Víg Attila festészetét nem nagyon ismerem, de felbukkanásainak sokszínűsége kétséget nem hagy afelől, hogy tisztában van a nyilvánosság kezelésének fortélyaival. Állított már ki uszoda vízében, taxik utasterében, városi piacon, de konvencionális kiállítótermekben is befogadják képeit az országhatáron kívül is. Most sem okozott csalódást. A sílécekkel, bringákkal támogatott tárolók azt sugallták - mint megtudtam -, hogy a balatoni szezon igenis meghosszabbítható. Ez biztosan így van, de szerintem az ügybuzgalmat okafogyottá tette az a leírhatatlan tömeg, mely a füredi mólón, a sétányokon és a vendéglátóhelyeken élvezkedett a március elejei napsütésben. A még ingyenes városi parkolók tömve autókkal, szóval nem Füred az a hely ahol baj van a szezonnal.
A kiállítás 83 percig tartott nyitva, ezzel is jelezve, hogy még 83 nap van hátra a nyár beköszöntéig és addig is jó lenne, ha mind többen élveznénk a Balaton látványosságait. Vettem a buzdítást és nekiindultam a Zákonyi Ferenc utcai sétánynak, csak úgy látványt nézni. A BYC-ben folyó rekonstrukció már a város vízfelőli arculatára is jótékonyan hat. A móló felől nézve is jól mutat a lepusztult hangár helyén emelkedő új objektum.
A Silver átrium kihelyezett asztalai benépesültek. A Karolinában csak némi sorállás után lehetett helyhez jutni. A kikötőkben beindult a tavaszi algagátlós, javítgatós nyüzsgés, feledtetve, hogy tavaly ilyenkor csapott le a tél legkeményebb időszaka. A kerékpárút városi szakasza is új burkolatot kapott, míg a sétány igazi attrakciót kínál az erre fogékony arra járóknak. A csiszolt mészkőburkolat egyhangúságát vidáman kanyargó bazaltkockás ösvény teszi játékossá.
Látom lelki szemeim előtt, ahogy az ösvénykövetők útjogvitába keverednek az irányra tartó hagyománytisztelőkkel. Mindenesetre „úton-útfélen" aktív pihenésre szolgáló design készségek teszik próbára az ügyességünket, vagy azokét, akiken röhögni akarunk. Nem gúnyolódom, tényleg lesz mivel játszani a Tesco felé menet!
Sajnos a két magas épület - a Hotel Füred és a Marina - környékét fanyűvők lepték el, és teljesen kipusztították a terület évtizedes, a két betonmonstrumot legalább három szint magasságig fedő fáit. Ha az volt a cél, hogy az út és a sétány felől jobban látsszon a Balaton, akkor a két házat is le lehetne bontani, de így most úgy néz ki a két tájsértő torony, mint fütyi fanszőrnyírás után.
Elegem is lett az egészből, és engedve a többéves halogatott kísértésnek, elindultam hegyet mászni. Az arácsi Kormos csárda feletti fakereszt viszonylag könnyen leküzdhető túracélpont, zseniális kilátással a városra. Mint tudjuk: menés közben jön meg az étvágy! Kiderült, hogy ez a nevezetesség része az országos kéktúra útvonalnak, és innen nem messze egy újabb kilátóra lelhetek, ha követem a kéket, ami itt egyben tanösvény „Aranyember útja" elnevezéssel. A cél természetesen a 315 méter magasan lévő Jókai kilátó. Szégyellje más is magát, aki még nem járt ott! Lenyűgöző látvány a tó, a Csopaki-öböl, a Tihanyi-félsziget, belátni a nyugati medencébe, és a hegy lábánál ott az egész város. Még a két csúnya parti szálloda is pofásabban néz ki felülről, de azért a vörös és a fehér templom még mindig jobban illeszkedik a tájba.
Lefelé menet letérve a kijelölt útról, nem messze a Kereszttől egy bekerített telken mufloncsapattal találkoztam. A hat nemes vad domesztikált háziállatként nehezen elképzelhető, kíváncsi lennék mi a célja a tartásuknak.
Az elkövetkező hétre is meleg napsütéses időt ígér az időjós. A BFYC-ben elindult a hivatásos hajó vezetőképzés idei első csoportja. Mint tanonc, magam is részt veszek, így kiélvezhetem az év eddigi legmelegebb hetét. Majd mesélek...
Gerő András
