Pünkösdi regatta 2012 első nap
Liberák napja I.

Hosszú hétvége május végén, egyet jelent a Balaton második legnagyobb nagyhajós versenyével, a pünkösdi regattával.
Fontos verseny ez nekünk, mert egyrészt az egyik fő támogatónk által szponzorált verseny, másrészt ez egy nagyon jó felkészülési verseny a nagy európai tókerülőkre, amikből az elkövetkező bő egy hónapban három is vár ránk.
Ennek szellemében kezdtük el a felkészülésünket, ami egy péntek délutáni hajószerelésből állt.

Szombaton már korán a kikötőben gyülekeztünk, amiből nem maradhatott ki a közös reggeli sem. Összekészültünk, daruztunk és vontán mentünk le Földvárra. Itt voltak már a legnagyobb ellenfeleink is, mint a Principessa, One d’Or katamarán, Gemini katamarán, Huncat katamarán, Avatar, Speedy és még 250 gyorsabbnál gyorsabb hajó. Élénk K-i 18-20 csomós szélben rajtoltunk, a déli parthoz közelebb eső kijelölt területről. A rajt után 3 perccel felkerültek a színes hátszélvitorlák, impozáns látványt nyújtva. A Raffica a Principessával,  One d’Or a Geminivel kézen fogva pillanatok alatt ellépett a mezőnytől. 

Mi a katamaránokhoz képest lassabbak voltunk, de a bliszterrel óriási tereket tudtunk lefelé nyerni, így a rajt után fél órával vezettük a mezőnyt. Mindenki kint volt a trapézon, a szél 20 csomó körül, a hajó sebessége 17-19 csomó volt. Elképesztő iramot diktáltunk, gyorsan fogytak a kilométerek, a szél majdnem hossztengelyben fújt a Balatonon. Tudtuk, hogy ez kedvez a hajónknak, de nagyon kellett figyelnünk, hogy kihozzuk belőle a maximumot. A Pricipessa folyamatosan maradt el mögöttünk, a Rubik sem tűnt gyorsnak, (igaz reffelve kellett menniük), viszont a könnyű Ventilo nagy sebességgel cikázott közvetlenül mögöttünk. Hosszú takkokat húztunk, hol északnak, hol délnek, középen szinte mindig találkoztunk a Ventiloval. Első összejövetelünknél Ők voltak az útjogosak, úgy tűnt elmegyünk előttük, de egy pöff miatt megejtették a hajót és egyből ott teremtek az utunkban. 

Zsolti egy másodperc alatt kiadta a vezényszót a halzolásra és a csapat egy tökéletes manővert hajtott végre, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva. A katamarán nem tudott alattunk elmenni, muszáj volt neki is kihalzolnia, majd szomorúan konstatáltuk a Zsoltival, hogy elküldtük a jó oldalra őket. A következő találkozásunkkor újra Ők voltak az útjogosak, de mi most mást választottunk és inkább kilobogtattuk a blisztert és hagytuk őket elmenni északnak, mi pedig folytattuk a takkunkat délnek. Újabb halzi után, újabb találkozó, csak most mi diktáltunk és Ők választották azt, hogy elénk fölénk halzolnak. Csakhogy a katamarán nagyon megállt a halziban és mi lendületből elmentünk alattuk. Ezután mi elkaptunk egy nagyobb szélerősödést és azzal szinte egy sebességgel, közel 20 csomóval, nagyon pozitívan mentünk Keszthely felé. A következő fél óra alatt adtunk az ellenfeleinknek 1 km hátrányt.
Minden remekül működött, a csapat fantasztikusan motiváltan és hibátlanul tette a dolgát. A Rózsaszín álom egészen a szigligeti öböl közepéig tartott, ahol először egy szélváltóba, majd egy szélcsendes zónába futottunk bele. Ahhoz túlságosan nagy előnnyel vezettünk, hogy fogtuk volna az ellenfeleinket, ezért lehetett az, hogy ők egy teljesen más úton jöttek az öbölben. 

