Nem rejtettük azonban véka alá fenntartásainkat az MVSZ működésében rejlő hiányosságok és a működés hatékonysága tekintetében. Az azóta eltelt időszak sok pozitív változást, de számos olyan jelenséget is produkált, amely mellett ma sem mehetünk el szó nélkül.
Mert egy nonprofit szervezet is gazdálkodik: ugyanúgy meg kell találnia a kielégítésre váró igényeket és erőforrásokat, akár egy üzleti tervben.
Hogy értsük: egy társadalmi szervezet, mint a Vitorlás Szövetség működtetéséhez is elengedhetetlen a vállalkozói szemlélet, melynek mozgatóereje nem anyagi természetű. Itt nem a profitban mérhető a siker: a tagság fejlődése, kapcsolatháló építése és a szervezet terjeszkedése képezhetik egy szervezet céljait.

Az alapszabály II. 5.§ kimondja:
„A Szövetség célja a vitorlás sport, mint közhasznú tevékenység fejlesztése, tagjai sportérdekeinek védelme, az egészséges életmód, a nemesebb sportszellem és sporterkölcs népszerűsítése, széles körű szolgáltatások nyújtása a szövetség tagjai számára. ...szervezi, irányítja és ellenőrzi a vitorlás sportágban folyó tevékenységet.  ...A szövetség közhasznú sporttevékenysége körében nyújtott közhasznú szolgáltatásait a szövetség tagságán kívül bármely más harmadik személy is igénybe veheti."
A szövetség alapszabályában meghatározott feladatok sem hagynak kétséget afelől, hogy nem csak a szűken vett versenysport területén van tennivalója:
Feladata tehát „...népszerűsíteni a sportág ágait, különösen a versenyvitorlázást, a túravitorlázást és a kedvtelési célú szabadidő-vitorlázást, valamint a természetvédelmet, erről tájékoztatni a hírközlő szerveket..."


Mielőtt öncélú kekeckedésnek tűnne e cikk kritikai hangvétele, essünk túl az igencsak pozitív, minden elismerést kiérdemlő eredmények talán nem is teljes körű felsorolásán:

• Sikeres és eredményes főtitkár-választás
• A sportszolgáltatási díj rendszerének bevezetése
• A támogatói kör jelentős bővülése, a gazdálkodás javuló feltételei
• Az utánpótlás fantasztikus eredményei
• Versenybíróképzés
• A sportdiplomácia sikerei
• A Kékszalag növekvő népszerűsége
• A 2011. évi Kékszalag rendezésére kiírt pályázat sikere

Kalapot le! De akkor minden rendben is lenne? Nem egészen!
Ha a bevezetőben említett célok nem valósulnak meg, akkor a szervezet működése is felülvizsgálatra szorul. Egy olyan szövetségnek, mely az aktív vitorlázók kevesebb mint tizenöt százalékát képes integrálni, bizony el kell gondolkodnia önnön hatékonyságán. Nem túl attraktív, hogy a szövetség éves kiadásainak csupán egynegyedét fedezik a tagdíjbevételek.  Miközben az elnökségi üléseken lázas, fegyelmezettnek tűnő tevékenység folyik, működési zavarok jelzik a rendszer tökéletlenségét

Az elnök, a négy társelnök és a tíztagú elnökség tagjai között nem egy olyan egyéniséget találunk, akinek magas szintű államigazgatási vagy vállalatvezetési rutinja egy társadalmi szervezetben nagy önfegyelmet követelő érdekérvényesítő fölényt biztosít. Ez az önmegtartóztatás tapasztalataim szerint hiányzik. Néhány látványos pályázattal fedett akció (főtitkárválasztás, Kékszalag) sem adhat okot olyan, erőből lenyomott döntések meghozatalára, melyet a rendszerben indokolatlanul nagy számban nyomuló domináns személyiségek szavaztatnak meg.

Lássunk néhány példát!

