Cikkében dr. Kató Bálint minden részletre kiterjedően leírja borulásuk előzményeit és mentésük ijesztő körülményeit. A történetben hangsúlyos szerepet kap a mentés, így meg is kérdezem Bagyó Sándort a VMSZ elnökét, ő hogyan látja a történteket?

 

B.S.:  Mielőtt válaszolnék a kérdésre, hadd mondjam el mennyire elszomorító az a hozzáállás, melyet a legközvetlenebbül érintettek a versenyzők, a túravitorlázók, az egyesületek, vagy akár a Magyar Vitorlás Szövetség a biztonság kérdését kezeli. A mai valóság az, hogy a vitorlás társadalom 90%-a nagy ívben tesz a biztonságra. Számomra érthetetlen például, hogy egy előre jelzett erősszeles versenyre, ilyen időjárási körülmények között miért nem hord minden trapézos nagyhajón vitorlázó megfelelő védőruhát, neoprént vagy trockent?  A veszélyeztetettségük sokkal nagyobb, mint a kis jollékban vitorlázó fiataloké, akik minden időben beöltöznek, pedig pillanatok alatt képesek visszaállítani a hajójukat, míg egy felborult nagyhajó önmentésre képtelen.

 

Porthole: Azt el tudnád mondani, hogy miért tartott olyan soká a Balaton leggyorsabb műszaki mentésre képes hajójának, hogy időben odaérjen?

B.S.: Az elsőnek odaért VMSZ-es hajó sem volt aznap közszolgálatban, hanem egy másik vízi rendezvényen biztosított, de mivel emberek voltak a vízben és hajó borult, így amint tudomást szereztünk az eseményről, a szolgálatvezetőnk azonnal átirányította. Ember a vízben! Odaér a hajó és azt jelenti vissza, hogy az emberek nem akarnak kijönni a vízből, mert a borult hajó mentését fontosabbnak ítélték. Mi természetesen megértjük, hogy ilyenkor az emberek féltik a hajójukat, ugyanakkor bennünket úgy tudnának leginkább segíteni, hogy kijönnek a vízből, nehogy kihűljenek. Így mi innentől teljes energiánkkal a hajó műszaki mentésére tudunk fókuszálni, hiszen nincs emberélet veszélyben. Sajnos az ilyen pillanatokban a biztonság tudat elmosódik. Erről hosszasan tudnék beszélni.

A VMSZ RUPERT nevű mentőhajója augusztus vége óta ki van vonva a szolgálatból, mert tönkre ment rajta sok minden. 2008 óta volt folyamatosan szolgálatban, az elmúlt 6 évben télen is. A hajó a leírt történet napján sem volt bevethető, azonban nem volt más lehetőség. Magam sem voltam szolgálatban még a kikötő közelében sem, de kockáztattam a RUPERT épségét és amint tudtam kifutottam.

 

Porthole: Nem volt másik műszaki mentésre alkalmas gyors hajótok?

B.S.: A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület (röviden VMSZ) egy nonprofit civil egyesület. Normatív állami támogatása nincs, működéséhez szükséges forrásokat 90%-ban maga teremti elő, 5% a szponzoráció és további kb. 5% az állami célirányos konkrét feladatra szóló támogatás. A Balatonnak 1 dedikált sürgősségi mentőhajója van, ezzel együtt ideiglenesen van még 1 sürgősségi mentőhajója, amelynek a Dunán kellene lennie, de különböző okok miatt nincs ott, így a Balatonon segíti a munkánkat. Tehát lett volna másik szolgálatba állítható hajónk, amely távolabb állomásozik, de a rendezők nem igényelték a munkánkat, ezért nem is állhattunk azonnal rendelkezésre. Talán az is ide tartozik, hogy a versenyen résztvevők folyamatosan hívták a mentésirányító központunkat, próbáltuk is felvenni a kapcsolatot a verseny rendezővel, de ez nehezen állt össze, ami szintén késleltette a mentést.

 

Porthole: A balatoni vitorlázók számára a VMSZ jelenléte ad egy fajta talán hamis biztonságérzetet. Van egy „Minket baj nem érhet mert látom a RUPERTET” érzés szinte mindenkiben! Mennyire stabil a vízimentés gazdasági háttere, különösen a közeljövő nem túl bíztató időszakában?

B.S.: Jelenleg leginkább azzal foglalkozom, hogy a VMSZ hogyan éli túl a következő fél évet, hogyan tudja felújítani a hajóparkját és miből fog üzemelni a 2023-as szezonban. Természetesen minden segítő kritikát szívesen fogatok a jövőben is, de a valóság sokszor keményebb, mint azt gondoljátok.

 

Porthole: A BalatonHelp önmagában nem képes megoldani a rendszer biztonságos üzemeltetését?

