Nem szabad azonban elfeledkezünk arról, hogy vitorlázók és vitorlás szervezetek hazánkban nem csak a Balatonon vannak. Ennek tudatában - a 2009-ben megválasztott új elnökség célkitűzéseivel összhangban - a Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége hosszú évek után, 2010-ben a Balatonon Kívüli Vízterületek Bizottságának megalakításával konkrét lépést tett a kevésbé középpontban tevékenykedő vitorlás közösségek érdekeinek képviseletére.
Felmerülhet sokakban a kérdés, miért is van szükség egy ilyen bizottságra, hiszen a Magyar Vitorlás Szövetség országos hatáskörű sportszövetségként az egész országra kiterjedően szabályozta és szabályozza a sportág életét. Mondhatnánk, hogy a „játékszabályok" adottak, mindenki keresse meg benne a helyét, és érvényesüljön, ahogy tud! A képlet azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen az adottságaikból adódóan perifériára szorult területeken a vitorlázás helyzete sokkal összetettebb, mint gondolnánk. Az itt működő szervezeteknek, melyek elsősorban különféle sporthajó-tulajdonosokat tudnak soraikban, többek között meg kell küzdeniük a sportággal szemben meglévő, nem minden esetben pozitív attitűdökkel, az érdekérvényesítés nehézségeivel és az általánosan jellemző pénzhiánnyal.
Pedig nekünk szükségünk van ezekre a vitorlázókra és vitorlásközösségekre, hiszen a Magyar Vitorlás Szövetség mind a szabadidő-, mind a versenysport szintjén célul tűzte ki a vitorlássport népszerűsítését, melynek egyik fontos eleme lehet a perifériára szorult területek minél intenzívebb bekapcsolása vérkeringésébe. Nyugati mintára idővel kisebb tavainkon is professzionálisan működő vitorlásműhelyek kialakítását és a teljes vitorlástársadalom egymáshoz való viszonyának szorosabbra fűzését kell megcéloznunk egy magasabb fejlettségi szint elérése érdekében.
A Bizottság megalakítását gyorsan követte a konkrét munka beindítása - elsőként a kisebb vizeinken működő területi szövetségek és egyesületek helyzetéről készült felmérés látott napvilágot. Az adatgyűjtő munka helyszíni látogatásokkal egybekötve történt egy minél reálisabb kép kialakítása érdekében. Az így kapott eredmény nagyjából egybevágott korábbi feltevéseinkkel, ugyanakkor számos pozitív élménnyel is gazdagodtunk. Láttuk, hogy az itt végzett - szinte kizárólag társadalmi - munka mellé sok esetben jelentős szakmai támogatásra lenne szükség. Egyértelművé vált, hogy nagyban nehezíti a helyzetet a tény, miszerint egyes egyesületek gyakran évente körülbelül annyi bevételből gazdálkodnak, mint két átlagos hajóhely ára Balatonfüreden. (Ebből az összegből fedezik a fenntartással, illetve a működéssel kapcsolatos kiadásaikat, és tervezik meg fejlesztéseiket.) Láttuk azonban a lelkesedést és az elszántságot is. Ezeken a vízterületeken a vitorlásélet fontos velejárója a jelentősebb vitorlásközpontokban egyre inkább kihalófélben lévő társadalmi munka és önzetlen anyagi szerepvállalás. Szinte mindenhol találni olyan embereket, akik egész életüket a környék vitorlásközösségének áldozzák, persze nagy örömmel. Nyáron gyerektáborokat és vitorlásfoglalkozásokat tartanak, télen különféle közösségi programokkal tartják egyben a csapatot. Egyre gyakrabban rendeznek versenyeket, sőt igyekeznek ranglistaversenyek rendezési jogát is megszerezni, melyek lebonyolítása - ismerve a körülményeket - különösen példás teljesítmény a rendezőktől.
Felhasználva a begyűjtött anyagokat és a szerzett tapasztalatokat, a Balaton Kívüli Vízterületek Bizottsága - ahogy arról Portálunk is beszámolt - az MVSZ történetében először összeállított egy programot, amely átfogóan kíván elsősorban szakmai támogatást nyújtani a kisebb vízterületeken működő vitorlás közösségeknek. A program a szakmaiságot szem előtt tartva alapvetően három fő elemre bontható:
1.) A különféle versenyek rendezésében, szervezésében és a bíráskodás terén nyújtott szakmai és adott esetben technikai segítség a professzionalizálódás előmozdítása érdekében.
2.) Segítségnyújtás a szervezeti és működési tevékenység terén (érdekérvényesítés, lobbizás, forrásfelkutatás, pályázatok).
3.) Pályázati úton támogatás nyújtása kizárólag a helyi vitorlásélet fellendítése, fejlesztése céljából.
A program hamarosan az elnökség elé kerül, sikerességét azonban elsősorban nem a döntéshozók, hanem az érintettek aktivitása fogja eldönteni. Bízunk benne, hogy ezzel az első lépéssel egy olyan komolyabb felzárkózási folyamat veszi kezdetét, melynek hosszú távú nyertese mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a magyar vitorlázás lesz.
Schneider István
