A Folk Boat osztály alapítása, illetve klasszikus osztályként való elfogadása után vált számomra is világossá, hogy idén bizony a Póstás is ott cirkál majd a műremekek között a rajtnál!
 
 

Na de fontos, hogy hűek maradjunk az idei verseny szélviszonyaihoz, és ne szaladjunk.

Látható volt, hogy szombaton nem lesz sok szél, így már péntek estére beidőzítettük a hajó átvitelét Füredre, hogy ne kelljen szombaton hajnalban végigmotorozni az ugye törvénytelen.
Igenám, de valahogy az ilyen péntekeken mindig gyorsabban pörög az a fránya óra. Mire letettük a munkát, összeszedtük a csapatot, és gondoskodtunk az ellátmányról 8 óra lett. A nevezés limitideje 22:00, szóval nyomás!

Szerencsére jó 13-15 csomós északias szelet mutatott a naWiFi, így egész jó tempót diktáltunk. A Szöviben a versenyirodában még javában zajlott a nevezés, nem maradtunk le semmiről. 

Hol vannak már azok a versenyek, amikor elegáns galléros póló járt részvevőknek? Egy nyomtatott versenykiírást kellett három felé vágunk, hogy mindenkinek jusson valami, de a válság már csak ilyen. 

Nevezés után az MKB kikötője felé vettük az irányt, mert itt békésebben tudtunk készülni a másnapi nagy kihívásra. Mindig meglep, hogy ez a kikötő mennyire más. A hatalmas makulátlan park, az otthoni fürdőszobának is beillő zuhanyzók, a nyugalom... Mentálisan teljesen felkészültünk a másnapi nagy megmérettetésre!
 
 
 
Bár korán jött a reggel, a levelek susogása hamar a fedélzetre hívott minket. SZÉL! Ez az amiből szinte semennyit sem ígértek szombatra! Gyors reggeli, hajó összerakása, indulás ki a startra! Jó hosszú volt a rajtvonal, hiszen a félórával később induló 170 hajós Fehér Szalag mezőnynek valahol el kell férnie. 
A hátszeles rajt, meg úgy általában a raum taktika még nincs benne a Póstás kormányában, ezért is lehet, hogy a kötelező három percen túl, még körülbelül 3 percen keresztül érleltük magunkban a SPIhúzás gondolatát. Persze a kötelek rétegződése sem minden esetben volt megfelelő, de azért csak úrrá lettünk a rajtuk. Raumban egészen máshogy kell nyerni a teret, mint krjacban. Tudja ezt mindenki, tudom én is. Mégis valahogy sokkal nehezebb. Az ember együtt halad a széllel, a vitorlák nem adnak olyan direkt visszajelzést, a szelet sem érezni annyira, a sebességérzet is kevésbé direkt, na szóval a lényeg az, hogy a többi Folkétól kicsit lemaradva értünk a kenesei bójához, ahol Gerő András kétárbocosába botlottunk. András annyira megijedt, hogy ijedtében meg is dobált minket hideg sörrel, ami a 4 órás kánikulás hátszelezés után nem jött rosszul. Az intermezzo kicsit felborította a prioritási sorrendeket. Komoly a dilemma. Venni kell a bóját, le kell venni a SPI-t, és ki kell védeni a sörös támadást is. Elmondhatom, hogy előbb utóbb minden a helyére került. A bója is, a SPI is, na és nem utolsó sorban a sör is. 
 
 

