A versenyrendezés az előző két évben elért eredményeink alapján már előre érdeklődött, hogy idén is jövünk-e. A válasz egyértelmű igen volt, hiszen, ha idén sikerült volna ismét nyerni, akkor a Bol de Vermeil aranykupa is véglegesen a csapathoz kerülhetett volna (három győzelem 5 év alatt a feltétele a kupa megszerzésének).
 
 
 
A Bol d’or Mirabaud tókerülő vitorlásverseny 2014.06.14-én, szombat délelőtt 10 órakor rajtolt el, erős szélben. A Raffica 14 fővel rajtolt, a grósz egyes reffen, elől pedig a legkisebb fockkal. Backboard-on rajtoltunk, de mivel a tó északi felén volt a szekcionált rajtvonalon a mi területünk, hamarosan steierboard-on kellett a többi hajó között navigálnunk. Volt tumultus rendesen, de kb. 1 óra alatt tiszta területen tudtunk vitorlázni.
A tó környezetében a verseny idején a „Bise” nevű észak-keleti szél uralkodott, ami kora reggeltől kezdett felépülni és egyre erősödött. A helyi meteorológus szerint a tó két front közé került és a hegyek egyelőre akadályozzák a frontok betörését, de ha mégis áttörik a hegyeket, akkor jöhet a „kasza” 30 csomó feletti viharos széllel. A verseny alatt mi ebből az előrejelzésből annyit észleltünk, hogy a szél végig 15-25 csomós tartományban ingadozott, balatoni pöfföket megszégyenítő módon csapkolódott, stabil menet emiatt egyszer sem jött össze, a trapézon extrán sokat kellett mozogni.
 
 
 
A rajt után kb. 1 órával a luv oldalon egy reccsenést hallottunk, a dekket rögzítő panelek megrepedtek, gyors megoldás kellett, hogy ne kelljen kiállnunk a versenyből. Felhúzó kötelekkel rögzítettük a jobb oldali úszótestet, hogy tovább tudjunk haladni és a trapézsornak innentől kezdve fokozottan kellett figyelni arra, hogy ne terhelje a létrát, csak a trapézköteleken lógjon, amikor ki-be közlekedik. Ezt a kis technikai maleur-t 10 perc alatt megoldottuk, grósz le, felhúzókötelek beköt, grósz fel és mentünk is tovább.
Közben a Stravaganza és a SYS&CO nevű hajók, akik a legfőbb ellenfeleink voltak, előttünk vitorláztak. Mindkét hajón dönthető kiel, illetve trapézosok dolgoztak, kedvezett nekik az éles menet, nekünk kevésbé, de az új North Sails 3Di vitorlánkkal 12-13 csomós sebességgel, enyhén tompábban haladtunk a Bouveret-i bója felé.

A Stravaganzát egy idő után nem láttuk, később kiderült, hogy feladta a versenyt és kiállt menet közben, technikai probléma miatt. A SYS&CO-t a bója előtt megelőztük és pár perccel előbb vettük előtte a pályajelet. A bója előtt eléggé csapkolódó szélben navigáltunk, amit a magas hegyek okoztak, majd a bójától vissza Genf felé a svájci partok közelében próbáltunk maradni. Kiérve a tisztább szélbe 15-18 csomó közötti sebességgel ejtett menetben haladtunk, a csapat élvezte a vágatást és láttuk, hogy első helyen haladunk, ha így megy tovább meg lehet a harmadik győzelem is.
 
 
 
A GPS szerint 28,1 csomós maximális sebességet is sikerült elérnünk, de egy halzolás közben felborultunk, első helyen, rekordgyanús időértékkel, kb. fél órával a befutó előtt. Elég bosszantó, de ilyen ez a vizes sport, néha túl vizes… A hajót a svájci vízi-mentők segítségével Nyon kikötőjébe vontattuk, másnap itt szét is szedtük.
Idén nem sikerült megvédeni a címet, de ilyen szélviszonyok között, ami számunkra egyáltalán nem optimális, komoly küzdelmet folytatva az elemekkel mégis jót vitorláztunk és kisebb nagyobb sérülésekkel megúsztuk a borulást is.

A versenyt a SYS&CO nyerte rekord idővel.

A csapat:
Király Zsolt   kormányos
Bogár Tamás
Cser László (Csibe)
Czibor András
Horváth Balázs
Joo Kálmán
Karácsony János
Kiss Árpád
Kurucz Róbert
Ormándlaki Áron
Papp András
Puskás Tomi
Várkonyi Csaba

Motoros: Jankovits András (Popeye)
Fotós: Németh Erika
Beszámoló szöveg: Várkonyi Csaba
 
További képek ITT.