Szalóczy doktor (neves szülés-nőgyógyász hírében állt) az aktív versenyzést befejezve az MVSZ legfoglalkoztatottabb versenyrendezője volt évtizedeken keresztül, rengeteg bajnokságot, nemzetközi versenyt és világbajnokságot is levezényelt. Az ugyancsak kiváló Starnfeld Iván, a Szövetség akkori főtitkára, a Vasas volt szakosztályvezetője hívta meg erre a feladatra. Péter szeretett hajója, az Olimpia nevű B24-es több száz alkalommal állt rajt- és célhajóként a füredi versenyeken

Hogy mi is volt ez a szakosztály, azt talán ma már kevesen tudják. Létszámát tekintve a legnagyobb volt a Balatonon, a klubok versengésében rendre a Spartacussal és a BKV Előrével osztoztak az első három hely valamelyikén. Finnben és kalózban nem csupán a versenyzők számában volt legnagyobb, de jobbnál jobb eredményeik is voltak. Sok-sok bajnoki címmel dicsekedhettek az M-jollésok (Szalóczy Péter, Hinsenkampf Alfréd, ifj. Schmalz József, Nagy Gábor) a finnesek (Fináczy György és Tuss Miklós), valamint a kalózosok is (Turcsányi Béla, Lipovszky Görgy, Csók László, Náray Gyula, Hegymegi László, Erdődy Györgyi, dr Árkai Anna, Fináczy Pál, Kállai István, stb.) De éppen meg lehet említeni id. Schmalz Józsefet is, aki a Nemere II a hosszú ideig megdönthetetlen 10 óra 40 perces Kékszalag időrekord felállításának volt részese 1955-ben, Németh István kormányos mellett. A válogatott kerettag Ifjabb Schmalz tavaly elhunyt, emlékét azzal is őrizzük, hogy felidézzük humorára jellemző bölcseletét: „Ötös szélig Józsi finnezik, afölött a szél Józsizik”.

A szakosztály a siófoki hajógyári szigeten működött, majd a Bahart-tal való folyamatos torzsalkodás miatt telepet cserélt az Almádiban működő Mahart vitorlás szakosztályával. Ez 1968-ban történt. Mindössze két nyugodt szezon adatott meg a klub számára Almádiban, majd a Vasas – anyagi nehézségekre hivatkozva – áruba bocsájtotta a szakosztályt. A Videoton lett a befutó, azonban nekik valójában csak az igen jó fekvésű ingatlanra volt szükségük, így rövid idő alatt ki is paterolta a szakosztály tagjainak 95%-át. Kb. egy tucatnyi versenyzőt hagyott meg, hogy felmutathassa, a számára kötelezően előírt feltételeket - a telepen vitorlás szakosztály működtetését - nem sértette meg. Ennek csaknem ötven éve, hogy a budapesti Vasas vitorlás szakosztálya 1970-ben eltűnt a föld színéről.

Minden rosszban van azonban valami jó is, így a kiebrudalt vitorlázók nem akarván elszakadni a Balatontól és a vitorlázástól, keresték a lehetőséget, és döntően a szakosztály két jeles dinasztiájának, a Fináczy és Schmalz családnak köszönhetően meg is találták azt. Megalapították, felépítették az akkor már létező TVSK égisze alatt a klub alsóőrsi kikötőjét és telepét. Ez persze így egyszerűen hangzik, de a terület megszerzése, a kikötő építése regénybe illő történet.

De kanyarodjunk vissza Szalóczy doktor könyvéhez. Véletlenül derült ki, hogy idősödő barátunk elkészült a Széllel bélelt második részével, de részben betegsége, részben anyagi okok miatt nem talált a kiadáshoz megfelelő mecénást, szponzort. Ahogy ez a hír eljutott a mai és régi finnesekhez, valamint az ötven éve nem létező Vasas szakosztályának ma még élő tagjaihoz, elhatározták, hogy gyűjtést indítanak a könyv kiadásához szükséges pénz előteremtésére. Meghökkentően és meghatóan nagy volt a lelkesedés, nagyjából két nap alatt összejött annyi felajánlás, amiből a kiadás elindítható. Ráadásul Szekeres László, a Hajó magazin és számos nagyon szép vitorlás album és könyv kiadója vállalta a nyomdai előkészítés munkálatait és a nyomtatást, így a legjobb kezekbe került a kivitelezés.

Nem jó dolog az öregség. Az ember egy csomó egészségi problémával küzd, már lassan le sem tud járni a Balatonra a hajójához, visszavonultan él, kapcsolatai is megszakadnak, rátör az érzés, hogy már senkinek sincs rá szüksége, elfelejtette őt a vitorlás társadalom.
Sok hasonló esetet ismerek. Talán Péter is ennek közelébe került. De aztán a gyűjtés alkalmából kiderült, hogy rengeteg barátja és tisztelője van a mai napig is, ami remélhetően visszahozza életkedvét és 83 éve ellenére segít a felgyógyulásában és visszatérhet még balatoni barátai körébe.

Fotó: piknikkor.hu, pixabay.com, antikvarium.hu