Elan 340 impressionmájus x. Szutor Feri írta:

"Hello,
Szeptember 4-10 között lesz a Spirit kupa, Elan 340 Impression hajókkal.
Telilatnis, spinakkeres, sportos hajók, rendesen felszerelve. Sok kötél, sok munka:). A verseny sem nyugdíjas túraverseny. Hosszú menetek és pályaversenyek, szóval melós vitorlázásra kell készülni. Első körben inkább barátira, mint versenysportosra szervezném a csapatot (persze nem lenne baj, ha lenne olyan ember a fedélzeten, aki üzembiztosan fel tud húzni egy spinakkert, mondjuk 20 csomós szélben egy 34 lábas hajón :)
Érdeklődés?"


Érdeklődés az éppen lehet. Végül is a tengerben csak egy dolgot nem kedvelek, mégpedig a fürdést, de hajóról az jó eséllyel elkerülhető. A Balatont meg gyűröm már 30 éve, épp itt van már az ideje, hogy felelevenítsem a 10 évvel ezelőtti türkizkék karib katamaránozások napsütéses emlékét. A melós vitorlázás kifejezéssel már jó néhány éve megismerkedtem, spinakkert húzni is egész üzembiztosan tudok. Eddig ugyan Beaufort-ban és km/h-ban gondolkodtam, de szívesen beveszem a táblázatba a csomót is a tenger kedvéért, a 34 láb pedig kezelhető méretnek tűnik a balatoni huszon-harminc lábasok után. Ferinek a balatoni mellett van horvátországi tapasztalata is, Áron is töltött már időt különböző hajókon, Bálint, Dávid és Géza - na, ők meg majd belejönnek. Menjünk, persze.
 
Aztán jött egy költség táblázat. Messze még a szeptember, de a foglaló már rendezve. Innen nincs visszaút, megyünk.
Majd felmerült, hogy talán edzeni is kellene. Na jó, de melyik hétvégén. Hát a június az senkinek nem túl jó. Legyen a július eleje, úgyis majdnem mind Soundozunk, na de mégsem elegen. Utána meg a tábor alatt mégsem szedhetem ki a hajókat a kamaszok alól. Később, ha nem volt mindenki szerteszéjjel, akkor nem fújt a szél vagy Feri családi vitorlázott. Augusztusban meg aztán tényleg mindenki váltásban volt országon kívül. Mindegy, majd lesz valahogy.

Edzés helyett augusztus végén újabb költség lista, ezen is túl lettünk, majd hajósorsolás a Kopaszi gáton. A Saturnus választott minket, Géza valami horoszkóp oldalra tévedt azonnal a telefonján: a Szaturnusz állítólag kártékony, férfias bolygó, szigorú és végzetes. Nem tudom... Én bírtam a gyűrűit, amikor csillagász akartam lenni 8 évesen.
Néhány nappal indulás előtt aztán érkezett a kormányosunktól egy Feladatok, szabályok tárgyú levél is, a bevezető mondata „Hello plz ezt a levelet olvassátok végig TÉNYLEG." Ahhoz képest, hogy hogyan szoktuk, sí és egyéb túráinkat előkészíteni, az oldalas levél nemcsak hossza, de tartalma is meglepően komoly... MOB, WC, víz, mentőmellény, tengeri betegség és igen, a feladatleosztás! Mmmm, életemben először első tisztnek, trimmernek és spinakkeresnek neveztek EGYSZERRE, drága Feri, köszönöm, ezt soha nem felejtem el. Áron fordeck, Bálint és Dávid csörlőn, Géza grosz sott, taktikus nincs („azt hiszem, egyikünk sincs rá felkészülve"). Ok, rendben leszünk. A fiúk válaszként leginkább a pálinkás üveg meghúzásának engedélyezési folyamatára voltak kíváncsiak, de azért hátha a többiből is megmaradt valami...