Nálunk leállt a szél, levettük a blisztert, felhúztuk a top genuát és megpróbálunk a hátulról hihetetlen sebességgel közeledő Principessa és a Gemini elé felzárkózni. Elszállt a hatalmas előnyünk, de nem tört meg a csapat és még nagyobb koncentrációval és elszántsággal vetettük bele magunkat az újabb versenybe. A keszthelyi öböl bejáratánál sikerült beállnunk a 4-es vonatba, előttünk 50 m-re a Principessa, mögöttünk 150 m-re a Gemini, majd a One d’Or. Innen már északi szél borzolta a kedélyeket a megszokott pöffös stílusában. A csuhásnál elég közel mentünk a nádashoz, amikor jött egy hang a hajóról: A Princi közvetlenül előttünk felült az iszapra és megállt! Gyorsan megdöntöttük a hajót és így mentünk át a kritikus szakaszon. Mire a Princi lekászálódott, mi már 50 m előnnyel vezettünk előtte. Ezt az előnyt végül sikerült a befutóig megtartanunk és másodszor is megnyertük ezt a mai napot. A csapat és a hajó is fantasztikusat nyújtott, a célban egy óriási csatakiáltással nyugtáztuk az abszolút első helyünket.
Összességében nagyon nagy versenyt vívott ez a négy hajó és 2óra 40 perc alatt a Sovereign-Raffica 8 másodperccel megelőzte a Principessa csapatát és fél perccel a Geminit. A Rubik sajnos a befutó előtt nem sokkal felborult, de senki nem sérült meg és a hajóban sem esett komolyabb kár. A mai napon a két libera fel tudta venni a versenyt az elképesztő sebességre képes katamaránokkal szemben.

 

