Dramaturgiailag a legjobb pillanatban lecsapott egy tornádó Füredre. Haza felé menet kerülgettük a romokat és megittunk egy pohár bort a borhéten.
Reggel a telefon ébresztett: „Megvan a hajód!" - persze itt áll a kikötőben - gondoltam, de nem volt a helyén. Valakik nyílt vízen megtalálták éjjel kettő után és bevontatták a szökevényt a hajógyárba.
Udvarias rendőrök - gyors eljárás - irány haza. Böri motorosával többször körbejárta a haza felé tartó Helikont. „Csoda: egy karcolás sincs rajta... Három kőmóló közül cikázott ki és órákat sodródott..."
A megtalálók - Hortobágyi Gábor és barlangász csapata - szerényen fogadták a köszönetet - sós vízen az elhagyott hajó legalább fele a megtalálóé. Hosszú beszélgetés következett tornádóktól tornádókig. Kisebbik fiam szeme egyre jobban kezdett csillogni - „Elvinnél egyszer a tornádóddal?"- kérdezte Gábort.
Az első próbálkozás borulás ellenére is hatalmas élmény volt. Rudi fiam (13 éves) kormányozhatta a katamaránt. Gábor szerint ügyes és ami a legfontosabb, nem fél, élvezi. Beindult a fantáziájuk: Mi lenne ha... A súlyuk ideális, magas mancsaft, könnyű kormányos. 2 hét és itt az EB - Torbole - és akkor már előtte a cento... Mi lesz ha jön a gardai rettenet - veszett már a Gardán magyar hajó - nyúzottak a vitorlák egy régebbi borulás óta és sok a törött alkatrész. Iskolát lógással kezdeni? Lenne kísérő motoros? Korhatár? Súlyhatár? Több érv szól a vállalkozás ellen, mint mellette. Ilyen kevés tapasztalattal... Mégis győz a lelkesedés. Fogjunk hozzá!! Mit tehet ilyenkor egy apa? Meggyőzöm a mamát és elviszlek a lakóbusszal. Telefonok, e-mailek, Gábor éjt nappallá téve laminál, rendel, rohan, többször is úgy tűnik nem áll össze... Végül Tusséknál is elkészül egy kísérleti vitorla. Már rég ott kéne lenni. Mi már a Gardán vagyunk. Gábor elveszett a trélerrel. Este érkezik meg. Már neveztünk. Öcsit meg kellett mutassam, mert nem akarták elhinni a korát „13 éves kormányos még nem volt a centon". Holnap 8:20-kor rajt. A katamaránok betétbójás pályát futnak. „Milyen szél lesz?" - kérdezzük a többi menőt. Fél kettőre összeszedtünk mindent. Jó lenne végre aludni, de hát izgulunk... Hatkor ébresztő, reggeli, beöltözés, fejenként egy csoki. Hatalmas hullámok, kevés szél, indulás. A vizes flaska már a rajt előtt elúszott.
Én kaptam a rendezőktől egy VIP jegyet a motorosra. 8:30-kor indulás, este 6-ig futamok (ebédszünettel). Az egytestűek 9-kor rajtolnak 10 km-rel a katamaránok előtt. Ott a Raffica! Küzd az időnként 8-as széllel. Vajon mi lehet az én kis fiammal? A távolban látszanak a közeledő katamaránok, de a motoros nem az én vágyaim szerint halad. Persze, rajtol a cento! Gyönyörű, de egyben hátborzongató is. Sok a veszélyes helyzet és a hullámok egyre csak nőnek. Úgy néz ki, hogy az assok lesznek a királyok. De egyszer csak kiválik a tömegből a Wild Lady - döntőkíles szuperhajó. Az olaszok nem örülnek, hogy egy német hajó vezet, de Torbolenál sportszerűen tapsolnak. Tudták hogy magyar vagyok, így érdekelhet: felborult a Raffica, állítólag sérült is van. Második a Grifo majd a Clandesteam jön és egy kicsi M2 katamarán fock nélkül, majd egy tornádó. De ezek nem az enyémek. Vajon még lábon vannak? Elindul a motoros szemben a mezőnnyel, az elsőket követjük. Sok a tépett, sérült hajó, szinte mindenkin reff I vagy II. Nyugodtabb lennék, ha lehetne reffelni a tornádót is. Egyszer csak mintha ök lennének. Távcső - igen ott a sziklák alatt jönnek, és egészen jól állnak. A menő német karbon katamaránok is mögöttük vannak. Hogy lehet ezt kibírni, minden harmadik hullámot telibe kapnak, szinte letépi őket a trapézról, de mennek tovább. A motoros kegyetlenül elvisz a nagyobb médiaérdeklődés irányába. A Garda déli oldalán foltos a szél és lassan legyengül. Befut az első, a Wild Lady, 16:28, a második Clandesteam 17:00, sokkal lemaradva a Grifo.