A legsikeresebb vitorlás termék, a Kékszalag nemzetközi megítélésére is kiható korlátok kettős kommunikációja. Elhangzik a páratlan évek „tradicionális" versenykiírásában lévő értelmetlen korlátok eltörlésének elnökségi szintű igénye, majd győznek a jogi szempontból hibátlanul alátámasztott parciális érdekek: a korlátozás marad. Kísérlet sincs a helyzet feloldására. A tradicionális Kékszalag esélyese így a leginnovatívabb fejlesztésű hajó, szemben a szabályalkotó eredeti szándékával, mely távol tartja a korszerű hajók egy jól körülhatárolt csoportját.

A belső motivációs rend fellazulása, az aktív szereplők demoralizálása. Elnökségi határozatok születnek, melyekben különféle bizottságok munkáit dicsérik, mielőtt a tervezeteket bevezetnék, kipróbálnák. Furcsa jelenség egy társadalmi szervezetben a munkát végzők egy részének „költségtérítése".

Fedett, zárt belső kommunikáció, a nyilvánosság számára átláthatatlan döntéselőkészítési folyamatok. Ugyanakkor a sportág megítélését segítő, hatékony arculati PR nagyon gyengécske. A szövetségi kommunikáció ritkán lépi át a nagy médiumok ingerküszöbét (kivételt képeznek a személyes médiakapcsolatok...).

Az eddigi erőtlen nagyhajós osztálypolitika következménye az osztályok indokolatlan szaporodása, a nemzeti bajnokságok nagy száma.

Tetten érhető, hogy a vezetőség tagjainak érdekei nem mindig esnek egybe a szervezet érdekeivel, a szövetség deklarált céljaival.

Díjak, elismerések osztogatása követelményrendszer nélkül: Fair play-díj, Év Újságírója, stb.

Tudatosan emelem ki, hogy nem az elnökség egésze, hanem tagjainak önmegvalósító igyekezete okozza a legtöbb problémát, melyet a - sajnálatosan - hiányzó transzparencia tesz lehetővé.

Bár igyekszem rendszeresen részt venni az elnökségi üléseken, a felszínre törő belső feszültségek okaira nem láthattam rá. Az elnökségi ülések tapasztalataim szerint a többnyire már kidolgozott koncepciók megszavaztatásáról, vagy az el nem végzett munkák átütemezéséről szólnak. Ezzel sem lenne baj, ha a folyamatok a tagság számára átláthatóak lennének.

Elsőnek Zentai István „Ugró" dobta be a törülközőt. Személye, „okoskodása", sok szempontból kényelmetlen kérdései nemegyszer ellenszenvet váltottak ki a grémium egyes tagjaiban. Már azzal is felrúgta az „omerta" törvényét, hogy blogot vezetett, és aktívan reagált még a nickneves fórumok provokatív kérdéseire is.

A szövetségi kapitány, Zsigmond András „Giba" körül sincs minden rendben, de a legkomolyabb figyelmeztetés Váradi Imre lemondása az Utánpótlás-bizottság éléről..

Erdélyi István, Hantó István félreállítása, Böröcz István és Kazi csörtéi, Nagy Rozsda Attila elszámolási vitának álcázott konfliktusa mögött komoly érdekellentétek állhatnak.

Miért is kellett ennyi nagy befolyású elnökségi tag? Tudjuk a választ: komoly, a működési feltételeket javító kapcsolatrendszer ígérete.

Szomorú, hogy szinte természetes a politikai-gazdasági hatalom és az irányítható pénz meghitt kapcsolatát feltételező management ilyen magától értetődő kiválasztódása.

Jó lenne tisztán látni, hogy az elnökség tagjai milyen mértékű támogatás megszervezésével írták be magukat a szövetség aranykönyvébe, de legalábbis mit tettek a sportág társadalmi elismertsége érdekében!

