Óriási élmény a kihalt Balaton, de nem veszélytelen. A kikötők elnéptelenednek, nincs vendéghely mizéria, de szolgáltatás se nagyon. Felszedik a kardinális jeleket, ha megfeneklünk, magunkra vessünk, mert nem jön segítség tavaszig. Fontos tehát a hajó és saját magunk felkészítése.

A hideg vizekben nincs algásodás, ezért érdemes már most rendbe rakni a hajó alját. A motor és a hajócsavar állapotát sem árt ellenőrizni. Ha esetleg bevállaljuk a jéghártyás vízen való hajózást, akkor javasolt a hajóorr vízvonal körüli belépő élének felületét lemezzel burkolni.

Októberben már megkezdődik a „partraszállás", ezért nem könnyű már időponthoz, és a munkavégzéshez szükséges területhez jutni. Bár a hajómat nem ott tartom, a daruzást évek óta a Fűzfő Marina portáldarujára szervezem, egyszerűen azért, mert nincs jobb biztonságosabb daru Magyarországon. Ezen lehet vitatkozni, de egy tíztonnás fakorlátos hosszúkíles hajót nem szívesen bíznék más emelőeszközre, még akkor sem, ha megfelelő kerettel biztosítják a feszültségmentes emelést. A portáldaru nem csak emel, de helyére is viszi a hajót, legyen az akár a telep átellenes vége. Mivel nem rendelkezem tároló alkalmatossággal, erre a néhány napra a kikötő univerzális állványait veszem igénybe.

Mindig izgalommal tölt el mit találok a hajó alján, most sincs ez másképp. Ahhoz hozzá vagyok szokva, hogy igen sok kagyló is megtelepszik a hajó fenekén, amit nem igazán szeretek. Átfúrják magukat az algagátláson, és a gélbe, vagy ami még rosszabb talán a laminátba kapaszkodnak, mert nagynyomású mosóval sem lehet őket eltávolítani. Állítólag még a motor külső hűtőkörébe is képesek bepofátlankodni, ami nem túl szívderítő opció. Van valami rendszer a megtelepedésükben, ami mintha az elektronok vándorlással lenne kapcsolatos. A legintenzívebben a magnézium katód környezetében nyüzsögnek. Fel sem tételezem, hogy magnéziumfüggőek lennének, de mégis furcsa mennyire kötődnek a „mengyelejev tábla" zsenge korrozív oldalához.

Az idei meglepetés egy hosszú, kusza mély karc volt a kíl és a fenék találkozásánál mindkét oldalon. A mélyen nyomot hagyó rajzolat úgy nézett ki, mint amikor vásott gyerekek, vagy irigy felnőttek karcolásszák a vadi új merci oldalát. Még jó, hogy nem volt rajta a közkedvelt „Miből?"felirat. Életszínvonalunk szakadatlan emelkedésének hála, a karcosoknak is sikerült túladni a Zsigulin, így ez a buta játék is kiment a divatból. Ma már inkább robbantgatnak. De akkor mi a fene rágta végig a fenekemet?

Sose jöttem volna rá, ha nem találkozom vízi rendőr ismerősömmel. Szerinte belefutottam egy rejtőzködő sorhorogba, az egyik legszemetebb rabsic technika eszközébe. A több tíz méter hosszú felszín alá rejtett, felcsalizott, akár 200 db-os horogsor kíméletlen pusztítást okoz a halállományban, de életveszélyesen megsebesíthet szörföst, úszót, és kárt okoz a hajótesten is amint az én példám is bizonyítja. Gyakorlatilag felfedezhetetlen. Állítólag már olyan távirányítós technika is van, ami a horogsor végeit a víz alatt kis ledes világítással teszi láthatóvá, kizárólag az orvpecás számára. Hát nem igazán szerettem meg őket!

Szerencsére Rick Csaba szakértő útmutatása alapján sikerült eltüntetni a karistokat, felkerült a friss Uno Cruiser algagátló - ezúttal tengerkék színben, remélem, hogy kagyló és rabsic riasztót is tartalmaz.

Az elmúlt telek során többször hajóztunk ki a kikötőből úgy, hogy ott már állt a jég, de a tó még hullámzott. Ilyenkor bizony - nagyon óvatosan - ropogtatnunk kellett a jeget, hogy kijuthassunk. Szerencsére ennek nem sok nyomát láttuk a hajóorron, de idén már felvértezetten vágunk neki a kalandnak. A vízvonal magasságában fém burkolatot kapott a hajóorr, hogy a jégtörő üzemmód még véletlenül se okozzon kárt az amúgy is zord körülményekre épített finn hajó testében.

Műhelybe került a hátsó lejáró létra is, a nyári fürdővendégek erőfitogtatása maradandó nyomot hagyott így megerősítésre szorul. Sajnos a szépséges öreg hölgy már több mint 25 esztendős. Ráncai - bármennyire kortalannak tűnik - jelzik, hogy igényli a gondoskodást. A teak felületek cseréje lassan időszerű, ahogy az eredeti vitorlázat is helyenként javításra szorul.

Mit kell még tennem?

A téli használathoz érdemes feltölteni az üzemanyagtartályokat, megelőzendő a nem kívánt kondenzvíz okozta korróziót. A motortérben a belső hőmérsékletet biztosító olajradiátor szükségtelenné teszi a téliesítést, de a bilge pumpa automatikus működését rendszeresen ellenőrizni kell, ahogy a vízkivezető nyílásból is el kell távolítani a képződő fagydugót.

Közben a hajó elkészült. Szép kék alsóneműjében, fényes új orrvédőjével büszkén páváskodik a csodadaru hevedereiben. Az öreg hölgy lágyan vizet fog, a motor pöccre indul, hűtés rendben, irány a tél. 

Gerő András