A fejtegetés célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy nem szolgálja a vitorlázás érdekeit, ha a rendezvényt a jövőben is a parti események fémjelzik. Költöztessük a vízre oly módon, hogy a nyilvánosság számára is kitűnjön: a Kékszalag minden vitorlázást kedvelő számára értelmetlen korlátozások nélkül elérhető.

Miközben az MVSZ maradék elnöksége béna kacsaként várja a tisztújító közgyűlést, a szövetségben tornyosuló feladatok ellátására hivatott főállású alkalmazottak érthető okból - saját egzisztenciális pályaívük megroppanásától tartva - nincsenek, nem is lehetnek a helyzet magaslatán.

Pedig az új elnökségnek is lesz elég szervezeti feladata, mielőtt belevetné magát az érdemi rutin működtetésébe. Az április 25-én tartandó tisztújítást követően az Elnökség munkába áll, de mielőtt rálépne a Festetics György Program által kijelölt és érzékelhetően hatalmas tartalmi változásokat ígérő útra, előtte még az évi rendes májusi közgyűlés levezénylése köti le a stáb intellektuális kapacitását. Ne feledjük, a legutóbbi Közgyűlés módosította az alapszabályt, így a nagyobb szavazópotenciállal rendelkező egyesületek a voksok mellé már embert is kell, hogy ültessenek, akiket fel is kell készíteni a klubérdekek képviseletére, szemben az eddigi mutyifílinges színjátékkal. Aztán nyakunkon van a július végén kezdődő Olimpia legalább három magyar résztvevővel, és a szükséges logisztikai háttér biztosításával. Marad-e emellett bármi másra elegendő muníciója a még legalább egy hónapig döntésképtelen szervezetnek? Kéne, hogy legyen, mert itt tornyosulnak a magyar vitorlázás legnagyobb, legismertebb rendezvénye körüli nehézségek, melynek megoldására, az esemény megmentésére nem elég néhány szabadon hagyott hajóágyu tűzereje.

Ami a legutóbbi, március 6-i elnökségi ülésen elhangzott, abból az derült ki, hogy a szerződött rendező partner kifarolna az egyezségből - hogy miért is, az itt érdektelen. Ha nem akarja a rendezvényt megcsinálni, akkor vagy nem csinálja meg, vagy ha kényszerítik, valamilyen kárenyhítő megoldással próbál a kötelezettség alól kibújni.

Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy a hátralévő időben nem lehet már érdemi pályázatot kiírni, tehát a Kékszalagot annak tulajdonosa, a Magyar Vitorlás Szövetség kell, hogy megrendezze.

Az előzmények és a potenciális támogatók szűkmarkúsága ismeretében ez nehezen képzelhető el, hacsak a vitorlás társadalom nem áll az ügy mellé, és nem segít egy valóban jó szellemű, sikeres rendezvény megteremtésében.

A Kékszalag egy márka, melyet lehet értékesíteni, de értékesebbé is tehető. A Kékszalag a miénk is, magyar vitorlázóké, akik közül sokan csatlakoznának a programhoz, de sokan csalódottságuknak hangot adva már nem szívesen vesznek részt a megmérettetésen.

Próbáljuk meg összefoglalni mitől csábító, és mi az amin változtatni kéne, lehetne az esemény színvonalának emelése érdekében!

A Kékszalag unalomig ismételt hátom tulajdonsága valóban irigylésre méltó:

A legrégebbi, a leghosszabb és a legnagyobb együttrajtoló mezőnyt felvonultató tókerülő a világon. Biztos így van, de én még hozzátenném a legszebb tavat, a legselymesebb vizet, és a legjobb társaságot is - bár az utóbbiban néha elbizonytalanodom. A parti rendezvények biztosan nagyon hasznosak, sokat lendítenek a sportág ismertségén, de ezek nem igazán érintik a vitorlázókat, akik itt csupán a kerettörténetet biztosítják, de valójában még mint díszlet sem hasznosulnak. A látványból a Rege cukrászda reggeli fagyinyalói és a kompon időben arravetődő szerencsések részesülhetnek, de miattuk kár ekkora faksznit csinálni.

Valljuk be tehát, hogy ez az egész leginkább rólunk, nekünk szól, és ezért az elsődleges cél a vízi rendezvények tömegbázisának növelése.

Miért és ki vesz részt a Szalagon?

• Képes megdönteni az érvényes rekordot: 3 hajó.
• Képes megnyerni a versenyt: 3-6 hajó.
• Osztályában versenyezve képes nyerni: 30-50 hajó
• Egyáltalán versenyezni akar: 150-200 hajó
• Teljesen esélytelen, és a verseny sem érdekli, de elindul: 300-400 hajó. 