Szombat hajnalban rutinos gyömöszöléssel több váltás vízhatlan, pamut, neoprén, thermo és polár, 10-től 35 fokig jó is leszek. Korai kelés után Áron negyed órára kizárta magát a lakása ajtaján, majd a kocsiban kiderült, hogy nekem meg otthon az útlevelem, ámde a személyim is, még jó, hogy akkor és az is, hogy 10 percre lakom, plusz kör után Bálint McD drive thru-t kívánt, de azért egyszer csak elindultunk. Feri és Géza már egy órája úton volt, nem baj, átveszik legalább a hajót, nekünk még úgyis Dávidért kellett menni valami horvát kikötőbe Murtertől északra.
6 óra gyakorlatilag összefüggő alvás után a horvát tengerpart felett ébredtem egy szerpentinen, Dávid kicsit később komppal érkezett. Meg egy 12 kilós ólomövvel. A búvárkodás is jó sport lehet. További nem várt órákat kanyarogtunk még tovább Murter felé, szerencsére Áron és a Mondeo összeszokott páros, csakúgy, mint Bálint és a GPS, mindkettő egészen a városhatár előtti kereszteződésig precízen navigált, hiába láttuk már kilométerek óta a táblákat a saját szemeinkkel is. Sietnünk igazából nem kellett, Feri jelentette, hogy az előző csapat kidöntötte a Saturnus árbócát, úgyhogy lehet, hogy csak 1 nappal később tudunk indulni. Kicsit nem értjük, hogy miért nincs cserehajó és Feri hogyhogy ilyen nyugodt, mondjuk hisztitől nem lesz árbóc az igaz. Végül is nyaralunk, ha van hajó, ha nincs. Feri meg úgyis megoldja.

FlottaA Murterre vezető híd felemelve, hajót ugyan nem láttunk se közel, se távol, de nem baj. Boldogan várakoztunk a 27 fokos napsütésben, ez itt még rendes igazi nyár. A jezerai kikötőben Feri és Géza vigyorogva fogadott. A Saturnuson persze sértetlen az árbóc, visszapassz poén volt csak valami koradélutáni „7 előtt tuti nem érünk le" szövegre. Jól nézett ki a sötétkék festésű Elan 340 flotta. Ismerkedtünk a hajóval, szélesebb, magasabb, mint amihez szokva vagyok. A fiúk inkább a kajütre koncentráltak, én végigfutottam a szerelékeket, átlátható kötélzet, feliratozott zongora, árbóc is rendben :). Dávid a hajó alját vette szemügyre, és némi algákkal folytatott heroikus küzdelme után készen is álltunk volna a kihajózásra, ám addigra ránk sötétedett. Hajózás helyett így a horvát gasztronómia remekével, egy méregdrága ám elborzasztó ízű csirkés szendviccsel vezettük fel Áron születésnapját magyarázatként felhasználó alkoholizálásunkat. Hajószomszédaink kéretlen, kissé túlhangosított, viszont a mi ízlésünkkel tökéletesen ellenkező zenei aláfestést biztosítottak. Hát megérkeztünk.
És jött is az első nap. Napsütés, kellemes szél, de gyorsan átláttuk, hogy érdemes átbeszélni az alapokat, mert hát mi bizony leginkább barátilag vagyunk itt. Rajtolni még tanulnunk kell, kreuzban nem vagyunk olyan rosszak, Feri szépen vitte a hajót, a fiúk lelkesen csörlőztek a fordulóknál (még ha vezényszóra is), a grosz sott kicsit fáziskésett, a spi meg lassan ment fel, hiába volt 2 ember is néha az orrban. A szelet a vízen ugyan bárhol meglátjuk, de hogy hosszabb távon merre kellene mennünk, azt csak a többi hajót figyelve találgattuk. Kicsit elveszett voltam az ismerős balatoni partvonal nélkül, a távolságok beméréséhez is hiányoztak a viszonyítási pontok. Vitorlázni mindig is vásznakkal szerettem műszerek helyett, de tengeri vitorlázásom első óráiban felértékelődött a GPS, megértettem gyorsan, hogy miért is olyan fontos a navigáció a tengeri skipper képzésben. Tanultuk egész nap a hajót és a csapatmunkát - kicsit megkésett bevitorlázásnak éreztem -, végül befutottunk a 12. helyen Piskerára. A körülményeket tekintve nem is rossz helyezés, csak a fejem ne fájt volna annyira az egész napos széljelző nézéstől az árbóc tetején. (Az alsó műszer valahogy egyik állásban  sem azt mutatta amit a széljelző fent.) A sziget kikötője standard szerinti. Étterem, mini bolt, vizes blokk, kelletlen felszolgáló, a csirkés szendvicsnél eggyel (de tényleg csak eggyel) jobb vacsora. Igaz nem enni jöttünk, hanem vitorlázni. A DJ-k továbbra sem nekünk játszottak, úgyhogy aludni tértünk.

