Mert a kutya megeszi a telet. Ilyen hosszú tél után pedig a kutya részéről ez egy igen emberbaráti cselekedet. Ember meg háromféle van: az élő, a halott, meg aki hajózik.

Tehát a rövid tudományos példa eredményeképpen minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kutya a hajós nélkülözhetetlen barátai közé tartozik. Aztán a kétkedőknek ott van még Lajka, az (űr)hajós kutya, ezzel is bizonyítva az ebtartás és a hajózási tevékenységek közötti szoros összefüggést.

Ha nem elég, beszéljünk a szintén a kikötők körül megtalálható - és a hajósember által még a kutyánál is jobban kedvelt - nősténycicák meghatározhatatlan okokból tartott, gyalogosan közlekedő szőrös ölbéli kedvenceiről. Kutya legyen hát, aki nem érti, hogy az egyedfejlődés során hogyan vált egyre kutyábbá a helyzet, amit aztán Jack London (naná hogy hajózott) kutyája (szintén zenész) is megénekelt. Persze valami szocializációs, kulturális, a hajózók szabadidős tevékenységét kielégítő helyszínen.

Elválaszthatatlan a kutyálkodás meg a hajósélet. El lehet tehát mondani, hogy kutya egy ügy ez, kutyául kezelve.

Na, így eljutottunk végre a magyar hajózáshoz is. Viszont a jó hír az, hogy itt a tavasz, pezsdül a gazdik vére és a kutyát sem érdeklik már a téli sportok, amikor végre már hajózni is lehet. A kutyafáját, ugye milyen időszerű! Hajózni kell, nem ugatni, a többi meg kutyagumi!

És itt van a kutya elásva. Persze, most hogy a telet már megette. 

Rest Bulcsú