Ma az Északi partra nyomulunk, a sok lehullott hó leplében gyönyörködni. Nagy a csodálkozás amikor az akarattyai ereszkedőn először pillantunk a tóra: se hó se jég, mintha nyoma nem lenne a karácsony végi nagy havazásnak... Mert valóban itt nem esett, és a tavat sem borítja jég legalábbis innen a hegyről így látszik. A fűzfői nyílt vízparti útról, már tisztázódik a felület, üvegszerű jégpáncél a partmentén, beljebb még nyílt vízfoltok, de hó sehol, azt valahogy feldolgozta, eltüntette a tó jó szelleme.
Füreden megnézzük a hajógyári új mólót, a sínes tárolón sorakozó flottát, elmorfondírozunk a Bankkonzult gigantikus bulbájának hasznosságán, azon az elmés megoldáson, hogyha levesszük a hajóról a kílt (vagy a kílről a hajót) akkor nem kell tárolóállvány, és egyáltalán fantasztikus, hogy a téli tárolás kérdése mennyi szabad szellemi kapacitást tud megmozgatni...ami persze nem zárja ki, hogy a fűben lapuló hajók alatt valójában sosem volt kíl, mert azok svertesek, de egy lecsatolható tőkesúly télre!

A Szövi telepen a magas vízállás helyett magas jégállásról beszélhetünk, furcsa látvány a part és a befagyott kikötő helyenkénti furcsa összemosódása.

A BYC-ben szorgosan alakítják a belső kikötő új partvonalát, az innen kiszorult telelő géphajók a kishajós mólók mentén igazán bizarr látványt nyújtanak.
A Karolinában a nyári csúcsra emlékeztető tömeg iszogatja a helyben pörkölt délutáni kávéját. Ismerős arcok érkeznek: előbb Láng Robi, talán a charter flottáját szemléli e dolgos hétköznapon, de amikor a Pallus-páros is betoppant már kissé elbizonytalanodtam az évszakot illetően. Mi a fenét keres ennyi fővárosi illetékességű vitorlázó ilyenkor a tóparton? Azt hiszem ez valami kóros elvonási tünet, de nem árulom el nekik inkább tovább indulunk.

Csopakon körbesétáljuk víz felől a kerítést és ha már képesek vagyunk vízen járni, hát kikötünk ay Egiszben, és a Kereked-ben, majd autózunk tovább. Egészen Fűzfőig bírjuk kikötő nélkül, amíg be nem állunk a Nitrokémiába. Ott molyol a Király Zsolti is ki tudja mit csinál ebben az időben? Addig beszéltetjük amíg ki nem kottyantja, hogy a Sponor Wanted már megint átalakul, de hogy pontosan mivé fajul azt valószínű, hogy csak a Kékszalag előtt tudjuk meg.

Kenesén látnunk kell a BFYC és a Kenese Port kies mólóit, elgyönyörködünk a vörösen nyugvó nap fényében, és hazagurulunk.

A nappalok most már egyre hosszabbak, ráadásul a jövő héten már jövőre van és akkor már vitorlázni is fogunk.

Jövőre.

További képek a galériában!

Gerő András