Esőben.Esős másnap reggel, 15 csomós szél mire kifutottunk. A cél Sali, az első szakasz kreuz, ismét a mezőny közép-hátsó részével voltunk versenyben, de jó meccseket vívtunk. Ferivel és Áronnal próbáltuk a legjobbnak látszó taktikát kitalálni, de néha az volt az érzésem, leginkább a szerencse alakítja az aktuális helyezésünket. A raumos szakaszban aztán jól ment fel a spi, Ferivel le nem vettük a szemünket a vitorlákról, kezdődött a centik türelem játéka, ami az idén különösen jól megy. Hosszú volt a Kékszalag és sok gyenge szelet adott a nyár. Hoztuk is fel a mellettünk levőket komótosan, a fordulónál élesedni kellett, de az utolsó utáni pillanatban - és nagyon jól - kaptuk le a spit, be is húzva szépen még egy helyet. Izgalmas volt a befutó, összefújta rendesen a szél a hajókat. Ismét egy 12. helyezés. Fejfájás helyett ezúttal beállt alkarok, nem tagadom, a több órás spi sottolástól.

Befutó után a rendezőség legnagyobb meglepetésünkre kávézni küldött a partra, motorozás közben levezetésként az esőben szereltük a molinokat a hajó orrában. Kávé helyett a Jagert és a Cs kódjelű pálinkát fogyasztottuk, persze csak mértékkel és a kormányos kivételével:) Néhány percre meg is kérdőjeleződött a délutáni pályaversenyen való részvétel, de miután néhányan nyakig beöltözve kifutottak, visszaöltöztünk mi is, csakúgy mint 12 másik hajó. Halódott a szél, a mezőny esőben várta a fejleményeket. Mire kellően nyűgösek lettünk, elállt az eső és szivárványos gyenge szélben utolsóként elrajtoltunk. Még mindig van min csiszolni... Nehézkes kreuz a túlságosan messze lerakott bója felé, a hajó lassan szórakoztató és vendéglátó egységgé alakult. A forduló után vártunk is percekig, hogy felmenjen a spi. Áron belefeledkezett kicsit az amúgy tökéletesen letisztázott élekbe :). Mindent elkövettünk, hogy utolsó helyen fussunk be az időközben rövidített, széltelen pályán, de legalább felhőtlen volt a szórakozásunk. Egy hangulatos, az eddigieknél sokkal kedvesebb felszolgálóval és jobb konyhával rendelkező étteremben zártuk az estét. Jó nap volt :).

Spirit DjSaliból a következő nap Zadar volt a cél. 10 csomó feletti szélben indulásként ismét kreuz, majd hátszeles szakasz, játszadoztunk a különböző raumos takkokkal, kicsit zavarva egymást a körülöttünk levő hajókkal, de legalább volt történés. A 33 mérföldes táv végén Feri elismerésre méltóan hozta fel centiről centire a Vénuszt, kár, hogy nem vállalta be tovább a part felé tartó takkot, a befutó ugyan így megint izgalmas volt, de sajnos becsusszantak előttünk. Az industrial kikötőben az óriás yachtok mellett törpülve a szervezők szárazföldi programmal is elláttak: kaptunk sok oldalnyi logikai feladatot, több ismeretlenes matek példát és sudokut. A fiúk szorgalmasan dolgoztak a kajütben. Áron és én igazoltan lógtunk, rá kellett készülni valakinek az estére is... Végül felmentést kaptam a további részvétel alól, a fiúk viszont nyakukba vették Zadar városát. A városnézés az előkészületeknek köszönhetően több órás kóválygásba torkollott, érintve több vendéglátó egységet. A történet teljes egészében sajnos nem rekonstruálható, mivel a Q Bar-ban meghatározhatatlan mennyiségű vodka-red bull fogyott el, de a hézagos fotó dokumentáció is tökéletesen igazolta a másnap reggeli rosszulléteket. Én a magam részéről aludtam kisebb megszakításokkal több mint 10 órát és elhatároztam, hogy másnap kicsit visszaveszek a fizikai erőkifejtésből.

