Wild Joe tétre, helyre, befutóra

Ne tévesszen meg senkit, a horvát szezonzáró regatta nem az őszi gyümölcsről kapta a nevét, hanem egy Vis szigetétől 46 mérföldre nyugatra található különös sziklaszirtől (a sziget vasérctartalma miatt kitéríti a mágneses kompaszokat). Ez a szigetkerülő túraverseny a megszállottaké, több okból is. Egyrészt, az év ezen szakaszán az emberek többsége a télre hangolódik, ki a síléceket készíti elő, ki az ádventi koszorút és a mézeskalács recepteket. Másrészt azért is, mert, az egyébként is hideg - gyakran szeles - évszakban az éjjeli rajt tovább csökkenti az élvezeti értéket. A korábbi években 22h00 órai rajtot idén nyilván a számmisztikusok kedvéért tették 11 óra 11 percre, lévén, hogy a rajt 2011. november 11.-én volt.

Alapos felkészülés

A jó szereplés titka itt is az előkészületekben rejlett, Németh Áron (boat captain és bowman) a hajószállító csapattal már péntek délelőtt átvitte a hajót Vodicébe , hogy a verseny előtti finomállításokat véglegesítsék. Koradélután már a teljes legénység a fedélzeten volt és mindenki a felelőssége alá tartozó feladatokat látta el. D'Albini András (navigátor), Goszleth Marcell és Ante Vanjaka (taktikusok) az időjárás-előrejelzések alapján állították össze a stratégiát és a használandó vitorlák listáját. E szerint a legénység pedig a felesleges vitorlákat a partra vitte és a szükséges garnitúrát előkészítette. Apróságnak hangzik, de komoly csapatmunka, a méretek miatt egy-egy vitorla mozgatásához 2-3 fő kell, a Code Zero (árboctopra húzott betekerhető vitorla) feltekeréséhez 6 fő kell. A kiválasztott gennakereket pedig a gyorsabb felhúzás érdekében be kell "wool-ozni", azaz könnyen szakadó gyapjúszállal virslibe kötözni. Este is lett, mire minden elkészült.

Racing mode

Az előkészületek befejeztével Goszleth Marcell tartott egy csapateligazítást, ahol vázolta az útvonalat, a várható időjárást és a taktikai lehetőségeket, az esetleges vitorlacserék körülményeit. 15 csomós bora, 20 csomós befújásokkal, ejtett menet Jabukáig, majd hosszú cirkálás vissza Vodicébe. "Inshore" felállásban, azaz a teljes legénységgel a feldélzeten vág majd neki Józsa Márton és csapata a 100 tengeri mérföldes távnak (hosszabb távon már váltásrendszerbe rendeződik a legénység). Az eligazítást követően mindenki "racing mode"-ba helyezte magát és mind szellemileg, mind fizikailag rákészült a hidegnek és szelesnek ígérkező éjszakára.

In medias res

Az egésznapos előkészületek után elérkezett a rajt várva várt pillanata. Az erős borában Józsa Márton határozottan vezette a Wild Joe-t a rajtvonal körül lavírozó, több, mint 60 hajó között, és pontosan, teljes sebességgel indította csapatát. Az előre tervezett módon, azonnal gennakert húzott a legénység és ezzel el is szakadt a mezőnytől. Amint kiértek a szigetek takarásából, a szél és a hullámzás is tovább erősödött és a felhőtlen holdvilágos éjszakában Józsa a hullámról hullámra kormányozta és tartotta teljes sebességen a Wild Joe-t. A kedvező erejű és jó irányból fújó borában tartósan 17 és 19 csomó közötti, többször 20 csomó feletti sebességgel peregtek a mérföldek. Sajnos az örömteli siklatásnak meglett a böjtje, mert Jabukát jobb kéz felől kerülve ugyanazt a távot ugyanezen viszonyok között széllel szemben kellett teljesíteni. Innentől a többréteges öltözet, a vízhatlan és a csizma ellenére is csontig hatolt a 10°C fokos szél, amit az erős hullámzásban a sós vízpermet is tetézett. A hajnali órákra a fáradtság is tovább nehezítette a helyzetet, mivel mindenki tevékeny volt reggel óta. Minden nehézség ellenére a csapat manőverről manőverre összpontotsított, hogy a Wild Joe-ból a maximális teljesítményt hozzák ki. A zord hideg valamelyest enyhült a nap felkeltével és visszaérve a szigetek közé a hullámzás is csökkent, ez kis könnyebbséget jelentett a legénység számára. Ettől függetlenül megváltás volt egy utolsó fordulás után a célvonalon áthaladni.

