Egy nagyon kék csapat a Kékszalagon

Főleg olyankor, ha az illető többször cirkált az interneten, mint ahányszor kihajózott a kikötőből. Tisztelet itt is a kivételnek.

Az egész aztán a vízirendészetnek otthont adó úszóházzal szemben veszteglő hajóéval egyező nicket választó - KONOK 314 fedőnevű - úriember gondolatébresztő megjegyzésével kezdődött a sailing.hu-n.

A fórumon a nickek éppen egy új állatfaj, a vízi görény tudományos meghatározásán fáradoztak, amikor Konok Úr számtalan megvilágosodott pillanata közül az egyikben kinyilatkoztatta, a faj egyik tipikus képviselője csak én lehetek. Mindjárt kifejtette meglátását, hogy ez a fajta víziállat, amelynek különös ismertetőjele, hogy egyenruhát hord, nem tud vitorlázni, gondolkodni, sajnos a hajózás szempontjából is haszontalan bármire. Mivel a nevük nélkül párbajozó hősök az egyetemes hajóshistóriák soha nem említett szereplői, ezért első felindulásom után rájöttem, ha amúgy hajósmódon megfenyítem, attól sem az emberi fajhoz nem kerülök a „görény" felől közelebb, sem a tett sportértéke nem lesz értékelhető. Ezért makacsul elkezdett foglalkoztatni egy nagyobb lélegzetvételű, nyilvános és független bírák által hitelesített hajózás gondolata. Hamar, kb. öt perc alatt összejött a „megszólításban" érintett, homogén, vízirendőrökből álló csapat. A válaszadásra pedig Európa legnagyobb tókerülő vitorlás vízi rendezvénye, a Kékszalag tűnt a legalkalmasabbnak.

Aztán, és ez a lényeg, a vitorlázó hajóstársadalom az indulási „hátterünk" teljes ismeretében olyan szintű segítséget adott, hogy szinte ennek lendülete végigvitt volna bennünket akármilyen rendezvényen. Nem akarom itt részletezni, mert akár könyvnyi terjedelem kéne, elég annyi, hogy a hajót is, egyebet is a „civilek" biztosították, de indulásunkban az MVSZ is segédkezett.

Elmondható tehát, hogy mi, a rend őrei, az általunk ellenőrzött vitorlázók „herótozása", majd ugyanezen szféra rábeszélése és maximális támogatása mellett kerültünk 2007-ben a Balaton legnagyobb vitorlás túraversenyére. A rangos verseny történetében így indult először kizárólag vízirendőrökből álló mundéros csapat.

A vitorlázás közös élménye persze sokkal felemelőbb, mint hogy az ember közben bárkire is haragudjon. Ezért az élményt, az emléket inkább ezúton is csak megköszönöm a magam és a velem hajózók nevében. A köszönet tehát a balatoni vitorlázóknak dukál, hiszen ki névvel, ki név nélkül (nick névvel), de „benevezett" minket, vízirendőröket, hogy vitorlázva vállaljuk a megmérettetést. Erre mondom hát ezennel, hogy Uraim, ez az Önök segítsége nélkül soha nem jött volna létre!

Ja, és azóta Nick is Konokul hallgat.