Persze a szél közbeszólt. Szerda reggel ugyan napsütésre ébredtünk, de már a kikötőben látszott, hogy a napok óta ígért jugó megérkezett. A fiúk igen jó érzékkel választották meg, hogy mikorra időzítsék a másnaposságot. A reggeli bureket gyakorlatilag senki nem bírta befejezni, igazi csapatként kollektíven émelyegve hajóztunk ki. A kikötő előtt majd' 30 csomós szél fogadott. A legjobbkor. Viszont ahogyan az szerencsére lenni szokott, az émelygés, másnaposság, kimerültség és egyéb fiziológiai tünetek abban a pillanatban nyomtalanul elmúltak, amikor felhúztuk a groszt. Ébresztő programként pályaverseny, természetesen reffelt vitorlákkal. Az élboly versenyzett, mi túléltünk, Ferinek köszönhetően ráadásul egy 11. hellyel zárva (hozzátéve egyébként, hogy 3 hajó nem is vállalta az indulást...) Feri mellett egyöntetűen büszkék vagyunk Dávidra is, hogy arcának ijesztően zöld színeváltozása ellenére végül mégsem lett igazán rosszul.

NaplemenA reggeli sokkszerű pályaverseny után szinte azonnal rajtoltatták a túra futamot is. Mint utóbb kiderült, eddigi életem egyik legemlékezetesebb nagy szeles napjának folytatása egy több, mint 7 órás kreuz szakaszt tartogatott, átlag 25 csomós szélben. Másfél héttel ezelőtt a Balatonon egy 8M fedélzetén Füredtől Zánkáig tettem ugyanezt 2,5 órán át harmadmagammal, egy takkos negyedszélben. Aznap este bőrig átázva azzal a gondolattal szálltam ki a hajóból, hogy semmiképp nem hagynám ki, ha még egyszer lenne rá lehetőség, de azért 30+ csomóból mégsem kérek minden héten. Hát, egy hét ki is maradt, az tény. De a Szaturnuszt kormányozni 28-32 csomós ráfújásokban - és nagyon hálás vagyok Ferinek a felszólításért, hogy vegyem át -, talán még eufórikusabb érzés volt, mint az Octopus oldalmerevítőjébe kapaszkodva nézni szembe a hullámokkal. Szerencse persze, hogy a hajók mindkét esetben jól bírták. A Szaturnuszon kellett ugyan valamennyit szerelnünk a génua kiakadt belépő élének alsó rögzítését, de nem szakadt vitorla, nem repült kötél és nem pattant szerelvény most sem. Köszönet érte, bárkinek is kell címezni. A szél a maratoni kreuz táv végén kicsit csendesedett, előbb megviccelve minket azért még néhány ki-be reffeléssel, de a forduló után a hátszeles-raumos szakaszban már végig teljes vitorlázattal hajóztunk. A vigaszdíjunk az utolsó helyért és a hátulról érkező méteres hullámokért egy csodás privát naplemente volt. A mezőny már jó ideje befutott, sétavitorlázni meg nem sokan indultak aznap, így magányos hajóként bukdácsoltunk a vízen a narancsrózsaszín fényben. Befutó GPS-szel sötétben. Köszönjük a szervező hajónak, hogy megvárt. A parton felhívtuk végre az otthonról aggódókat - akik sajnos elég jól ismernek minket már ahhoz, hogy tudják, annál nagyobb a szél, minél rövidebb az sms -, de beszélni a fáradtságtól annyira jól már nem tudtunk... Még egy kiadós vacsora, megfűszerezve egy ordítóan erős Black Mamba chili szósszal, majd egy napzáró zuhany. Mire visszaértem a hajóra, a fiúk majdnem teljes létszámban aludtak, lemaradtak hát az olajosra simult Zut-i öböl felett csillagosra tisztuló égről és a vízen csillogó holdfényről. Csöpögősen romantikus, de aki látta, nem felejti :)

