Szinte borítékolható, hogy ez a fuvallat nem visz el odáig. Sebaj, éjszakázzunk Tihanyban, úgyis rég jártunk itt. Alig haladjuk meg a „kormányzási minimum sebességet”, csigalassúsággal közeledünk. A tükörsima víz egyre nagyobb hézagokkal foltosodik a forgolódó légmozgástól. A nap meg igencsak siet, hogy nyugovóra térjen a hegyek mögött. Nagy nehezen, mindezek ellenére elérjük a Limnológia vonalát. Motor indul, vitorla lebabáz. Tyúklépésben csurgunk befelé. Meglepődve látjuk, hogy temérdek hajó áll odabent. Mi a fene, erre nem számítottunk így hétfő este. Számomra ugyan szívet melengető látvány, hogy ennyi túrázó társat látok egy csomóban, de hova álljunk? Akad pár szabad bika a partfalon. Farhorgonyt ki. Lendületből csúszunk, majd úgy négy – öt méterre a céltól megállunk. Beragadtunk a sárba. Nesze neked felújított kikötő! Visszahúzzuk magunkat, és az egyik vendégmóló végére toljuk az orrunkat, persze hátul macska – jó tizenöt méteres kötéllel -. Még szerencse, hogy szélcsendes éjszaka várható, máskülönben nem lenne valami biztonságos így farral a Balatonnak egy szál kötélen, tíz centire a betontól, teljesen védtelenül lógni. Most viszont megkockáztatható.



Fürtökben csüngenek a hajók. Jó, ennek egyik oka nyilván a kikötőzár Füreden, hát idejönnek, ahogy azt mi is tettük. Viszont máskor is ez a helyzet. Rendkívül népszerű túrahely. Égetően szükség van tehát a tervezett valódi kikötő megépítésére, ez megint bizonyosságot nyert. Türelmetlenséggel vegyes kíváncsisággal várom, nekiállnak – e idén ősszel. Remélem.

Sietősen megindulunk a Garázs Borozó felé, hátha adnak még meleg-szendvicset. És óhajunk beteljesül. Alaposan bevacsorázunk, bőven meglocsolva jóféle vörösborral. Aztán sokáig beszélgetünk, elsősorban szeretett Tihanyunkról. Merre is tart, mi lesz vele? Szomorú aktualitást ad a témának, hogy a hajdani Fanta Büfé, közért és presszó, szebb napokat is megélt épületét már tavasszal ledózerolták. Gondoltuk, valami hasonlót, vagy jobbat, a kirándulók szükségleteit még inkább kielégítőt építenek a helyébe. Francokat!

Otromba betonkolosszust emelnek, lakások lesznek benne, melyeket meg lehet vásárolni. A csodaszép part menti – nemrég felújított – park jó nagy darabjából pedig autóparkoló lesz a tulajdonosok részére. Ez már beszéd! Remek! A nyár elején írtam a Gejzír szabadidőpark és a Belső tó déli partrészének felprédálásáról http://porthole.hu/cikk/11205-akkor-hat-induljunk . Nem megnyugtató, sőt! Ez most egy tendencia? Kétségtelen, hogy jelenleg az egyik legjobb üzlet errefelé a lakás biznisz. Ehelyt egy ilyen ingatlan ára meghaladhatja még a hétszázezer forintos (négyzetméterenkénti) árat is.

http://index.hu/index2/#bloghu/ertekbecslunk/2017/08/27/urbe_szall_a_balaton Nem nehéz utána számolni a haszonnak. Azonnal megtérül, kockázat minimális. Viszont óhatatlanul felmerül a kérdés: Hogyan szolgálja ez ama bizonyos – sokat emlegetett - öt járásmód (gyalogos, lovas, kerékpáros, evezős, vitorlázó) kiemelten fontos fejlesztését, bővítését, segítését? Rövid és tömör a válasz: SEHOGY! Ennyiben maradunk. Elvonulunk aludni.

