A vitorlázatot úgy kell beállítani, hogy a vitorlákon maximális felhajtóerő keletkezzen. Ez akkor következik be, amikor a határréteg a szél alatti oldal teljes hosszában végighúzódik. Ha a határréteg leválik vagy ki sem alakul a vitorla egy szakaszán, akkor csökken a felhajtóerő, nő az ellenállás és a hajó lelassul. A határréteg leválása a vitorla túlhúzása miatt következik be (a vitorlázott irányhoz képest nagy a vitorla állásszöge), a lobogó vitorlaszakaszon pedig ki sem alakul a határréteg (a vitorlázott irányhoz képest kis állásszög). Ha maximális sebességgel akarunk haladni, akkor vitorlázás közben mindkét szélső állapotot kerülnünk kell. Ha e két szélső állapot között kószálunk oda-vissza, akkor hamarosan a többi hajótól messze lemaradva találjuk magunkat, de akkor is lassabb lesz a hajónk, ha végig a lobogási határon préselve vitorlázunk.
Mind a lobogási, mind pedig a túlhúzottsági állapot, azaz a nem megfelelő vitorlabeállítás, a vitorlák hajtóerejének a csökkenésével jár. A két állapot között azonban több foknyi "tartalékunk" van. Ebben a tartományban kell megtalálnunk az optimális állásszöget. A jó kormányos mindig tudja, hogy milyen közel van a lobogási és a túlhúzottsági állapothoz, sőt azt is tudja, hogy milyen gyorsan közeledik az egyikhez vagy a másikhoz. A vitorla megfelelő állásszögének a beállításához láthatóvá kell tenni a vitorla körüli áramlásokat.
A legtöbb vitorlázó az orrvitorla első élétől kb. 30 - 45 cm-re elhelyezett hosszú fonalból készült áramlásjelzőket használ és figyeli a vitorla első élének a területét. Ezek az állapotjelzők azonban túl későn "szólalnak" meg: az áramlásjelző akkor szól, amikor a vitorla már túlhúzott állapotban van, ha pedig az első él mentén lobog a vitorla, akkor már szintén csökkent a hajtóerő. Mindkét esetben sebességet veszítünk.
A vitorla első élénél lamináris határréteg-áramlás alakul ki. Ez a fajta határréteg nagyon könnyen leválik, és megjelenik egy ún. lamináris vagy belépőéli leválási buborék. Az áramlás később ugyan visszatapad a vitorlára, de a hajónk nem tud teljes sebességgel haladni, mivel a leválási buborék miatt csökken a hajtóerő.
Arvel Gentry egy olyan áramlásjelző rendszert dolgozott ki, amely megmondja a kormányosnak, hogy az adott pillanatban hol van a két szélső állapot között és hogy milyen gyorsan közeledik az egyikhez vagy másikhoz. Ez az áramlásjelző rendszer 4 rövid áramlásjelző fonalból áll, melyeket a vitorla első élénél kezdve egymás után kell felhelyezni a vitorlára, hasonlóan az alábbi ábrán látható módon. Az elhelyezésre nincs általános szabály. A legmegfelelőbb elrendezést mindig az adott hajóhoz kell kikísérletezni.
Az orrvitorla beállításának további részletes leírása a http://www.vitorlasszotar.hu/vitorlazaselmelet_orrvitorla_beallitasa.php oldalon található.
Előzmény:
Vitorlázáselmélet – A határréteg kialakulása és leválása
Vitorlázáselmélet - a felhajtóerő és a réshatás
Vitorlás hajók közötti kölcsönhatás
Nagy Zoltán
