Nem mindig mentőhajóban vagyok, szabadidőmben én is sokat vitorlázom. De kutyatulajdonos barátaim megnyugtattak, vigyem magammal. Amikor Belizár (a család nagy örömére) 2006 karácsonyán hozzánk került, épp egy kis gombóc volt, amelynek tűhegyes fogai voltak. Szerencsére agilis és kíváncsi alkat, így nem okozott neki nagyobb gondot a „vízre szállás". A kutyaképzések során számos tanácsot kaptam az oktatóktól, így Lehoczki Laci (Mancs gazdája) barátomtól is, aki azt mondta: „nem lehet elég korán kezdeni, mielőbb vigyed, hogy szokja a körülményeket, de Te legyél mindig a közelében." Így tettem, együtt tanultuk a közös hajózást. Amikor új helyzet jött, Belizár kérdően rám nézett és én megnyugtatóan megmutattam neki, mit tegyen. És ismételtünk és gyakoroltunk. Kemény, viharos időben is jött velem, ezen alkalmakkor megtanítottam neki, hogy a hajó mely részén helyezkedjen el, így kialakult benne egy biztonságérzet. Egyértelműen látszik az arcán, hogy megtanulta, és ma már élvezettel jön velünk. Amikor nem jöhet, akkor meg a sértődés egyértelmű. Ahogy egyre több alkalommal jött hajózni, felmerült bennem, hogy nincs megfelelő biztonságban, hiányzik a vízimentőknél kötelező felszerelés, a mentőmellény. Kollégám, Balázs Laci (aki kiváló kutyatréner) sietett segítségünkre, és Belizár megkapta a profi, méretes, emelőfüllel ellátott mentőmellényét. Mert mentőmellény nélkül egy centit sem lehet hajózni!

Belizár teljesen átéli, hogy milyen hajóban van. Amikor egy kikötőbe behajózunk, azonnal a hajó elejébe megy és „szolgálati" pózba helyezi magát, mint egy kapitány. A kiszállást csak engedéllyel teszi, oda megy, ahová engedélyt kap erre, a kikötőkben is tud viselkedni. Nagyon fontos, hogy megtanítsuk az ebeknek, hogy mit szabad és mit nem. Én magam sem szeretem azokat a házi kedvenceket és gazdikat, akik nem tudják az alapvető viselkedési formákat, mit illik egy kikötőben és mit nem. Van azonban egy kialakuló vita a honi kikötőkben: lehet-e kutyát bevinni? Nekem egyszerű lenne a válasz: képzett, viselkedni tudó kutyát pórázzal igen. De ez nem jelenti azt, hogy így is van. Ahány kikötő, annyi szokás. Nagyjából meg is értem, hogy egyelőre nincs egységesen kialakult rend e kérdésben, hiszen némely embertársunk sem tudja az alapvető illemet, majd ha ez mindenkinek megy, akkor lehet majd beszélni a kutyákról is.

Fürdőzés? Épp úgy, mint mi sráckorunkban. Hajóról vagy stégről ugrálás? Alig várja az engedélyt. Itt is igaz a mondás: minden kutya olyan, mint a gazdája (Belizár sokkal szebb mint én!

Bagyó Sándor