Nemegyszer komoly vitáknak voltam tanúja, melyek jobbára a versenysport koncepcionális kérdései körül zajlottak. Ez nem lenne baj,

• ha több évre szóló, olimpiai ciklusokon átívelő, megkérdőjelezhetetlen koncepciók mentén folyna a vita, de nem ez történik. Szinte követhetetlen a versenyzőket bizonytalanságban tartó változtatások sora.
• ha a versenysport mellett nem lenne ott a csupán kedvtelésből vitorlázók hatalmas tömege, olyan problémákkal, amelyeknek a megoldására egyénileg nem képesek. Ilyen az értelmetlen hatósági szabályozások sora, a vitorláskikötők szakmai felügyelete, a szabadidős jollevitorlázás ellehetetlenülése, a felnőtt-továbbképzés, és a nem versenycélú gyerekutánpótlás helyzete.
• ha a vitorlázás általános ismertsége és társadalmi megítélése nem lenne olyan, mint amilyen.
• Ha az MVSZ a fenti problémákkal hatékonyabban foglalkozna, akkor látványos eredményeket érhetne el a szervezet bővítésében.

Szoják Balázs

A felvázolt problémákról megkérdeztük Szoják Balázst, az MVSZ főtitkárát is. Az alábbiakban az ő válaszai olvashatók.

Az MVSZ szerepéről

Minden vitorlázó egy erős szövetségben érdekelt. Az elmúlt tíz évben a klubszemlélet erősödött, mert az MVSZ nem tudott mindig megfelelően válaszolni a hazai vitorlázást érintő kihívásokra. Mostanra viszont sok esetben a klubok már nem tudnak továbblépni, így nagyobb feladat hárulhat ránk is.

A célcsoportról és a fő tevékenységekről

A MVSZ az alap sportági szakszövetségi feladatai mellett egyrészt az élsportról szól, másrészt a rendezvényeinken megjelenő, talán félprofinak nevezhető versenyzői réteget képviseli. Ugyanakkor szeretnénk az eddigieknél nagyobb figyelmet szentelni azoknak, akiket még nem sikerült „beszervezni", akiknek még nem fogtuk meg a kezét. Ám a túrázók és a kedvtelési célú vitorlázók megszólítása nem egyszerű feladat.  Ezzel el kell kezdeni komolyan foglalkozni, különösen, hogy az elmúlt években nem ez volt a prioritás. A Szövetség ez idáig erre nem állt készen. Minél nagyobb a bázis, annál jobban tudjuk építeni a piramis csúcsát is. Nagyobb merítés, több érintett, több bevétel, szélesebb utánpótlás - ez lenne a cél. Növelni kell a sportág vízgyűjtő területét.

Nem igaz, hogy eddig ne tettünk volna semmit a hobbivitorlázók érdekében. Egy jó irányba tett lépés például, hogy a Kékszalagon a nem igazolt versenyzők is indulhatnak, de más példát is tudnék mondani. Idén több szakmai regattát segít a szövetség, és sok érdekegyeztetésben vesz már részt, ami korábban nem volt jellemző.

A kommunikációról

Ezen a téren is több síkon indult el változás. Egyrészről van egy kommunikációs vezetőnk, aki magasan kvalifikált szakember, komoly versenyzői és újságírói múlttal, illetve egy versenysporttitkárunk, aki szinte kizárólag az utánpótlással és az élsporttal foglalkozik. Kettejüknek köszönhetően feltétlenül magasabb színvonalon és intenzívebben folyik a Szövetség szakmai kommunikációja, mint korábban.

Ugyanakkor az is igaz, hogy kifelé, a mainstream média irányában még nem történt igazi áttörés. Ennek okát abban látom, hogy a vitorlázás nyelve még nincs lefordítva mondjuk egy országos napilap nyelvére. Idén szeretnénk odáig eljutni, hogy tudjuk mit és hogyan érdemes kommunikálni a laikus közönség felé. Arra nincs forrásunk, hogy pénzért vegyünk felületet országos médiumokban. Ezért olyan érdekesnek kell lennünk, hogy írjanak, tudósítsanak rólunk - ez pedig nehéz feladat, ha nem értik a nyelvünket. De vannak konkrét előrelépések is: Tavaly az egyik legolvasottabb napi gazdasági lapban - a mi kezdeményezésünkre - teljes melléklet foglalkozott a vitorlázással és a szövetséggel. Napi szintű tárgyalások folynak például országos tévékkel, akik nyitottnak mutatkoznak a vitorlázás irányában. Én magam is meglepődtem azon, hogy korábban nem kereste meg őket senki az MVSZ nevében...