Korán kelünk. Először is azért, hogy elkerüljük a mindösszesen két kabinból álló vizesblokk előtti sorállást – ennek kialakulása már este eszünkbe jutott a nagyszámú itt alvó láttán -, másodszor pedig az időjárás előrejelzés ismeretében, miszerint némi légmozgásra kizárólag a kora délelőtti órákban akad remény. Előrelátásunkat siker koronázta, úgy a WC, mint a szél terén, ugyanis csont nélkül bejutottunk az illemhelyre, így fél kilences indulásunkat követően kellemes északias kisasszonyszellővel szeltük át a Kerekedi öblöt. Megcsodáltuk az ősnádas-széli világot, amint a horgászok csónakjukból, vagy a stégre eszkábált kutricájuk árnyékából vigyázzák botjaikat. Szép számmal láttunk vízimadarakat is. Hattyúk és kacsák úsztak csapatosan, felcseperedő kicsinyeiket vezetgetve, nemes kócsagok vizslatták az alacsonyt, part menti fákra gallyazva. Elárvult horgászcölöp hegyén kormorán szárította szétterpesztett szárnyait. A nádas pedig zengett a nádiverebek kerregésétől, nádirigók csirrjétől, kék és vörösbegyek fuvolázásától, a cigánycsukk csukcsukcsukjától. Nagyon élveztük, egymás kezéből kapkodtuk a távcsövet. Közben elhagytuk Csopakot és elértük a Paloznaki öböl túlpartját. Fontolgattuk az Alsóörsi ebédet, de egyrészt még korainak tűnt – a bőséges reggelit követően -, másrészt az „üzemanyag” is egyre fogyott, forgolódott, foltosodott. Menjünk hát, amíg van. Káptalanfürednél kifújt. Nagy magyar tarka nulla lett. Motor indul, percek múlva befutunk Balatonalmádi TVSK tanyájára.

Irdatlanul sok vitorlás fészkel itt, az alapterülethez képest. Már nem egyszer megjegyeztem, hogy milyen hallatlan profizmussal és hozzáértéssel üzemeltetik ezt a helyet. Imádok ide megérkezni http://porthole.hu/cikk/10906-tovabb-hajozunk-szembe-a-nappal . Mint mindig, most is akad számunkra egy éppen megüresedett hely (végső esetben a móló belső partfalán is el lehet lenni, de legalább százméteres kábel kell a konnektor eléréséhez).

Nem ismétlem meg mindazt, amit a fenti link által megjelölt, tavalyi cikkemben leírtam, hiszen mindez idén is pontról pontra így igaz. Erről meggyőződtünk. Természetesen a Yacht Kemping étteremben ebédelünk (tömjük degeszre magunkat). Szokásosan remek (nagyon jó közepes), talán annyi az újdonság, hogy hétköznaponként menü is van, mint jóval olcsóbb étkezési lehetőség. És az is igen ízletes.

Kis ejtőzést követően meglátogatjuk egy régi vitorlázó barátomat és kedves feleségét káptalanfüredi otthonukban. Mi tagadás, irigylem őket azért, hogy nyugdíjas napjaikat az erdőbe ékelődő csodálatos otthonukban élhetik. Borozgatunk, gyümölcsöt majszolgatunk és elbeszélgetünk a régi dolgokról. Meg azokról az újakról, amelyek mindkettőnket foglalkoztatnak. Persze minden téma valahol a Balatontól és a vitorlázástól indul. Meg oda is érkezik meg. Elmondják esetüket – nem minden érzelem nélkül, de az intelligens és nagy tudású emberek felülemelkedettségével és visszafogottságával -, miként akólbolították ki őket a közelmúltban kedves, megszokott kikötőjükből, ahol évtizedek alatt példa értékű túrázó – hajós közösséget alkottak. Hogyan ugrasztották szét, tették tönkre, pusztították el mindazt, amit a természetet és vitorlázást szerető, kedves, jóindulatú és összetartó, egymást tisztelő és megbecsülő sporttársaink hosszú esztendők során felépítettek. Csupán azért, hogy valaki jól megtömhesse a zsebét már megint. Még szerencse, hogy a TVSK befogadta barátomékat, a hajójukkal egyetemben. Felháborodottságomat palástolva lehörpintek egy pohárkával. Témát váltunk.