Pünkösdi regatta 2012,  második nap

Kicsit hűvös reggelre ébredtünk. A csapat összegyűlt a szálláson és együtt mentünk le a strandra reggelizni. A K-i szél élénken fújt, szinte mindenki felvette a trocken felsőjét. Előkészítettük a hajó az indulásra, de elindulni a kikötőből nem tudtunk, mert mögöttünk a Huncat állt és a legénysége még javában az éjszaka fáradalmait nyögte valahol…
A mai napon a Keszthely - Szigliget - Zala torkolat - Keszthely útvonalat jelölték ki a mezőnynek, ami a Helly Hansen nagydíjáért folyt.
A déli bójához közelebb eső kijelölt rajterületről indultunk, egyes reff és közepes génuával. Felettünk a Principessa, One d’Or és a Gemini. A szél élénk keleti irányú, hosszú kreuz a Szigligeti bójára. Mi nyitottunk észak félé, útjogosak voltunk a kisebb, de jobb oldalról rajtoló hajókkal szemben. Az öböl kijáratáig kitisztáztuk magunkat, de az ellenfeleink mind előttünk voltak.
 Változó szélerősség miatt az egyes reff néha kevés volt, a trapézosoknak be-be kellett lépniük, de nem változtattunk rajta, mert a szigligeti öbölben mindig erősebb a szél. Így is lett, az erősödő szélben jól tartottuk magunkat az előttünk levő hajókkal szemben. Ekkor a Gemini vezetett, majd a Principessa, a One d’Or és a Raffica volt a sorrend. Ebből a vonatból a nagyobbik katamarán nyitott újra északnak, kis technikai szerelésükkel voltak elfoglalva. Kis idő múlva a Principessa is átfordult északnak, a Gemini és mi húztuk csak tovább a déli oldalt. A hullámok egyre nagyobbak lettek, néha 1.5-2 métert is kiugrott a hajó eleje, ahogy 10 csomóval szeltük ketté őket. 
A Gemini sem bírta tovább, átfordult északnak, nem sokkal később, kicsit felettük, ezt megtettük mi is. Mentünk észak felé és elhűlve szemléltük, hogy a Principessa irreálisan élesen megy fel a part alatt. Kezdtünk megijedni, de hamarosan kiderült, hogy csak egy szélforduló miatt volt ez és a csökkenő és elforduló szél mégis nekünk kedvezett igazán. Gyorsan igazodtunk a változásokhoz, kireffeltünk és a génuánkat is a nagyobbra cseréltük át. 
A két katamarán még becsúszott elénk a bója előtt, de az előbb még nagyon jó helyen lévő Principessa, már csak mögénk tudott befordulni. A bója után a két libera hatalmas teret tudott nyerni a bliszterrel, az első két katamarán, csak mögénk tértek vissza a déli parti portyázásuk után. Innen nem volt sok taktika a következő bójáig, fogtuk a másik liberát, nem törődve a katamaránokkal, akik talán szintén egymással viaskodtak. A kezdeti 13-14 csomós sebességünk, a szél csökkenésével visszaesett 9-10 csomóra és ez kedvezett a Rubiknak. Egy újabb jobb csapás, bal csapás összejövetelnél, újra csak nekünk kellett útjogot adni, ezért a tegnapról jól bevált elé – fölé halzolást választotta a Zsolti. A nagyobbik katamarán sem tudott elmenni alattunk, így ők is áthalzoltak és elmentek a déli part irányába. Mögöttünk a Principessa kicsit lemaradt és megelőzte őket a Gemini is, akik most egy haláltakkot választva robogtak észak felé. A Zala torkolatnál lévő bójához közeledve fej –fej mellett haladtunk a katamaránnal, az újra visszaerősödő szélben. A katamarán éppen elcsúszott előttünk, de talán túl korán halzolt rá a bójára. Mi egy kicsit tovább mentünk, de nem sokáig, mert nem volt túl bizalomgerjesztő, a Zalából a balcsiba befolyó sáros víz. Bója előtt fel a génua, le a bliszter és teli taklival irány a keszthelyi befutó. A vitorla trimmelőket senki nem irigyelte a hajón, ez a félszeles menet eszméletlen munkát ad nekik. Robogtunk 16-17 csomóval, mindenki trapézon lógott, a tovább erősödő félszélben. A Rubik nem tudott érdemben elhúzni tőlünk, tartotta a bójánál megszerzett 80-100 m-es előnyét, de a kis Ventilo mögöttünk irdatlanul közeledett. 
Kevés volt hátra a versenyből, de az látszott, hogy nem lesz elég az előnyünk, ezért megpróbáltunk feljönni elé, hátha meg tudjuk állítani. Sajnos a felszúrásból nem az lett, amit vártunk, a Ventilo kiemelte az egyik testét és még nagyobb lett a sebessége, ez pont elég volt neki, hogy a befutóig megelőzzön minket. Nyert a One d’Or, második a Gemini, harmadik a Raffica, negyedik a Principessa, ötödik már nagyon lemaradva a Huncat.
Összességében nagyon jó kis verseny volt, kellett hozzá egy kis szerencse is, de talán ha jobban figyelünk a katamaránokra is hátszélben, még az első hely sem lett volna irreális. Így is egy kellemes napot töltöttünk el, abszolút harmadikak, osztályban másodikak lettünk és a motorosunkból végigkísérő szponzorainknak is egy eseménydús, élvezetes versenyt nyújtottunk. 
Örömteli hír ért bennünket este a díjátadón: 2012 Öböl kupa eredménye Yardstick I.-ben II. helyezés !!!

És este ismét buliztunk egy jót…

 

Pünkösdi Regatta 2012,  harmadik nap
Páros verseny.

Ma is a strandon lévő reggeliző helyünkön gyűlik össze a csapat, a víz nyugodtnak tűnik, a szél mintha átfordult volna nyugati irányúra, az ereje pedig igen gyenge. Jó hangulatban telt a reggeli, és többen megállapították, hogy örülnek a nyugati szélnek, hátszélben eddig mindig jól ment a hajó.
Az indulás a szokásos módon telik, várjuk a Huncat legénységét, hátha előkerülnek valahonnan és el tudunk indulni mi is… Ha kicsit kevesebben is, de előkerülnek, mi pedig megígérjük nekik, hogy a lemaradtakat kivisszük utánuk.

