Kékszalag, múlt, jelen, jövő.

A nagy kihívás-megmérettetés, a bizonyítás kora, és a részvételi élmény megélése esélylatolgatás nélkül.

A verseny különleges képességeket igényel, például

- a hosszantartó koncentrálás képességét (kb. 24 óra),

- a Balaton ismeretét,

- az éjszakai vitorlázásban való jártasságot (nem látni a szelet).

A versenyt még édesapámék alapították (HYC-ban), majd átvette az MVSZ.

Apám a „Talizmánnal" annak idején második lett.

Én magam elég korán, 17 évesen már átélhettem a győzelem élményét a Nagy Nemerével, ahol megengedték, hogy fél éjszakát kormányozhassak.

A második tókerülő győzelem Izsák Szabolcs barátommal és a „Hárpiával" sikerült, ott széltaktikus voltam. Aztán háromszor egymás után nyertem a „Manuállal", amiből a középső tókerülő Fehérszalag volt - mint tudjuk, korábban kétévente volt Kékszalag.

Javaslatomra a közbeeső években ellenkező kerülési iránnyal Fehérszalagot tartottak. Ezzel a 11m OD hajóval megelőzni az akkori nagyokat felemelő élmény volt.

Mára nagyon kellemesen érzem magam a saját építésű, Hepp nevezetű, B 31-es hajómon.

Itt a YS II-ben indulok 107 előnyszámmal, és ha jól megyünk, körülbelül a YS II mezőny felénél végzünk. Abszolútban a teljes mezőny talán 20 százalékát tudjuk magunk mögé utasítani, mégis nagy élmény ott lenni és a többi hajó között végigküzdeni a távot.

Igazából most értettem meg a mondás lényegét: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos", hiszen ugyanúgy küzd a századik helyezett is, mint az, aki ötszázadikként ér célba.

Ami a győzelmet illeti, ez manapság már pénzkérdés, illetve időjárás és szélerő kérdése, sajnos a verseny sportértéke csökkent.

Futurisztikus, de igazságos lenne, ha pl. 500 db Sholtz 32-essel vagy Nautic 33-mal mehetne 500 csapat. Erre persze nincs esély, így marad a tarka-barka mezőny, de a változatosság gyönyörködtet.

Tuss Miklós