Hajónkal egy ILC 40-essel Görögországból indultunk időben, hogy a delivery közben itt-ott megállva megcsodálhassuk a Wrack-bayt Zakinthoson, vagy a Blue Lagoont a Máltához tartozó Camino szigetén. Vallettába érve beálltunk a Royal Yacht Club Malta úszópontonjára. Másnap nevezés, majd felmérés és a hiányosságok pótlása következett, közben azért igyekeztünk az óváros szépségeit is felfedezni. A verseny rajtjáig igyekeztünk az unalmasnak nem mondható rendezvényeken az ellenfeleinkkel is megismerkedni.
A rajteljárás október 21-én tízperces ráindításokkal zajlott, így a mi osztályunknak 11:40-kor lőttek a híres ágyukkal. A kinti nagy hullámok miatt óvatoskodva fockot húztunk, mire lecseréltük genoára, az ellenfelek megléptek... 10-12 csomós félszéllel indultunk utánuk Szicília felé. Estére gyengült, majd leállt a szél. Ez kedvezett nekünk, hiszen reacherrel és balatoni gyengeszeles rutinnal nemcsak a mezőnyt, hanem osztályunk hajóit is beértük! A dilemma innentől a nyílt víz, vagy a part húzása Siracusa felé volt. Mi az előbbi mellett döntve kissé távolabb cirkáltunk a parttól Messina felé. 

A második nap estére értünk a szorosba és bár ismét leállt az egyébként friss szél, az áramlás legalább jó irányba segített minket. Mivel éjszakától jelezték 25-35 csomós északnyugati érkezését, nekiláttunk reffelni és elrakni a gyengeszeles rongyainkat. Szép lassan épült fel a szél, de reggelig elviselhető maradt. Biztos segített az is, hogy sötétben nem láttuk a hullámok méretét... Hajnalra értünk cirkálva a Stromboli vulkán mellé, aki üdvözlésünkre kétszer lövellt lángot az ég felé!  Fantasztikus volt, mégse indult le kameráért a hajóba senki: az ok, hogy a szürkületben szembesültünk a hullámok 6-7 méteres magasságával.. És a java még hátra volt! 46 csomó volt a legerősebb ráfújásban, illetve 8 métert is elérték a ház méretű hullámok! Kissé megszeppenve igyekeztünk az Lipari-szigetek felett maradni, ami negyedszeles menetet jelentett. Reméltük, hogy Palermo után leejtve már komfortosabb lesz a hátulról jövő hullámzás... Sajnos nem jutottunk el odáig: a hármas reffre húzott nagyvitorlánk megadta magát. A delaminálódott grószról tenyérnyi darabok repültek el a lobogásban.. Bár volt nálunk trysail, azaz zsebkendőnyi vihargrósz, valahogy nem bírtuk magunkat a vitorlacserére rávenni: inkább egy kikötő menedékére vágytunk. Irány vissza Messinába! Döntésünket megerősítve Lolita mint egy ló, amelyik az istálló felé szívesebben szalad, vad siklásba kezdett. A hatalmas hullámokon közel 19 csomó volt a rekordunk!

Messinában egy, majd az Etnához közeli Ripostoban két éjszakát töltve regenerálódtunk, illetve vigaszként megmásztuk a vulkánt és felfedeztük a csodás Taorminát. Nincs okunk szomorkodni, hiszen az osztályunkból egy(!) hajó ért célba és a mezőny kétharmada feladta, mégis elhatároztuk, hogy fogunk ezen a csodás versenyen még végig menni is. Máltára visszaérve kicsit nyaralósra vettük a dolgot, majd négyen elindultunk vissza Görögországba. Hogy 44 órán belül ott kiköthettünk, az az ismét harminc csomó fölé erősödő szélnek köszönhettük. Csak hogy érezzük a törődést...


Videó összefoglaló: https://www.youtube.com/watch?v=zw205QV6Cg0