A Szövetség finanszírozásáról

Fontos kiemelni, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség kiemelten közhasznú szervezet. Ettől függetlenül azonban szabad, sőt: kell is gazdálkodnia! Ha vannak külső forrásaink, miért ne építkezzünk rájuk? Hiba lenne, ha csak a tagdíjbevételekre alapoznánk, mert az lehorgonyozná a szervezetet. Ugyanakkor csak ez a forrás is körülbelül kétszerese a Szövetség szűken vett működési költségeinek. Fontos bevételt jelentenek a nagy versenyeink is: tavaly ezek mindegyikén több résztvevő volt, mint azelőtt, és mindegyik pozitív szaldóval zárt.

A korábbi kaotikus támogatási rendszer is leegyszerűsödött: most már csak a MOB-tól érkeznek az állami források. Ugyanakkor a helyzet most sem rózsás, még tavalyról is milliós tartozásuk van felénk. Ez az együttműködés ráadásul olyan visszás helyzetet teremt, hogy egyelőre csakis az olimpiai érdekeltségbe tartozó eredményeket értékelik és támogatják. Így például hiába a tavalyi év számos sikere, pénzt csak Bathó Péter ifi olimpiai eredménye után kaptunk.

Fontosak azonban a külső támogatások is. Ebben az elnökség részéről nagyobb segítségre számítottam.

Az MVSZ szerepéről - az elmúlt időszak nehéz helyzetbe került vitorlázóival kapcsolatban

Természetesen nyomon követtük a lellei kikötőbezárással kapcsolatos folyamatokat is, amit magam minden szempontból nagyon szomorú történetnek tartok. Ugyanakkor ne legyenek illúzióink az MVSZ szerepét és lehetőségeit illetően! Érdemben nem igazán tudunk segíteni egy ilyen helyzetben, nekünk sincs egy saját telepünk. Ha más fórumon tudtuk volna támogatni a bajbajutottakat, és ez elmaradt, akkor ez hiba volt, belátom. Az is igaz viszont, hogy hozzánk is csak a hírek és pletykák szintjén jutnak el az információk. Nem keresett meg minket egy kikötő sem konkrét kéréssel - így pedig nem tudunk hatékonyan fellépni.

A Szövetség szolgáltatásairól tagjai számára

Nagyszámú és magas színvonalú rendezvényt kínálunk. Utóbbiban feltétlenül erősíteni kellett, de mostanra nem igazán lehet panasz a versenyek minőségére. Idéntől egységes megjelenés és követelményrendszer lép működésbe, és nagy munkával összefésültük és rendbe raktuk az összes szabályzatot is. Létrehoztunk egy versenyellenőrző csoportot is, mely a rendezvények minőségellenőrzését végzi a nevezési eljárástól kezdve, a bíráskodáson és biztonsági feltételeken át a megfelelő számú rendezői motorosok meglétéig. Az elvárásrendszer a szövetségi versenynaptárban szereplő valamennyi rendezvényre érvényes, és ha szükséges, a következő évben már a szankciók is életbe lépnek.

A kínálat is bővült a versenyek terén. A Fehér Szalag Classic Round igazi siker, idén pedig még az évadnyitó előtt megszervezzük a tagegyesületeknek szóló első MVSZ klubbajnokságot is, kitolva ezzel a szezont és élénkítve a társasági életet a klubok között. Az OB-k tekintetében pedig beállt egyfajta egyensúly: egyes osztályok kikérik a rendezést, míg mások visszatérnek. Nem gondolom, hogy az osztályok belügyeibe nekünk bele kéne szólnunk. A Kékszalag mindeközben évről évre nő - bár a tavalyi verseny parti rendezvényeivel én sem voltam elégedett.