Kriszti felhívja a figyelmemet valamire, ami a tavalyi beszámolóból kimaradt. Ez pedig nem más, mint a piac. Pontosabban: Városi Piac Balatonalmádi Baross Gábor utca 60/A. http://ilovebalaton.hu/bor-es-gasztro/2013-07-19/itt-vasarolj-be-varosi-piac-balatonalmadi . Biztos meglepődtök, hogy erről szót ejtek, hiszen ismert, mennyire utálok vásárolni. Viszont a kedves felvetés kíváncsivá tett, másnap kora reggel odadugtam az orromat. És mindaz bejött, amit meséltek. A különleges sajtokon, friss gyümölcsökön, zöldségeken kívül – ez ugye nem akkora ügy – minden szirsz@r kapható. Könyvek is. Méghozzá néha nevetséges áron. Tehát ajánlom a túrázóknak, ha szerda vagy szombat reggel itt ébrednek, ne hagyják ki! Nem mindennapi élmény. Ennyit a kitérőről, térjünk vissza a jelenbe.

Tempósan araszol a nap lefelé, megköszönve a vendéglátást elbúcsúzunk. Megkapjuk az eligazítást, miként juthatunk át az Óvári – messzelátó ponthoz a legkényelmesebben. Persze, hogy a hajdani vasút nyomvonalán, ami máig – szerencsére – megvan. Régi vágyam teljesül azzal, hogy ezen – legalábbis egy darabján – végigsétálhatok, felidézve az emlékeket, mikor itt még vidám kirándulók zakatoltak a pöfékelő vasparipa vontatta vagonokban.

Jó, tudom, változott a világ, manapság már a legtöbb helyen a nyaralók közvetlen szomszédságában lenne. Én attól még sajnálhatom, hogy megszüntették! Lerójuk kegyeletünket a hídon álló mozdonynál, leülünk a dicsőbb napokat is megélt állomás egyik padjára. Kitekintünk a messzelátóból (ahol most éppen sárkányt eregetnek), lesétálunk az alkonyatba süppedő közforgalmú kikötőhöz. Természetesen útközben elnyaljuk szokásos fagylaltunkat, leleltározzuk kedvenc Vasút Art Járónkat (itt most még tangóharmonika zene is szól) és szoborparkunkat. Ápolt, karbantartott, tiszta minden. A legmélyebb tiszteletem Almádié!



Kisétálok a mólóra, nézelődöm, leülök, rágyújtok és elmélkedek. Végül is mindkét oldalán tud személyszállító nagy géphajó kikötni. Ahogy eddig is. A Balatonalmádi Yacht Klub nem terpeszkedett olyan mélyen a keleti oldalra (szigorúan zárt közösségével), hogy ezt akadályozza. A nyugati felén pedig ott bójázik jó pár teknő. Nem változott semmi, úgy majd száz éve. A partnak pedig lényegében üres ez a része. Büntetlenül elférne egy pontosan olyan kikötő, mint a Badacsonyi. Sem nem nagyobb, sem nem kisebb. Helyet adna vagy százhúsz bérlőnek, és lenne úgy tíz vendégplacc. De kellene ez ide! „Álmodik a nyomor”? Talán majd egyszer ez is sorra kerül.

Gondolkodjunk reálisan, vagy inkább priorizáljunk. Mik is lehetnek a leglényegesebbek? Én, öt dolgot említenék – totál szubjektív, kéretik nagy kritikával fogadni -. Mindjárt fontossági sorrendben:

• A tihanyi kikötő megépítése (égetően hiányzik).

• Balatonfüred – talán készül valami, meglátjuk, használhatjuk - e – (A Balaton szégyene, hogy nincs egy ekkora városban tisztességes kikötő).

• Csopakot befejezni.

• Révfülöp (A Balaton másik szégyene azon túl, hogy a középső medencében az északi parton az egyetlen túrahely Badacsony)

• Balatonalmádit megépíteni.

Tehát ez az álom nálam is az utolsó helyre szorul. De akkor is szép, ugye?

Kezd igen besötétedni. Irány vissza a hajóhoz. Persze belebotlunk a borfesztiválba. Temérdek pavilon, megy az eszem-iszom. Naná, hogy nem lehet kihagyni. Megfeneklünk. Étvágygerjesztőnek bedobok féldeci „Tokaji asszonyfektetőt” (törköly). Aztán jöhet a csülkös lecsó meg a vörösbor. Mi tagadás, a csülök száraz és kemény – nyilván beleszelték, ami megmaradt – (ilyen módszer a vásárokban tipikus), de azért jóízűen legyűröm. Kész a vacsora. Megint csak csuda jól érzem magam.

Elbotorkálunk a hajóhoz. Hunyó malter – Almádi gyönyörű -!

Reggel továbbindulunk felderíteni mindazt, ami még kimaradt.