Vakbizalom

A szemesi Balaton Regatta parti forgatagában is feltűnő jelenség egy tandem bringákon érkező csapat. Az 1999-ben alapított Paradicsom Klub egy olyan szabadidejét együtt töltő baráti társaság melynek programjain vakok és gyengénlátók is részt vehetnek.  A tandem kerékpározás egyik specialitásuk, ez az a jármű, amin kitűnően tud együttműködni egy látó és egy vak sportoló. Az egyik bicaj hátsó nyergében keménykötésű fickó teker, ő Mózes Csaba a világtalan mancsaft. Nem kezdő, már vitorlázott a Siroccón is, de a versenyre a Klub Maxi 770-esén indul.  Sok időnk nincs az ismerkedésre, mert még el kell érnünk a rajtot, és a hajó kezelése a feladatok ésszerű megosztása köti le a figyelmünket. Öten vagyunk. Tala, a kormányos, régi tapasztalt versenyző, a nagy múltú VVSI-ben pallérozódott, Miklós, a Klubvezető, Gábor, Csabi és én. Csabán és rajtam kívül mindenki tudja a dolgát, így mi ketten félre is vonulunk, hogy ne zavarjunk. Nem igazán érzem a szitut, próbálom megtalálni a közös hangot, igyekszem nem foglalkozni a látás kérdésével. Csaba vérprofi - simán leküzdi zavaromat. Vidám szövegzsák, aki folyamatosan használja a „nézzük meg!, láttam egy..." kifejezéseket. A vak jelző cseppet sem zavarja, de a világtalant ki nem állhatja. Egymás között „kuksi" a mostanság használatos megnevezés. Dicsérem a klub különleges bringáját, mire ő előrántja a telefonját, és elkezd képeket mutogatni, saját gépét, egy szénszálas, kétüléses csodát, amivel legjobban repeszteni szeret. Igazi hiperaktív harcos: rendszeresen játszik a klasszikus vak csapatjátékban, a csörgőlabdázásban, évekig cselgáncsozott, mindent kipróbál, amit körülményei lehetővé tesznek. Az egyébként masszőrként dolgozó fiú vezető kutya nélkül közlekedik, kitűnően tájékozódik, egyetlen hibája, hogy valóban vakon bízik az emberekben. Tavaly novemberben a hírek élén szerepelt, amikor egy zsebtolvajt próbált elkapni, ami sikerült is neki, de amire nem számított: a rohadék megkéselte, és így el tudott menekülni. Túlélte az esetet, az elkövetőt sikerült is elfogni, de a történet tanulságai azóta sem hagyják nyugodni. Nehezen törődik bele, hogy fizikai adottságai és önvédelmi felkészültsége ellenére ez megtörténhetett vele. Mindenesetre, azóta sokkal éberebben közlekedik, értékeit próbálja biztonságosan rejteni.

Közben elrajtol a mezőny, Csaba minden figyelmét a verseny megértésére szenteli. Ragaszkodik hozzá, hogy mindenről tájékoztassuk, mert nem csak érezni, érteni is akarja a történteket.

Utálatos flautéval indul a túra, Zánka előtt van az első bólya, nagyon nehezen érjük el. Csabi elképesztő érzékenységgel reagál a környező zajokra. „A csajok fürdenek?" kérdezi, és mi csak ekkor észleljük, hogy a szomszédos hajóról néhány lány csendben megmártózott. „Minden mozdulatnak árnyéka van, ezt kell figyelni." Nem értem, de elmagyarázza, hogy ez nem az az árnyék, amire mi, mint látók gondolunk. A hangoknak visszaverődése van a környező tárgyakról - ezt a fajta árnyékot használják fel a térbeli tájékozódás során. Így „látta" meg a fürdőző lányokat, vagy a mellettünk csobogó hajókat. Panaszkodik is, hogy nem igazán köti le ez a fajta szélcsendes verseny - nem győzzük mentegetni magunkat, sportágunkat, de mi sem nagyon élvezzük.

Boglár felé menet már érkezik némi fuvallat, felkúszik a spi, kezébe adjuk a leeszárat, pillanatok alatt megérzi, és ügyesen is kezeli a shottot. Felderül a képe, de amikor a boglári bólyánál befuttatnak bennünket, kifejezetten csalódott, hogy ilyen korán vége a versenynek - pont akkor, amikor már kezdte volna érezni.

Míg visszaérünk Szemesre a többiek is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Megtudom, hogy a klub nem csak szabadidős rendezvények szervezésében aktív, de különleges kiállításaik révén rendkívül sokat segítenek abban, hogy a vakok világát, problémáit megértessék a látó társadalommal. A vakok által készített szobrok éppúgy részei ezeknek a kiállításnak, mint a látók tapintásélményét felszínre hozó szembekötősdi.

A közeledő vihar előtt még időben kikötünk, búcsúzom a csapattól. Csabi tréfásan megfenyeget, hogy csak a legszebb képeit tehetem ki a netre, mert meg fogja nézni! Felkínálja a bringáját kipróbálásra. Először ülök tandemen. Gábor van elöl, így se kormányozni, se fékezni nem tudok - ha nem hajtok, ő sem hajthat, mert a pedálok csak együtt mozognak. Borzasztóan egymásra vagyunk utalva, nagyon meg kell, hogy bízzak benne. Vakon.

A Paradicsom Klubról bővebben:

http://www.paradicsomklub.hu

http://www.artventura.hu

http://www.zoldkrajcar.hu

Ha be szeretnétek kapcsolódni a programokba:

Árpásy Miklós 06/20-412-0731

tandem@paradicsomklub.hu

Galéria: Vakbizalom