott. Csak délután 3-ra kezdett újra erőre kapni, a korábbi észak-keleti irányból, de ez sem bizonyult tartósnak, viszont 4 körül Földvárra értünk. Az erőnk és tűrőképességünk végén jártunk mikor megkaptuk a rossz hírt, hogy a korábban beígért délutáni zivatar nagyon erősre várható, a szélerősség akár 90km/h-t is meghaladhatja. Nem fogadtuk kitörő lelkesedéssel, mert tudtuk az számunkra egyenértékű a feladással.

A vég, a Sirály leszállt, de kiszállt

Földvár után próbálkoztunk a haladással Tihany-Szántód rév csőig és azon keresztül, de nagyon lassan haladtunk. Átértünk ugyan, de haladási sebességünk szerint olyan 2 óra kellett volna még, hogy célba érjünk. Ennyi időnk viszont már nem volt, mert maximum egy óra múlva lecsapni készült a vihar, mivel kisvártatva teljesen elállt a szél. Na, ez már tényleg a vihar előtti szélcsend volt! A feladás mellett döntöttünk délután fél 6 körül.

A Sirály végül így feladta! A cső után, nemsokkal a cél előtt visszafordultunk Földvárra, az anyakikötőnkbe. Mivel óriási vihart, 90km/h-t meghaladó szelet is ígértek, azt meg nem akartuk már bevállalni, hogy majd a vihar kellős közepén meneküljünk ki a kikötőbe és ezzel adjuk fel. Végül aztán nem lett ekkora vihar, simán befejezhettük volna, de fő a biztonság, nem akartunk 34 óra egyhuzam vitorlázás után, hulla fáradtan egy nagynak ígért vihart bevállalni. Szóval gyakorlatilag megkerültük a Balatont, főleg mivel csütörtök reggel a rajt előtt Földvárról indultunk. Persze azért sajnálom, hogy nem futottunk be, de kvázi befejeztük! Túl sok volt ez most és a csapat sem volt megfelelően felkészülve. A péntek esti vihart már nem kívántuk vízen tölteni. A biztonság fontosabb! Tekintettel arra, hogy a legénységért én felelek, valamint a hajóért is, ami meg nem is az enyém. Ráadásul az alig egy hét múlva következő vitorlástáborunkig használható állapotúnak kell maradnia.

 

Gratulálunk a győzteseknek! Köszönöm a csapat kitartó és profi munkáját!

 

Jó szelet!

 

Szentandrási-Szabó Attila

a Sirály kapitánya