Vannak dolgok, amikben biztosak lehetünk, amolyan fix kapaszkodópontjai az életünknek. Ilyen az, hogy november második hétvégéjén irány a „kalászi riviéra"! A navigációs műszerek nem ismerik ezen a néven - de már dolgozunk a problémán.
Valamikor régen, a történelem előtti időkben ide álmodott Optimist versenyt Forintos Róbert. Bulinak szánta, de a napjainkban induló mezőnyön végig tekintve úgy sejtem, sohasem volt az. Nagy nevek, feltörekvő tehetségek vagy épp a magyar vitorlás sport számtalan szürke eminenciása. És mindegyik csak „azt" akarja: felvésetni a nevét az egyedi tervezésű díjra. Ami szintén állandó, az egyrészt a nevezési díj (egy „jó" forint - értsd: alumínium egyforintos), másrészt az elnevezés, ami ellenáll az aktualitásoknak, és továbbra is Trafik kupának hívják Nemzeti Dohánybolt kupa helyett.
A győzelemig kemény és rögös út vezet: selejtezők (idén hat, ráadásul az utolsóban a korábbi futamok negyedikjei ismét esélyt kaptak), középfutamok, döntő. Mindez megfejelve az Omszki-tó finoman szólva is szeszélyes széljárásával. Ember legyen a talpán, aki eligazodik! Simán elvérzik olyan, aki pedig az év során akár többet is begyűjtött magyar bajnoki címekből. Mondom, szó nincs itt lazaságról.
Ha megnézitek a galériát, láthatjátok, hogy nem volt sok szél. De azért volt, egész nap a hosszú pályán vitorláztak a versenyzők, eleinte lóverseny jelleggel, aztán ahogy a telt a nap, down&up rendszerűvé alakult a két bója közötti vízterület. És akkor itt megpróbálom szemléltetni, mitől más, miben nehéz az itteni küzdelem: hátszeles rajt, de a vonal fölött nyolc méterre már part van, a pöffök pedig kiszámíthatatlanul érkeznek. Számold ki, mikor indítsd meg a hajódat, persze úgy, hogy ne legyél korai rajtos, mert az ilyesmi - naná! - itt is tilos, Béci, mind Főrendező kíméletlenül visszazavarja azt, aki azt hinné, belefér egy kis „taktikai ügyesség". Ha pedig késel, vakarhatod a fejed, hogyan kerülj ki nyolc-kilenc előtted haladót. És ha elöl vagy, az sem biztosíték semmire, több, az utolsó métereken odalett első helyet láttunk, volt, aki még a futam dobogójáról is majdnem lecsúszott vezető pozícióból.
A Kiírásban alsó súlyhatárként 60 kilogramm szerepel, de ez nem jelenti azt, hogy ennél könnyebb versenyző ne indulhatna. Csak épp fel kell hoznia magát: idén a krumpliszsák volt a megoldás, amit, bizony, hárman is cipelgettek a nap során. Méghozzá nem ügyetlenül, az ifjak döntősök lettek, mi több, az első hatba küzdötték fel magukat.
A döntőben, nagy csatát vívva a 2007-es győztes Czeizel Jonatánnal, végül Kiss Viktor diadalmaskodott, ami egyben azt is jelenti, hogy a korábbi 18 mellé újabb győztes neve kerül a Kupára.
És, ha már szó esett az elődökről, nézzük a számokat: 1988-ban rajtolt az első regatta, ezúttal a huszonnegyedik kiírás bonyolódott. A már felvésettek közül tíz versenyző tette idén tiszteletét, köztük egy kétszeres győztes.
Mondom, nincs itt lacafacázás...
Kaposvári Péter Mihály filmje az idei megmérettetésről:
Kaposvári Péter Mihály videói az előző évekből:
2012
2011
Alibán András