Ami a nem versenyzőket is érintheti, idéntől tervezzük a VHF rádió-szolgáltatás bevezetését, csopaki és fonyódi diszpécserközponttal.  Ez mindenkinek hasznos, aki beszerzi a készüléket: időjárási információkat kaphat, vagy kommunikálhat a többi hajóssal, akárcsak a tengeren. Ezenfelül a versenyeken közleményeket is tudunk kiadni a VHF-en át.

Szintén mindenki előtt nyitott az idén debütáló, vízi rendészettel közös vízimentő- és vízi biztonsági előadás sorozat. Az ingatlanhoz és a telephez kapcsolódó szolgáltatásokkal azonban egyelőre bajban vagyunk, hiszen mi is csak bérlőként vagyunk jelen.

Az elnökségi problémákról

Én is úgy gondolom, hogy vannak nemkívánatos jelenségek, mint például, hogy a beterjesztő személye vagy a „tálalás" sokszor többet nyom a latban, mint a konkrét kérdés megítélése. Én a magam részéről annyit tudok tenni, hogy korrektül elmondom az álláspontom, ami segíthet a döntésben. Célszerűbbek lennének a tárgyszerűbb nyilatkozatok, melyek háttérbe szorítják a személyes vagy klub-motivációkat. Nem feltétlenül javít a helyzeten az elnökségi tagok magas száma sem, akik közül páran nem vesznek részt a munkában.

A Kékszalag nyíltságáról

Úgy hiszem, egyáltalán nem olyan káros a moratórium korábbiaknak megfelelő fenntartása. Én egy kompromisszumos megoldást is el tudtam volna képzelni, hogy az idei tradicionális kiírás után már végleg jöhessenek a többtestűek - a két év talán elég idő lett volna az átállásra. Az elnökség azonban másként döntött, a legkisebb rizikójú opció mellett. Sok érdek feszül itt egymásnak, és a Szövetségnek lehetőleg mindenkit képviselnie kell. A „tradicionális" lobbi pedig kétségkívül erős. A döntés jogtechnikai szempontból megkérdőjelezhetetlen és korrekt.

Egy esetleges open versenyről a Szalaggal párhuzamosan

Úgy gondolom, nincs szükség efféle megoldásra. A Szövetség nem kíván rászervezni semmilyen versenyt a Kékszalagra, ez zavart keltene a kommunikációban, a versenyrendezésben, a biztonsági feladatokban. Miközben a vízirendőrségnek idén gyakorlatilag lefeleződtek a járművei, a négy-öt civil szakszolgálatból pedig háromnak szinte nincsen hajója, ugyanis nem feleltek meg a hatósági előírásoknak. Egy ilyen open-kiírás a társrendezőre és a támogatói szerződésekre is hatással lehetne. Ettől függetlenül annak nincs akadálya, hogy bárki „privátban" elinduljon a Szalag mezőnyével, ilyen eddig is volt.

A tradicionális Kékszalag-előírásoknak megfelelő korszerű technikai megoldások (mint például a merevszárnyú vitorlázat) alkalmazásáról

Én is hallottam efféle pletykákat, de az MVSZ-hez nem érkezett hivatalos megkeresés ez ügyben. Amennyiben a technikai bizottság megfelelőnek találja, nem lehet akadálya az új megoldásoknak.

Váradi Imre

Váradi Imre az MVSZ elnökség tagjaként az Utánpótlás Bizottság vezetői tisztségéről jelentette be lemondását a legutóbbi elnökségi értekezleten. A bejelentés mindenkit meglepett, mert Imre tevékenysége megkerülhetetlenül egybeforrt az utánpótlás legutóbbi sikertörténetével. Arra voltunk kíváncsiak, mi vezetett az elhatározásához.

1998-ban csatlakozott a Weöres Laci és Lovas József által irányított szövetségi testülethez, mely akkoriban talán Ifjúsági Bizottság néven funkcionált.