A szél egyre gyengül, a legnagyobb top génuával rajtolunk a déli kijelölt rajtterületről. Három perccel a rajt után húzzuk a kisebbik blisztert, egyszerre, a kicsit jobban rajtoló Principessával.
A katamaránok kevésbé tudnak lefelé menni, a Gemini pedig egyenesen a déli part felé veszi az irányt. A befutó az északi parton Ábrahámhegy előtt van, ezért úgy döntünk, hogy a keszthelyi öblöt északon fogjuk elhagyni. A Principessa vezet előttünk kevéssel, fogja a kezünket, alattunk és mögöttünk a One d’Or, a déli part alatt a Gemini. Az öböl kijáratánál elfordul déliesre és elfogy a maradék szél is, lehúzzuk a blisztert és topgénuával csordogálunk tovább. A Rubik nem bírja a két libera térnyerését követni, kicsit lemarad és fölénk áll 100 m-rel. Nem vagyunk gyorsabbak a Principessánál, de egy kis mélységet tudunk velük szemben szerezni, bár ahhoz nem eleget, hogy alattuk kicsússzunk. Elöl, elfogy a szél, 2 csomó körül, foltról – foltra csordogálunk. Nem messze a csuhás elhagyása után megjelenik az egész mezőny a nádas mögött, valami történt mögöttünk! Körbenézünk és meglátjuk a nádas alatt északról terjedő szelet, Zsolti azonnal kiadja a parancsot a halzolásra. Meghúzzuk kétszer a hajót és máris elérjük a terjedő szélfoltot. 
A Principessa egy picit késlekedik, de amint látja, hogy mennyire elindulunk, eljönnek velünk északnak. Nem húzzuk sokáig a negatív takkot, ahogy beleérünk a kifújt, de még mindig gyenge szélbe, visszahalzolunk. Az eddigi kicsi hátrányunkat, ugyan olyan kicsi, de előnnyé változtattuk. A One d’Or nem tudta lekövetni a manővert, kint maradt vízközépen és jóval kisebb sebességgel haladt, tekintélyes hátrányt összeszedve. A Ventilo még rosszabbul járt a déli parton, már alig láttuk, annyira messze volt tőlünk. Ketten maradtunk a mezőny elején a szigligeti öbölben, nagyon kevéske előnyünket megpróbáltuk foggal – körömmel tartani. A szél mindig egy kicsit jobban frissült, lassan elértük a 6-7 csomós sebességet és elkezdtük bekötni a blisztert is. Feszült várakozás, lestük az ellenfelet, nagyon közel voltak, nem akartuk mi kezdeni a bliszter kockáztatását. Ezzel szemben nekik kellett valamit tenniük, ezért kis idő múlva felhúzták és velük együtt persze mi is. A Principessa még egyszer visszaváltott a topgénuára, de mi ezt nem tettük meg, inkább húztunk egy rövid takkot az északi part felé, a frissebb szélbe. Már Badacsony előtt jártunk, amikor már élénk hátszélben robogtunk a befutó felé, egyre nagyobb előnyt generálva. Jó volt a hajó sebessége, jó volt a csapat mozgása és hibátlanok voltak a manőverek. 
Végül 2 óra 25 perc alatt teljesítettük a távot, magasan nyerve az abszolútot és az osztályt is. 
A befutó után Zánka magasságáig robogtunk 15 csomóval, majd az előttünk tornyosuló zivatarfelhőbe már vontán mentünk bele. Jól eláztunk a füredi kikötőig, de a hangulatunkat semmi sem tudta elrontani.
Ez egy fantasztikus 3 nap megkoronázása volt, kétszer nyertünk abszolútot, egyszer lettünk harmadikok. Az osztályban két második hely után egy első hely, ami összetettben is első helyet ért. Ilyen erős mezőnyben ez egy fantasztikus eredmény, ami a hajó és a csapat egységét, felkészültségét dicséri!

A három nap alatt a csapat a következő volt:

Király Zsolt, Bogár Tamás, Czibor András, Csiszár Zsolt, Dénes István, Edelényi–Szabó Zsolt, Farkas István, Fekete András, Horváth Balázs, Karácsony János, Kiss Árpád, Máhl Krisztián, Németh Balázs, Óvári István, Puskás Tamás, Várkonyi Csaba 

Motoros vezető: Jankovics „Popeye” András
Fotós: Németh Erika
Szöveg: Feketa András 

És nem utolsó sorban a családtagok!
 
 

 
 

 

Fekete András