Honnan is jött ez a kajakozás dolog részemről?
Kérem szépen mindennek a balatoni szélcsend az oka! Megirigyeltem a balatoni kajakosokat, hogy amikor hétvégén nagy nehezen lejutok Balatonra és végre kimegyek a vízre, az rögtön kisimul, s az emberi erővel hajtott járművek úgy húznak el mellettem, hogy megesz a sárga irigység! S közben még sportolnak is. Ekkor határoztam el magamban, hogy hajós ember lévén úgy fogom alakítani a vízre szállási szokásaimat, hogy ne tudjon kiszúrni velem az időjárás: szélcsendben kajak, szélben pedig vitorlázás. A kajaktól még egy kis izom is tapad majd elcsökött felső végtagjaimra.
A másik nagy előnye a kajaknak, hogy a Balaton (és az összes más víz) olyan szegleteit is be tudom járni, amelyek vitorlás hajóval megközelíthetetlenek. Az ember olyanná válik, mind a hangya; minden kis zugba be tud kémelni, egészen közelről látja a természetet, megfigyelhetővé válnak a fészkelő vízimadarak, a napozó mocsári teknősök, és minden egyéb érdekes élőlény - ha ez egyáltalán érdekel valakit. De azt hiszem, hogy aki IGAZÁN szereti a vitorlázást, az természet szerető és tisztelő ember kell hogy legyen. De lehet, hogy tévedek..
Továbbá: tengeri kajakozás négy évszakos sport: ameddig be nem fagynak a vizek, lehet menni. S még felöltözni sem kell extrém módon! Hasonlítsuk csak össze a síeléssel: annál jóval lassabban haladsz, de jóval nagyobb izommunkával. Magyarul jobban kimelegedsz, s menetszél sincs. Kis ügyességgel még a víz sem fröcsög rád, tehát ha télen kicsit kisüt a nap, irány a Soroksári Dunaág! Polifoamot az ülőgumók alá, hogy ne fázz fel, edzőcipő, melegítőnadrág, a kajakon spriccdeck (a kajak beülőjét a külvilágtól hermetikusan elválasztó segédeszköz, neoprénből), s már mehetsz is. Felülre elég egy pulcsi meg egy széldzseki. A vitorlás pedig békésen alussza téli álmát a takaróponyva alatt, miközben te meg úgy vagy mégis vízen, hogy valami kis kondícióhoz is jutsz közben.
Vogalonga:
Egy immáron 38 éve megrendezésre kerülő hatalmas velencei vízi fesztivál, amely során az evezősök megtesznek egy 32 km-es kört. Velencéből, a Szent Márk tér elöl indul a túra - és nem verseny. Elmegy a menet a Szent Erasmo sziget mellett Burano-ig, majd onnan Murano-n keresztül menve vissza Velence északi részére, a Canal Grande-hoz. Majd azon végigevezve vissza a Szent Márk térnél lévő befutóhoz. Minden résztvevő nyer, nem értékelik a helyezéseket, mindenki érmet és emlékplakettet kap. Nem is lenne kivitelezhető a dolog, mert kb 1600 különböző evezős hajó indul, több, mint háromezer résztvevővel a világ minden tájáról. És a világ mindenféle evezős járművével.
Egy hatalmas happening az egész! Meg lehet közben állni, megpihenni a lagúnákon, vagy megállni Burano-ban egy hangulatos kis kocsmában. Reggel kilenctől délután háromig kell teljesíteni a távot. Nem kell rohanni, nem arról szól a dolog. Bár pár Olasz és egyéb nációjú részvevő ezt nem így gondolta, élethalál harcot vívva a hat méter széles csatornákban a hét méter széles evezőseikkel.
Mi nem így gondoltuk, igaz, nekünk jóval nagyobb távot kellett teljesítenünk, hiszen nekünk a versenyig is el kellett jussunk, majd onnan vissza a négy-öt kilométerre lévő kemping típusú szállásunkra.
Nem kis élmény Velencét így, a vízről megismerni. Az eseményt megelőző nap bejártuk Velencét, amennyire csak lehetett. Most, ebben az időszakban szabad az út az evezősöknek, nem morognak a gondolások sem! Hogy őszinte legyek, nem is kívánkoztam a szárazföldre, akármilyen büdös is volt a víz, mert ott meg olyan tömeg hömpölygött, hogy egymásba értek a turisták. A szűkebb csatornákban balra hajts van, hiszen a gondolások jobb oldalon eveznek, ergo a hajójuk az út menetirány szerint bal oldalán halad, hogy elférjen az evező.
A motoros és egyéb vízi járműveiket olyan bravúrosan manőverezik a helybéliek, hogy egy élmény nézni. A mi balatoni kikötőinkbe való be és kiállásainkon minden bizonnyal igen jót derülnének! Olyan helyeken is elférnek és bekanyarodnak, hogy a 7-10 méter hosszú hajók két oldalán centiméterek maradnak csak az épületekig.
Egyszóval nagy élmény így bejárni egy várost - és ez megint csak lehetetlen vitorlás hajóval. Nem férne át az árboc a millió kis híd alatt...
Bővebb információ: www.vogalonga.it
(itt egy klassz kis videót is megnézhettek, amely még a 2011-es Vogalongán készült)
Az eseményen számos honfitársunk is részt vett; sárkányhajókkal, kajakokkal, indiánkenukkal. Mi is egy magyar csapat tagjaként voltunk delegálva; az Újpesti Evezős Klub „versenyzőjeként”, Varga János vezetésével.
Nézzétek meg a képeket és kapjatok kedvet ti is egy kis testmozgáshoz – persze ne úgy mint én, időnként egy kicsit a vitorlázás rovására!
(de ígérem, ez többször nem fordul elő!)
Andrásy Zsolt
SR – 174
Andrásy Zsolt