Ebben az időszakban még nem utaztak annyit a gyerekek, mint mostanság, talán csak az Op EB volt kivétel, de ilyen körülmények között nem csoda, hogy elmaradtak az eredmények. Az ezredforduló után gyökeres változás tanúi lehettünk. Egyre több, korábban eredményes versenyző kezdett foglalkozni a gyerekekkel, önálló műhelyek alakultak, és az edzésmunkában is bevezették a nemzetközi gyakorlatban már közismert módszereket. Bebizonyosodott, hogy ezt a korosztályt csak „bandában" lehet motiválni, és az edzők is ehhez igazították elképzeléseiket. Bár a klubokban önálló munka folyt, az egyre gyakoribb külföldi utazások és a mind színvonalasabb hazai versenyek örvendetes javulást hoztak, melynek egyenes következménye napjaink kitűnő eredményessége. Imre 2002 óta önállóan végzi ennek a munkának a koordinálását, miközben olyan kapcsolati rendszert épített ki, mely a jövő szempontjából is meghatározó jelentőségű. Ezért is félő, hogy távozása az Utánpótlás Bizottság éléről komoly zavar forrása is lehet a szövetség logisztikai rendszerében.

Ez most még nem látható, tudom meg Imrétől, hiszen újabb jelentős változás következett be az utóbbi időkben. A kis, önálló műhelyek, a klubcsapatok jelentősen átrendeződtek. Függetlenül az elért eredményektől, a gyerekek - feladva a klubhűség konzervatív eszméjét - a legjobb lehetőséget kínáló egyesületekbe igazolnak. Ennek alapvetően az is oka, hogy ma a klubok, a szövetség költségvetése nem nyújt fedezetet az elvárható színvonalú szakmai munkára, így a legjobbak szinte kivétel nélkül a szülők anyagi erőforrásaira támaszkodva dolgoznak. A szülők sem az utcáról érkeznek, többségük korábban is eredményes versenyzői múlttal, vitorlás felmenőkkel és saját, erős kapcsolati hálóval rendelkezik. Ebben a helyzetben a nevelő klub nem igazán motiválja a „jól elengedett" versenyző kölköket. A finanszírozó szülők informális hatalma is korlátozza mind a klubok, mind a szövetség mozgásterét. Nem egy egyesület veszítette el jól kiképzett és eredményes gyerekcsapatát, ezzel az edzők egzisztenciális biztonságérzete is veszélybe került. A korábban még korlátlan hatalmú, felszerelést, útlevelet is osztó edzőket felváltották a több szakmai alázattal dolgozó szorgalmas klubedzők, ma azonban a legfelkészültebb trénerek piaci alapra helyezik tudásukat, eszközeiket és kapcsolatrendszerüket. Osztályspecifikus tudás a coach-rendszer alapja, amely - ha találkozik a szülők finanszírozási hajlandóságával - akár működhetne is. Ebben a világban az Utánpótlás Bizottság vezetői feladatai ugyan nem csökkentek, de hatékonysága, az MVSZ belső struktúrájában elfoglalt pozíciója és a döntési-felelősségi hierarchiában romló helyzete miatt már nem működött. Lemondásának ez volt talán a legfőbb oka.

Amiről nem beszélt, az az elmúlt időszak váratlan elnökségi paradigmaváltásai. A célok és elvek folyamatos cserélgetése nem csupán az olimpiai eredményesség elérését lehetetlenítette el, de kihatott az Utánpótlás és az Élsport Bizottság munkájára is. Csak egyetlen példa: a tehetséges fiatal versenyzők számához képest csekély szövetségi támogatásért nagy a nyomulás. Ha mindenki kapna, semmire nem lenne elég, de ha egy-egy kiszemelt viszi a kasszát, akkor az érdekek sérelme elviselhetetlen belső feszültségeket okoz, mely a legváratlanabb helyzetben kerül felszínre. Sajnos többnyire koncepcióváltás formájában, miközben szakmai alapvetés, hogy az olimpiai felkészülésnek több cikluson átívelő, rögzített és megváltoztathatatlan elemekre kellene épülnie.

Szövetségi szolgáltatások

1.Versenyekkel kapcsolatos szolgáltatások:

- Bővülő verseny kínálat (+2 verseny), növekvő színvonal

- Versenyekhez köthető programok: vitorlabontó ünnepség, nyilvános hajóbemutató, nézőhajók, VIP-hajók, tűzijátékok stb.