Éremeső

Ugyan a befutó után emelkedett hangulat lett a fedélzeten - bár az abszolút győzelemhez nem fért kétely - ezzel együtt mindenki izgatottan várta a következő befutókat. Az előnyszámos értékelésben mind a megtett menetidő és a hajó előnyszáma alapján születik meg az úgymond javított idő, és a Wild Joe-nak közel másfél órás előny kellett az ORC osztálybeli győzelemhez. A küzdelemmel elért eredményhez a szerencse is társult és a délelőtt leálló szélben az ORC osztálybeli vetélytársak menetideje annyival megnőtt, hogy itt is éremesélyessé vált Józsa Marci csapata, ami az esti órákra be is igazolódott.

Az évszakhoz mérten kifejezetten kellemes időben a legénység visszavitorlázott a hajó bázisára, ahol a hosszú téli időszakra való tekintettel a hajót és a teljes vitorlagarnitúrát (összesen többszáz négyzetméter vitorlát) csapatmunkában elpakolt. Az egésznapos felkészülést, az éjjeli, megterhelő versenyt és végül az egésznapos pakolást követően mindenki a jól megérdemelt csapatvacsorán együtt ünnepelhetett.

Józsa Márton, skipper:

Nagyon boldog vagyok, egy tanulságos és eredményes szezon méltó záróversenyén ismét ragyogóan teljesített a csapat. Ez reményekkel tölt el a jövő szezonra nézve, rengeteg ötletem van, hogy hogyan lehet tovább növelni a teljesítményünket. Szeretnék a hajón kisebb-nagyobb felújításokat végezni. Szorgos téli felkészülési időszak elé nézünk, már most el kell kezdenünk készülni a következő szezonra. A magam részéről nagyon élveztem a holdfényes siklatást és tulajdonképpen az időjárási viszonyok sem voltak olyan nagyon szélsőségesek. Külön öröm volt a számomra az ORC osztálybeli győzelem, erre nem számítottam, elég rossz az előnyszámunk és itt általában kevés babér terem nekünk. Az idei volt a kilencedik Jabuka Regatta, szép lenne, ha jövőre a jubileumi tizediken is a Wild Joe nevét vésnék a vándorkupa talapzatára.

Goszleth Marcell, taktikus:

Nagyon örülök az eredményünknek, szépen fejlődik a csapat. Idén ez volt a legnagyobb táv, amit "inshore mode"-ban teljesítettünk, de azt hiszem, hogy ez a határ, ha már egy pár órával hosszabb lett volna a menetidő, akkor talán jobban teljesítünk a váltásrendszerben. Minden versenyen tanulunk és ez a fejlődés kulcsa.

Németh Áron, boat captain, bowman:

Hosszú és fárasztó versenyre készültünk, de végülis utólag nem volt vészes. Hideg volt, de nem volt számottevő változás a szélviszonyokban és így nem volt olyan sok vitorlacsere. Mindent összevetve szép és mozgalmas szezont zárunk, de ez egyben egy új kezdet is, Marcival sok újításon dolgozunk. Sok munkánk lesz a télen, a karbantartási feladatokkal és az esetleges újítások bevezetésével is.

A Jabuka regattáról röviden:

Nagy hagyománynak örvend ez a 2003 óta, idén kilencedik alkalommal rendezett horvát szezonzáró nagyhajós túraverseny. Az évszakhoz mérten kifejezetten hosszú, Vodice - Jabuka - Vodice útvonalú, 100 tengeri mérföldes verseny győztese a Jabuka sziklaszirtból készült vándortrófea ideiglenes megőrzője.

Készítette: Sármay Bálint