Amit nem is vártunk, hogy a forduló után megláttuk a Natalie-t sőt kicsit alattunk, de nem sokkal előttünk a Gandalfot is! Ez a mi szelünk! Az egyforma hajók hátránya, hogy ugyanazon a takkon, ugyanolyan szélben közel egyforma tempóval mennek. Nincsenek csodák! Hol rámentünk, aztán egy kicsit hátrébb kerültünk a Gandalfhoz képest. Ez így nem lesz jó, tenni kell valamit. Mit lehet ilyenkor csinálni? Meghúzni a haláltakkot. 
Mit mondjak, jó ötletnek tűnt igazítani egyet a tó közepe felé. Arra biztosan tisztább, egyenletesebb a szél, és jobban rá tudunk menni majd a siófoki bójára. Hajrá, forduló!
És már csapattunk is Fürednek tartó hajóorral tóközép felé, pedig valahol a tudatalattim már akkor hajtogatta: a tó közepét el kell kerülni Te szerencsejátékos hazardírozó TE. De hiába. Dupla vagy semmi! Meg aztán más is volt még arra, hátha nekünk is bejön.
A szél gyengülni kezdett. Ez volt az első intő jel. Forduló vissza, irány Siófok!
Újra feltűnt a Gandalf, pont ugyanoda esett, ahol hagytuk, kicsit alattunk, de kicsit előttünk a part alatt. Na jó ez nem jött be, de legalább nem is kerültünk számottevően hátrébb. 
Csak a fránya szél. Méterenként állt le... Nem csak nekünk. Az egész mezőny belassult. Aztán észrevettük, hogy a Gandalf valamit mókol a SPI-vel. SPI? De hát a nulla szél nyugatról fúj, mit csinálnak?  Aztán szépen lassan elkezdtek csúszni a part alatti hajók, amíg mi napoztuk, és néztük a műszert, aminek konkrétan minden értéke nullát mutatott. 
Eszünkbe jutott valami a korábbi tanulmányainkból.. Hogy is van ez? Nappal a part felmelegszik, a levegő felszáll, helyére a víz felől hidegebb levegő érkezik. AHÁ a vízi szél! Na szóval pl ezért nem szabad tóközépen menni. Köszönöm, megtanultam. 
Elkezdtünk osztani szorozni, ha mostantól 5 csomós sebességgel mennénk, és nem kellene krajcolni, még pont beérnénk. Vagyis? Vagyis nem fogunk beérni. Nagyjából itt kaptuk a hírt, hogy Farky hazért a Lisa-val Kenesére. Már hogy befutott Füreden, és aztán hazaért Kenesére. Az információ feldolgozását mindössze arcizmaink halovány játéka kísérte.

Hiába jött meg időközben újra a szél, 5 órára értük el a Siófoki bóját. Felmerült a gondolat, hogy innen milyen jó lenne hazahátszelezni Fűzfőre, de nem azért jöttünk el. 
Pont este 7re értünk Füredre, csak éppen Tihany kihagyásával. 
A befutót meg se közelítettük, nehogy félreértés legyen, egyből behúztunk az MKB-ba, ahol a lelki egyensúlyunk visszanyerésének érdekében nagyobb adag védőitalt (értsd RUM) fogyasztottunk el. Picit elkenődve, de azért a rum szervezetünkre gyakorolt áldásos tevékenységének köszönhetően  pozitívan tekintettünk vissza a napra. Most ebből tanultunk. Akkor is szép nap volt.
 
 
 
Kovács "Vica" Éva gépkocsis segítségével jutottunk át Füredre, így volt módunk gratulálni a Kovács János Balázs kormányozta Natalie-nak, aki a történelem első Folk Boat osztály kupáját vehette át!

Egy jó pizza és héhány nem kevésbé jó sör mellett elemeztük ki az események láncolatát. A "mi lett volna ha" kérdéseket sörbe fojtottuk. 

A vasárnapban nem volt semmi meglepetés. Nem ígértek szelet, és nem is volt. Az MKB-ból kimotorozva néztük a Hamisszalag rajtját. Minket elszólítottak a programok, de azért jó szelet kívántunk azoknak, akik a szombati lavórozás után a vasárnapit is vállalták. Jól láthatóan hosszú menet várt rájuk.
 
 

A duruzsoló motor mellett persze azért néhány mondat jutott az aktuálpolitikának is. Ha most jön a rendőr akkor mi van? 
Vészhelyzet, hogy nem szeretnénk 33fokban egész nap a hajón ülni, és talán sohasem hazaérni? Nem.
Reális alternatíva az első kikötőig motorozni, vagy otthagyni a hajót egy idegen kikötőben? Nem.
Tényleg annyira környezetszennyező az óránként 1 liter gázolajat fogyasztó Yanmar? Nem.
Valóban zavarom a Tó többi felhasználóját a 4.5 csomós sebességemmel? Nem hiszem.
Akkor én most bűnöző vagyok? A jelenlegi szabályok mellett IGEN.
És meg kell mondjam ez tök rossz érzés. Még akkor is, ha mindenki ezt csinálja.
Talán ki kellene váltani valami engedélyt, csak olyan hülyén nézne ki a Póstás mint vízi taxi.

Az elképzelt konverzióra nem került sor.

Marina Fűzfőben aztán összeraktuk a hajót, és megállapítottuk, hogy a Fehér Szalag így is remek volt! Akkor is ha nem volt elég szél, akkor is ha nem tudtunk hazavinni semmi kézzelfoghatót, akkor is ha még csak be sem futottunk. A tó legszebb hajóival vitorláztunk egy mezőnyben, és ez olyan élmény, amit ki kell próbálni.
Mondjuk egy Folke fedélzetén:)
 
 

A Fehér Szalag és a Hamisszalag eredményei ITT elérhetőek 

Szutor Ferenc