- Versenyek sportszakmai ellenőrzése 2011-től

- Egyes versenyek nyitása a „hobbysták" irányában (Kékszalag egyszeri startengedély stb.)

- Éves versenynaptár-egyeztetés, összeállítás, nyomtatás

- Versenyrendszer működtetése

- Online nevezési rendszer (VIHAR) 2011-től tagegyesületek részére is

- Ranglista-számítás, hitelesítés

- Szakmai regatták segítése (Bor és borász regatta, Építész regatta stb.)

- Sportorvosi és biztosítási adatbázis

2. Együttműködések a tagegyesületek felé nyújtott szolgáltatással:

- Dockyard kártya (10-20% kedvezmény minden tagnak)

- Suzuki Marine (20 % motorvásárlási kedvezmény a kluboknak)

- Támogatói kedvezmények (Musto 10% tagoknak stb.)

- MVSZ Kártya 2011-től

3. Konzultációk, tanfolyamok, előadások:

- 2010-ben 6 db nyílt, meghirdetett konzultáció, közérdeklődésre számot tartó témákban (Kékszalag, sportszolgáltatási díj, szabályzatok stb.)

- Nyílt versenybírói és rendezői tanfolyamok, továbbképzések (több mint 150 új kiadott képesítés!)

- 2011-től vízimentési előadások a vízi rendészettel közösen

- Edzői/versenyzői konferencia (2010. november, Balatonalmádi)

- Dopping-előadás

4. Információ, kommunikáció:

- Weboldal bővülő anyagokkal, 2011-től új weboldal (fejlesztés alatt)

- Kékszalag weboldal, online közvetítés

- Vitorlázás Magazin minden tagnak ingyenesen kipostázva

- Versenynaptár minden tagnak ingyenesen kipostázva

- Hírlevelek

- Versenyekről, versenyzőkről filmek (X-treme), rendszeresen TV-adásban (H2O magazin) is.

- „2010. év eredményei" film (bemutató a Vitorlásbálon)

- MVSZ Arculati kézikönyv

- MVSZ akkreditált fotósok

- Nyitás országos médiumok felé:

- Napi Gazdaság Vitorlázás/MVSZ Melléklet (2010 nyara)

- RTL „kitelepülő" nyári közvetítés

- Class FM közvetítés

5. Nyílt rendezvények:

- Vitorlásbál

- 2010-től Boatshow kiemelt szakmai partner (a szakmai programokat, előadásokat az MVSZ biztosította tavaly is és idén is!)

- Ifjúsági ranglista díjkiosztó/fogadás (2010. november)

- Szakmai/edzői Konferencia (kb. 60 szakember részvételével zajlott)

- Tengeri Bajnokságon szakmai programok

- Ifjúsági Olimpia versenyzői búcsúztatás a Nagyhajós Bajnokságon

6. Tagegyesületek:

- Közvetítés szakmai és egyéb ügyekben a klubok között (TVSK-KYC, BAHART-Balatonlelle stb.)

- I. MVSZ Klubok Bajnoksága

- VVSz 50 éves fennállásának támogatása

- Közreműködés és szakmai segítség kluboknak versenyrendezésben

- Gépjármű (busz) és motoros szabályozott kedvezményes bérlési lehetőség tagegyesületeknek. (2010-ben kb. 30 alkalom)

- Szakmai és technikai segítség a Balaton klasszikusai filmek forgatásához

- Osztályszövetségek számlavezetése

- Klubok technikai eszköz- ill. hajóbeszerzéseinek bonyolítása

- Igazolások kiadása

- Pályázatok bonyolítása kluboknak (Olimpiai Reménységek Versenye /BYC)

7. Nemzetközi kapcsolattartás:

- ISAF, EUROSAF kapcsolattartás

- Nemzetközi konferenciákról beszámolók

- 2010-ben ISAF évközi konferencia MVSZ rendezése

- Africa Challenge szakmai partner

- Nemzetközi versenyekre nevezések (nem csak utánpótlás vagy olimpiai!)

Gerő András