B.S.: De jó, hogy ezt megkérdezed! Ahogy beszélgetésünk elején említettem van valami komoly baj hajósaink mentalitásával, amit nem vagyok képes megérteni, ami talán egy kurucos beidegződés, mindenesetre megpróbálom szemléltetni.

A BalatonHelp szolgáltatás egy olyan ötletünk volt, amitől azt reméltük, hogy meg fogják érteni a vizet használók (hajósok, horgászok). 2006. évben indítottuk el, akkor még VMSZ Balaton Assistance néven. Az okos telefonok megjelenését követően szinte azonnal felkértük Gesztélyi Nagy Olivért, hogy készítsenek ehhez egy segélykérő applikációt. Volt egy osztrák úriember, aki ezt az ötletet később valósította meg az Adrián. A SeaHelp mára már szinte egész Európát lefedő, gazdaságilag is sikeres vállalkozás. Más a mentalitás arrafelé. Pedig ez lehetne az igazi és egyben független öngondoskodás, ezzel mindenki nyertes lehetne. Már az is nagy dolog, hogy egyre többen letöltik ingyenes applikációnkat, így legalább a bajbajutottak megtalálása nem jelent további nehézséget. Azért itt is megállnék egy pillanatra. Ha most megkérdeznénk hajós barátainkat, hogy el tudják-e mondani a mentők a tűzoltók vagy a rendőrség három jegyű telefonszámát, nem lenne nagy siker. Igaz, hogy van már egységes hívószám is, nem véletlenül. Hogyan várhatnánk el, hogy bárki is észben tartsa a mentésirányítási központunk elég könnyen megjegyezhető tizenegyjegyű számát? Nos ezért van az ingyenesen letölthető gombnyomással aktiválható alkalmazás. Azt hiszed, hogy ezt már mindenki letöltötte? A bajba kerültek jelentős része még mindig a telefonon át ér el bennünket, ekkor a diszpécser megtanítja az egyébként is pánikhelyzetben lévő „ápoltat”, hogy hogyan tudja az alkalmazást letölteni, és csak ezután áll rendelkezésre a helyszín koordinátája és indulhatunk a helyszínre.

 

Porthole: Azért előbb utóbb mindenki le fogja tölteni az alkalmazást. Hogy lesz ebből öngondoskodás?

B.S.: Na ez az! Itt borzasztó nagyot hibáztunk. Nem vettük figyelembe, mert fel sem tételeztük azt a fura önsorsrontó mentalitást, mely oly annyira jellemző a hajós társadalmunkra. Tételezzük fel, hogy a kb. 10000 balatoni vízenjáró vitorlázó, csónakos horgász fele már letöltötte az alkalmazást. Ezzel nyugodtan hajózhat, ha bajba kerül, ki fogjuk menteni. Mi lesz a hajójával? Az ott marad. A műszaki mentésre a hajóra megkötött BalatonHelp szerződése adna fedezetet. Ha az alkalmazást letöltő 5000 hajósból 2000 megkötné a szerződést, akkor számukra bármilyen mentés ingyenessé válna, beleértve az elsüllyedt hajó kiemelését is. Sajnos még 300-an sem kötöttek szerződést. A furcsa az egészben az, hogy többnyire pont azok nem kötötték meg, akik konkrétan mentésre szorultak. Még keressük a választ arra, mi lehet annak az oka, hogy a bajba kerültek inkább kifizetik a 96000Ft + Áfa mentési óradíjon alapuló többszázezres költséget, mint hogy például 30 ezer Ft-ért megkötnének egy teljes szezonra érvényes standard szerződést. Azt hiszem az a gond, hogy hajósainkban elhatalmasodott a sebezhetetlenség hamis illúziója, és talán ezért nem gondolják, hogy őket baj érheti. Emiatt a rendszer biztonságos működtetésének feltételei sem teremtődnek meg. Pszichológus barátaim azt javasolják, hogy próbáljuk adományként begyűjteni az elvárt összeget, mert az az ember, aki meg van győződve arról, hogy soha nem szorul mentésre, ettől még szociálisan megértő, és támogatni fogja a rendszert. Őszintén szólva ebben sem igazán látom a megoldást, mert egy állatmenhely is sokkal több 1%-os felajánlást kap, mint a VMSZ.

Egy szó mint száz, meg kell hogy találjuk a módját, hogy a folyamatos és gazdaságos üzemeltetés feltételeit megteremthessük. Ily módon a fejlesztéseket, karbantartásokat is tervezni lehetne, az állam is jól járna, mert nem kellene semmit költenie és lenne egy kiszámíthatóan működő balatoni vízbiztonság.

Fotó: Magyar Vitorlás Szövetség, VMSZ