Kezdjük az elejéről. Idén a Speedy versenyhajó nem indulhatott a Kékszalagon, ezért elhatároztuk, hogy a flotta egy másik vitorlásával, a Speedline-al fogunk rajthoz állni. A hajó történetéről annyit, hogy jó régen versenyeztek vele Olaszországban is, ahol komoly sikereket ért el, onnan került Magyarországra, ahol több tulajdonosa is volt. Azóta a hajó is átalakult kicsit, a régi verseny árbocát eltörték és pár jól működő eszközt is kicseréltek rajta, ilyen volt például a svert rögzítés is.

Kékszalag előtti szombaton kezdtünk el foglalkozni a hajóval, csapattal. Ekkor szembesültünk vele, hogy a vasárnapra tervezett edzésünket törölnünk kell, helyette gyors kidaruzás és egy komplett szerviz munkát kell elvégeznünk. Vasárnap délben kezdtük a javításokat és szerda estére készült el a hajó menetkész állapotba. Napi három szerelés, volt minden, csiszolás, polírozás, laminálás, vitorlavarrás és nagyon meleg. Szerdán este nyolc órakor került újra vízre a hajó. Gyors megbeszélés a teendőkről, majd összepakoltuk a hajót és indultunk az első, egyben utolsó edzésre a már a Kékszalagon induló csapattal. Éjjel tizenegy órakor érkeztünk vissza a kikötőbe kellően fáradtan, szerencsére a svert jól működött, vitorlákat kipróbáltuk. Elpakolás, majd másnap reggel találkozó fél hatkor a siófoki kikötőben.

 

Elvégeztük az utolsó simításokat és pontban 6 órakor elsőként hagytuk el a siófoki kikötőt a gyönyörű napfelkeltében. Közeledve a rajtvonalhoz, nagyon jó érzés volt látni, ahogy minden felől jönnek a vitorlások. Nyolcra értünk a rajtvonal füredi végéhez. Itt találkoztunk az összes abszolút győzelemre esélyes hajóval, ami kicsit elterelte a figyelmünket arról, hogy közben a rajtvonal déli része lenne a jó választás rajt szempontjából. Így az északi parton rajtoltunk, közvetlen a rajt után még láttuk a csoportunkban rivális Péter Pált, de fokozatosan húztunk be vízközép felé. Beértünk nagyjából középre, közeledtünk az egyik nau370-eshez, majd azt a hírt kaptuk, hogy észak felől frissülés várható. Újra irány az északi part, ahol nagyon erős szél fogadott minket, reffelni kényszerültünk és egy elég erőltetett menet után vettük a kenesei bóját a 300. hely körül. Fordulás után reff ki, genakker fel, ezt szereti a hajó és mi is.

 

Siófokig közel 30 hajót előztünk meg, egyedül egy X-35 tudott erőből elmenni mellettünk. Siófoki bója után robogtunk tovább és a csőig újabb 20-30 hajót előztünk vissza. Tavaly már megfigyeltem, hogy a nyugati medencébe érve kitágul a világ, ki a déli partot, ki az északit, ki vízközepet választja és az addigi belátható hajók közötti távolságok, hírtelen megbecsülhetetlenné válnak. Vízközepet választottuk, bízva abban, hogy onnan bármelyik irányban könnyen tudunk korrigálni. Meglepődve tapasztaltuk, hogy mögöttünk érkezik a KACOR, egy ideig együtt vitorláztunk és előttük fordultunk, majd szép lassan elmentek felettünk az északi partot választva.

 

Révfülöp magasságában teljes szélcsend fogadott minket, genakker le, fock fel és elindultunk a déli part felé, ahol frissülést láttunk. Itt egy nagyon hosszú menet következett, elliott-ok, scholtz 22-esek és nautic-ok társaságában érkeztünk meg már teljes sötétségben a keszthelyi öbölbe. Készültünk mindennel, szendvics, víz, fejlámpák, stb... egy valamivel nem, a gps-be tartalék elemmel és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a gps a keszthelyi öbölbe érve merült le, pont ott, ahol szükségünk lett volna rá. Megtaláltuk szemmel a bójákat és a helyi viszonyokat nem ismerve bójára mentünk, aminek meg is lett a következménye. Éjfél után jóval a keszthelyi öböl közepén találtuk magunkat a totális szélcsendben, megszámolhatatlan álló hajó társaságában. Láttuk, hogy akik nagyon nagy ívben közelítik a bóját, lassan, de haladnak, így elindultunk ki a mezőnyből délnyugat irányba. Jó döntésnek bizonyult és vettük a bóját, egyszerre 5-6 hajó közvetlen közelében, volt ütközés, kiabálás, de szerencsére ezekből kimaradtunk és a bója után genakkert húzva sikerült kicsit ellépnünk a többiektől. Tiszta szélért kivitorláztunk a mezőnyből és fokozatosan haladtunk a keszthelyi öböl déli csücske felé.

 

Kezdett világosodni és újra teljesen elállt a szél, az öblöt elhagyva a déli part közelében voltunk. Újabb döntési helyzet elé kerültünk. A szélfoltokon való manőverezést választottuk vízközép felé, ami később minket igazolt. A szél fokozatosan kezdett frissülni és igyekeztünk egy nagyjából 100-as mezőny elejére kerülni, ami sikerült is. A legénység nagyszerűen dolgozott, nagyon gyorsan és jól reagáltak a folyamatosan változó szélviszonyokra. Újra jött egy nagyon hosszú, befutóig tartó genakkeres szakasz. Az elején vízközépen vitorláztunk, majd Révfülöp magasságában, frissebb szél és a genakker optimális használatának érdekében az északi part felé vettük az irányt. Közelítettünk, majd megelőztünk egy újabb 10-15 hajót számláló csoportot. A cső után az addigra már kellően beerősödött szélben sikerült megsiklatnunk a hajót, de látva az előttünk fellúvoló nautic-okat, a genakker levétele mellett döntöttünk a cél előtt pár száz méterrel és végül egy grósszal rohantunk át a célvonalon, a 155. helyen. Onnan már egy biztonsági menetben 40 perc alatt értünk át Siófokra. Kikötés, kipakolás, pihenés. Mindannyian mind fizikailag, mind szellemileg elfáradtunk, nagyon nagyfokú felkészültséget és folyamatos koncentrációt igényelt a verseny. Nagyon sokat tanultunk egymásról, a hajóról és a Balatonról. Igyekezni fogunk a jövőben minél többet gyakorolni, a cél a sikeres folytatás.

A csapat:  Németh Péter, Nagy Anikó, Kiss Zoli, Antal Ákos, Nánási Balázs (kormányos)

Nánási Balázs