Umcarapca umca-umca um - Rezesbanda a rajtvonalon

Töredelmesen bevallom, kezdem megkedvelni ezeket a vidám találkozókat, melyek - jó kezekbe - nem csupán elérhető közelségbe hozzák a vitorlázást, de a versenysport utánpótlásának is kitűnő terepet biztosítanak. A szakmai regatták sikere abban rejlik, hogy egy homogén közösség társadalmi eseményévé tesznek egy nagy nyári vitorlázást, legyen az az ügyvédek kamara által is védnökölt találkozója, vagy a bankárok, a biztosítók az orvosok-gyógyszerészek, vagy mint most a hétvégén, az építők vízi seregszemléje. Miért jó ez a vitorlázás utánpótlásának, a sportág szakmai megítélésének? 

Ezeken az eseményeken a résztvevők az általuk kibérelt hajókban a hazai vitorlázás legjobb erőivel találkozhatnak, a verseny során belülről ismerkedhetnek meg a hajókezelés, a versenyzés technikai fortélyaival. Sokan itt határozzák el, hogy csatlakoznak, hogy hajót bérelnek, vásárolnak, hogy komolyan kitanulják a mesterséget, mert vonzó számukra a közösség és a kitűnő hangulat. 

Na ez itt a lényeg: a hangulat, amit nem a sörsátorban, hanem kint a vízen kell érezniük a kívülről érkezőknek. A BYC szervező csapata bármilyen őrültségre képes, hogy emlékezetessé tegyen egy-egy általuk rendezett eseményt. Legutóbb egy gyerekversenyen a főrendező a legnagyobb kánikulában sem átallott tigrisbundában pajkoskodni, miközben a srácok hálásan vigyorogtak. Most is kitettek magukért, amikor az egész stáb retró gúnyában csinált hülyét magából: pitykés mellény bő gatya, fekete nemezkalap, fodros szoknya, hosszúszárú csizma, meg ami ehhez dukál! A présből friss must csordogált, az üstökben a Bendicsek féle retro-gasztró rotyogott, szalmabálák, traktor és csodás látványelemek marasztalták volna az egybegyűlteket, ha a verseny délutáni futamai nem hajszolták volna vízre a csapatokat. A szemerkélő esőben elindult a rajteljárás, amikor úgy a 3. percben a ködből előtűnt egy B-3-es egy rakomány korhű alakkal a fedélzetén. Csilla kétségbeesetten próbálta őket leterelni a rajtvonalról amikor megszólalt a tuba, a cinntányér, a fúvósok és ütősök... ahogy kell!

Umcarapca umca-umca umcarapca umca-umca... és így tovább, a mezőny dől a röhögéstől, a két csajszi az orrdecken kacér csárdásszerű táncot lejt (Csipi és Julcsi, a gyengébbek kedvéért). A rajt tiszta! Tiszta őrület. Én ezt a képet soha el nem felejtem! Ha belegondolok, hogy a bajnokságok száma egyre csökken, a részvevők egyre kevéssé motiváltak, akkor a jövő a buliregattáké! A borsos nevezési díjat a club elsősorban az utánpótlásra fordítja, így a szakmai résztvevők nem csak saját szórakozásukat, de egy jó ügyet is finanszíroznak. 

Lehet, hogy ha a vitorlázás felkent korifeusai mondjuk bohócruhát öltenének a komolykodó fémgombos, szövicímeres blézer helyett, akkor jövőre a Nagyhajós Bajnokságok indulóinak motivációja is javulna. 

Ha nem, hát irány a buliregatta!

Fotók: Tumbász Hédi