Szívesen körbevitorlázná a tavat a Kékszalag idején még a fenntieken kívül is rengeteg hajóm de: 

• sokallja az egyetlen versenyre kifizetendő hajónként kb. 100e Ft-ot
• túlzásnak és betarthatatlannak tartja a kötelező adminisztrációt
• nyomasztja a szűk csoportérdekeket szolgáló nevezési korlátozások sora
• nem akar belépni semmilyen egyesületbe
• nem akar részt venni a teljesen értelmetlen sportorvosi vizsgálaton
• nem akar versenybiztosítást, hiszen a szabályokat sem ismeri. Túrázni szeretne egy időben a menőkkel
• szeretné néha megszakítani az utat az éhség, a testi szükségletek, szúnyogok, az eső, a nagy szél vagy a szélcsend miatt, vagy egyszerűen aludna egy keveset.
• szeretne igénybe venni külső segítséget
• váltani legénységet
• szeretne menetközben megfürdeni
• szeretne valami maradandó tárgyi emléket. 

Létre kéne hozni egy ún. „Zarándok" vagy „Túra" csoportot mindazon hajósok számára, akiket a verseny egyáltalán nem, de a Balaton körbevitorlázása igenis érdekel egy hatalmas közös buli keretében.

Számukra elegendő lenne online nevezni, egy méltányos, mérettől függő, 10-25e Ft-os hajónkénti áron. A HSZ szerint hajóznának, tehát még a hajó típusát sem kellene korlátozni, hiszen a Hajózási Szabályzat részletesen rögzíti a lehetőségeiket, mozgásterüket. Nem viselhetnének versenylobogót sem, csupán egy megkülönböztető, a kéktől elütő színű szalagot. Azok, akik limitált idő (pl. 60 órán belül) célba érnek, átvehetik a teljesítést igazoló oklevelüket és egy kis réztáblát, amit a hajón rögzíthetnek, bizonyságul a nagy kalandnak. Ha részt akarnak venni a vacsorán, akkor arra külön rendelhetnének jegyet.

Miért lenne jó ez a rendszer? Nem jelent-e túl nagy kockázatot?

Ha bevezetnénk a mezőny-megosztást, akkor az MVSZ sokkal kisebb csapattal is kezelni tudná a versenycsoportban a hagyományos kötelezettséget vállaló, max 200-250 hajót. Ráadásul ezeknek a hajóknak a jelentős része egyébként is versenyez, ezért kevesebb velük az adminisztrációs bonyodalom, mint a „szüzeknél". Az egységáras zarándok-regisztráció pedig jelentősen leegyszerűsíthető.

A regisztrációs költség több bevételt is hozhatna a Szövinek, mert ez az összeg tisztán megmarad, vesztesége csak a kluboknak, a sportorvosnak, és a biztosítóknak lenne, de valljuk be, az egyszeri indulókat ezekkel a költségekkel terhelni eddig sem volt tisztességes. Többletterhet a mentésért felelős csapatok és a pályajel felíróinak hosszabb munkaideje jelentene.

A rajtnál vagy időeltolást, vagy szekcionált rajtvonalat lehetne alkalmazni, a tömeg itt is kezelhető.

A lassan haladó túra mezőny valószínűleg zavarná a befutóra a Tihanyi csőbe érkező versenyzőket. Ezért azt gondolom, hogy nem keltene nagy felzúdulást, ha az első 15-20 versenyző áthaladásáig a Keleti oldalról Nyugat felé a bójasoron belül hajózási zárlatot rendelnének el. Valójában a hajózási útvonalon kívül haladó, várakozó hajók látványos nézősereggel ajándékoznák meg az élmenőket. Megoldás lehet a zarándokok fordított útvonala, amitől végkép tiszta maradna a cső a versenymezőny áthaladásakor mindkét irányban, bár így az aktív nézősereget is elveszítjük a verseny legizgalmasabb szakaszán.

Más biztonsági előírásra nem lenne szükség, mert a HSZ mindenről rendelkezik.

Amerre a zarándok mezőny elhalad, a helyi kikötők is megtelhetnek élettel, bemutatkozhatnak a gasztro-szolgáltatók, de akár koncerteket is szervezhetnek egy-egy helyszínen.

A Túra csoport résztvevői a Bejárható Magyarország Kormányprogram támogatását is igénybe vehetnék. Közöttük feltűnhetnének a vízi cserkészek éppúgy, mint az alternatív hajtású, pl. elektromos hajók is, vagy ha az időjárás megengedi, a sárkányhajósok, az evezősök, a túrakajakosok és a kenusok is. A regisztrált megkülönböztető szalagot, matricát viselő résztvevők kedvezményesen vehetnének igénybe parti szolgáltatásokat. A hagyományos díjkiosztón kapnák meg az oklevelüket azok, akik szabályosan teljesítették a távot, így nem csak a versenyen eredményt elérő hajók képviseltetnék magukat ezen a - valjuk be - a mezőny nagy része számára eddig érdektelen eseményen. (Ezt az oklevelet azok is megkaphatnák, akik versenyben kerülték a tavat, függetlenül az eredményüktől) A hajókba szerelhető gravírozott emléktáblákat postán lehetne kiküldeni.

A Kékszalag fesztivál ily módon egy valódi vízi eseménnyé válhatna, a vízenjárás, a hajózás nagy ünnepévé. Egy ilyen rendezvényre turisztikai szempontból is felfigyelnének, mert hasonló vízi tömegrendezvényt nem sokat találunk Európában.

Gerő András