A felfokozott izgalom persze érthető: az Olimpiáig alig másfél év van hátra, márpedig a MOB finanszírozási politikájával összhangban a Szövetség a jövőben elsődleges prioritásként kezeli a Játékokon való minél eredményesebb szereplést. A nagyívű elképzelésekben Londonra két kvótát, 2016-ra több résztvevőt és potenciális pontszerzést, 2020-ra pedig legalább két éremesélyes kvalifikációt vizionálnak. Bár a mostani utánpótlás eredményei több mint bíztatóak, ezen célok realitásáról azért megoszlanak a vélemények...

Nagyobb feszültségeket generál azonban, hogy a stratégia és a támogatási rendszer átszabása sem élvezi a szakma konszenzusának támogató erejét. Ez persze nem meglepő, hiszen az eddig a klubok, osztályszövetségek, edzők, versenyzők és szülők kooperációja helyett egy centralizáltabb, az MVSZ leendő szövetségi, illetve utánpótlás szövetségi kapitányának kiemelt szerepet biztosító koncepció körvonalazódik. Ez amellett, hogy kiszűrné a felesleges párhuzamosságokat, korrigálná az eddig meglévő finanszírozási aránytalanságokat a „nem személyeket, hanem munkát és eredményeket támogatunk" jelszavának jegyében. Ez ugyanakkor jelentősen csorbítja a klubok, osztályszövetségek és a szövetségi rendszeren kívül felkészülő versenyzők autonómiáját. A tervezet csak az edzők támogatását tűzi célul, ugyanis ez biztosítaná az „aktivizálható tudásbázist és a szakmai kompetenciát". A versenyzők közül pedig csak azon kevesek élvezhetnék e szakmai hátteret, akik (a legnagyobb) eséllyel pályáznak az olimpiai szereplésre.

 

 

Az Olimpiai és Élsport, valamint az Utánpótlás Bizottságok mellett, azoktól függetlenül dolgozó szakértői csoport által készített javaslatnak azonban számos kritikusa akad. Egyrészről nem világos, hogy a kitűzött célokhoz rendelt szakmai koncepció miért jelentene feltétlenül előrelépést az eddigi irányvonalakhoz képest. Másrészről a kiemelt versenyzők támogatásának kizárólagossága jócskán leszűkíti a nemzetközi mezőnyben magukat megméretni tudó és akaró versenyzők körét, ami demotiváló tényezővé válhat, és az utánpótlás bázisának csökkenéséhez vezethet. (Az MVSZ szerint ezzel ellentétben az így majd az Olimpiákon is sikeres vitorlázók sok fiatalt csalnak majd a sport közelébe). Harmadrészt bizonyosan nem szerencsés az eddig működő, és az utóbbi időben az utánpótlásnál figyelemre méltó eredményeket produkáló rendszer rapid átszabása az olimpiai felkészülés időszakában. Az átmenet így számos bizonytalanságot rejt magában - többek között olyan már-már vicces elemeket, mint az egy már lezajlott verseny szerepeltetése az elfogadásra váró válogatási szisztémában.

A slusszpoénra azonban legalább másfél órát kellett várni. Ekkor derült ki ugyanis egy hozzászólás kapcsán, hogy a jelenleg érvényben lévő  „Az Olimpiai Hajóosztályok MVSZ által szabályozott működési és támogatási rendszerének" egy kitétele alapján a  „dokumentum semmilyen formában nem módosítható az első olimpiai kvalifikációs versenyt megelőző 14 hónapban". Azaz a tervezett stratégia akkor sem léphet majd életbe, ha azt a jövő heti elnökségi ülésen jóváhagyják. Hogy hogyan kerülte el a szakértők figyelmét a szöveg harmadik (!) oldalán lévő megjegyzése, nem tudjuk megmondani - a jogászok mindenesetre gyors állásfoglalást ígérnek.

Jelenleg tehát nagyjából az sem biztos, hogy mi körül is van bizonytalanság. Talán csak afelől nem lehet kétségünk, hogy ez a helyzet és a felgyülemlett feszültségek semmiképp sem segítik a szakmai munkát és a versenyzők felkészülését.

Tordai Zsolt