Már a kocsiban haladok a sziklák között, amikor meglátom a magyar csapat fekete bliszterét. Iszonyú sebességgel tűnnek el a szemem elöl. Követem őket, próbálok fotózni. Boglianconál rohanok le a partra, itt kell forduljanak, de mire odaérek már távolodnak. Követi őket az egyik német karbon. A következő bója Madernonál... Már sötétedik. Remélem kiállnak, jön a német hajó... Megelőzte őket? Nem a német kiállt. Pedig már csak egy betétbolya volt hátra. Jönnek Rudiék is - nincs lámpája, tudom, hogy nincs egyik katamaránnal sem - fényszóróval jelzem hova jöjjenek. Hatalmas öröm, pedig fel kellett adják. Vacsora. Most először nem kellett kétszer mondanom, hogy feküdj le kisfiam...
Másnap javítgatások, sebnyalogatás. Már az EB-röl beszélgetünk. Jó lenne mielőbb felmenni Torbole-ba. De megint hatalmas a szél és a hullámok csak nőnek és nőnek. Végül csak a lakóbusszal megyünk fel, a hajó marad. Torbole tele van Tornádókkal, nagyon kedvesek. A németek különösen segítőkészek. Gäblerék - (ő nyerte az idei Kékszalagot) hozták a kölcsön grószt. Roland nem olyan mint egy világbajnok, inkább mint egy kedves vidéki rokon. Elsőre nem értik, hogy miért nem én, hanem a kis prücsök a kormányos.
Másnap megint 8-9-es szél. Akkor most teszteljük a HH trokeneket. Hosszas fürdőzés, víz alá merülésekkel... Ezek tényleg jók. A Tori maradt délen, vagy talán szedjük szét és vigyük tréleren?
Másnap csak hatos szél, így indulás lábon. A többiek már edzenek Torbole előtt. Három óra alatt felértek a fiúk, de hiába vártam őket ebéddel, beálltak edzeni.
Másnap egykor rajt. Óramű pontossággal jön a szél. 6-os déli, nagy pöffökkel. Három futam, Rudiék borulnak - sőt „cápa" - (a hajó teljesen fejre áll). Távcsővel figyelek a partról. Gábort látom, ott van Rudi is. Mit csinálnak? Birkóznak? Nem, Rudi Gábor nyakába mászik és így állítják vissza a hajót. Mennek a többiek után. A partin több tapasztalt róka jön gratulálni, ez nem mindennapos bravúr. Mások egy sima borulás után is kiálltak. Most tudom meg, hogy a centon is cápáztak. Jó hogy nem láttam, ott kaptam volna infarktust a média hajón.
Sajnos hiába sikerült sok hajót megelőzni, a gonosz limitidő miatt dnf.
Én nagyon dicsérem őket, szinte nulla edzés ellenére ott tudtak lenni a mezőnnyel.
Itt szeretik a magyarokat! Azt pedig különösen ünneplik, hogy egy 13 éves éves legény így helytáll. A médiák is nyomulnak. Az egyik riporter, akivel eddig mindig németül beszéltünk, interjút kér. Kamera indul és angolul kérdez. Nagy a meglepetés, de peregnek a kérdések, döcögnek a válaszok. Hülyén érezzük magunkat, de hát úgyis kivágják. Mondtunk eleget németül. (Rudi tökéletesen beszél németül, Bécsbe jár suliba.) Most a hajóval kell törődni, javítani, állítani... Éjfél után még dolgoztunk, jönnek a menők tanácsokat adnak, veregetik a fiuk vállát. „ Belőletek lesz még valami."
Andorka Rudolf