Az utolsó verseny nap nyugodt széllel és napsütéssel ébresztett. Az első futamot a 10. helyen zártuk, simogató vitorlázással az előző napi őrület után, meglepően jól is taktikázva. A befejező futam többszöri visszahívással indult, Ferinek és kicsit talán az ad hoc 'taktikusoknak' is köszönhetően mindhárom rajtot az elsők között vettük, amatőr csapatként jogosan lehetünk büszkék magunkra. A mezőny egyik fele a nyíltabb víz felé indult, mint utóbb kiderült nagyon jó megérzéssel. A szigetek alatt ragadt hajóknak szinte teljesen megállt a szél. Az amúgy előre jelzett szélfordulót is jó pillanatban vettük észre, másodikként fordultunk irányra, kreuz helyett innentől egy takkos menettel tartva irányra. A Balatonról oly jól ismert leálló, beforduló szél a tengert is becsíkozta, a különböző magasságokon vitorlázó hajók küzdöttek is felváltva a széltelenséggel. A kitartásunk ismét jól jött, Ferivel a vitorlákra és a sebességmérőre szegezett szemmel nem jellemző módon szinte vitatkoztunk, hogy engedjünk -e éppen még 2 centit a groszon meg a génuán... A versenyszellem emelkedésének oka az az egyszerű, de meglepő felismerés volt, hogy második helyen állunk! 2 hónappal ezelőtti Ferivel közös 39 órás Kékszalag menetünk után a kiszámolt kb. 3 órányi lögybölődés gondolata nemhogy nem zavart, de kifejezetten átlagon alulinak tűnt. Lelki szemeink előtt már egy átrendeződött eredmény tábla körvonalazódott, ahol a nagyszeles rutint és verseny taktikai tapasztalatot kiváltja a kisszeles koncentrációs képesség, a türelem és a kitartás.

Sajnos a szervezők több hajó kiállása után lefújták a futamot. Amint az esti vacsorán kiderült, nemcsak nekünk okozott a döntés szívfájdalmat. A fiúk pancsolással kompenzáltak, aztán motor, auto pilot, meztelen felsőtestek, boros pohár, füstfelhő és risza a dekken napszemüvegben a kormány mögött. Végül is nyaralunk... A nyaralásunkhoz csatlakozott rövid időre egy delfin raj is, majd a jezerai kikötőben a másnapi match race-re gondolva raktuk el aludni a Saturnust.
A záró vacsorát illedelmesen végig ültük, gazdagodtunk egy összetett 12. hellyel és egy üveg Unicum Next-tel. Leginkább azzal voltunk elfoglalva, hogy melyik oldal felé dől igazából az asztal (mindkét oldal úgy találta, hogy felé, de azt azért még összeraktuk, hogy ez valószínűleg lehetetlen). Szociális túlfűtöttség hiányában és az elmúlt 5 nap fizika és idegi fáradalmainak köszönhetően a társaság relatív korán aludni tért. Áronnal még visszalátogattunk éjfél után a medencés partyba, ahol jó érzékkel, de teljesen feleslegesen tekertük fel a nadrág szárainkat a bejáratban, hisz néhány perccel később Alinak köszönhetően úgyis a medencében landoltunk. Nem teljesen szabad elhatározásból ugyan, de legalább a felső ruhadarabjaink és a telefonjaink nélkül. Ez is megvolt.

És hát a pénteki match race. Az elmaradt. Ébredéskor zuhogó eső, fallokat csilingeltető szél. Egyetlen hajó sem vállalta a versenyt, így nekünk is csak a pakolás maradt, meg Géza reggelire főzött lecsója. A Spirit Kupa utolsó napján még kikaptunk egy 40 km/h korlátozást a sztrádán a szél miatt és vacsoráztunk egy jót a Kistücsökben Szemesen.
Ezzel vége is lett.

Péntek estétől vasárnap délig sós vízben ázott vitorlás ruhákkal vártam a Balatonon a szelet. Nem jött.

Vasárnap este a szárítón több váltás víz illatú cipő, nadrág, póló és kabát. Nem tenger, nem tó. Csak csap. És ezzel lett tényleg vége.

Kovács Éva 

Kovács Éva