Tizenöt
2024. April 9.
A hétköznapok taposómalmában majdnem megfeledkeztünk róla, de aztán egy köszöntés eszünkbe juttatta: megint születésnapot ünneplünk itt a bl
...A keresett kifejezés: "merlin"
Összesen: 178 db találatA Balatont, Tisza-tavat, Tiszát (Szeged környékén) többször is bejártuk, Szigetköz felső részén kilenc éve csatangoltunk, viszont az alsó végeken még soha nem hajóztunk. Éppen ideje ezt is felderíteni. Induljunk hát neki felderítő túránknak, kifürkészni, miféle csodák és kalandok várnak ránk eme vizeken.
Kora reggel hagyjuk el Keszthely remek kikötőjét. Balatonunk földrajzi adottságaiból eredően tovább menni nem lehet, – legalábbis hajóval igen nehézkes lenne – keletnek fordítjuk vitorlásunk hegyesebb végét. Túránk további szakaszában egyre közeledünk Balatonföldvárhoz.
Fúj ám az északi szél rendesen, tarajos hullámokat korbácsolva. Ez kell nekünk, ugyanis nagy vágtatást tervezünk. Neszét vettük ugyanis, hogy a legtávolabbi sarokban jeles dolgok történtek, amiről kutya kötelességünk beszámolni. Megcélozzuk tehát a nyugati-medencét.
Folytatjuk utunkat napkelet felé. Vajon mit tartogat számunkra ez a mesés vidék? Történtek változások? Fejlesztettek, bővítettek, építettek, jobbá tettek valamit? Mi várja – mivel szembesülhetnek – a túrázók, ha erre támad úri kedvük csatangolni? Derítsük hát fel!
Permetez ám az a nyomorult parasztáztató, esőnek alig nevezhető szemerkélés. Ahhoz persze kevés, hogy a Balaton vízszintjét egy milliméterrel is feljebb tolja. Pedig igen nagy szükség lenne rá, hiszen százötön töpped, ami meglehetősen vékony. Százhúsz körül kéne tanyázzon, hogy reményünk legyen elkerülni az őszi lekvár dagasztást. Csupán arra jó, hogy minden csuromvizes legyen, a fedélzet pedig merő sár. Letörölni lehetetlen. Szóval ideális idő túrára indulni. A hozzánk hasonló eszementeknek mindenképpen.
Ismét elérkezett! Végre! Ha temérdek vész közepette is – háború, vírus, pusztítás és rombolás –, de vízre szállhatunk. Adjunk hálát a Mindenhatónak! Hajónk karbantartásával is végeztünk. Rengeteg szürke lerakódás csúfította a hajótest oldalát. A Pelso ipari vízkőoldó segített. Utána persze polírozás, pasztázás, majd fényesítés. Végezetül, cupp a vízre. Hurrá!
El nem hinnétek, hogy mennyire utálom azokat az újságcikkeket, amelyek tele vannak mindenféle adatokkal, érthetetlen számokkal, megfejthetetlen értékeket taglalnak és hasonlítanak össze. El nem olvasom. Most mégis kénytelen vagyok ilyet körmölni. Tegyük végre tisztába: Hány egyedet is számol a hajósok falkája, mennyien szeljük a Balaton vizét?
Jó, hogy egyáltalán meg tudták rendezni. Hálásak vagyunk érte. Így – úgy, de túléltük a pandémiát. Vagy csak éppen hullámvölgyben vagyunk? Ki tudja. Az eddigiekhez képest jóval kevesebb látogató nézelődött a sorok között. Nem úgy a mi standunknál, ahol nagy sürgésforgás kerekedett. Lássuk csak, milyen fontos, szenzációs, egész hajós közösségünket érintő kérdések merültek fel, illetve ügyek történtek.
Kedves barátaim, vitorlázó, hajózó, kiránduló, természeti értékeinket szerető és védelmező társaim. Elérkezett végre a „vásár” ideje. Bámulom a katalógust, mint az okoskutya. Számos új kiállító tűnik fel, viszont pár régi, megszokott, jellegzetes és fontos elmarad - igen fájó számomra -. Sebaj, mi ott leszünk!
Indiában sóért mezítláb ment Gandhi, jön-e a vásárba Juci, Gabi, Bandi? Nagy kérdés. Bár pillanatnyilag a helyzet valamicskét javul, de mi lesz két hónap múlva? Ki tudja. Álljunk hozzá optimistán. Mi mindenesetre arra készülünk, hogy ha lehet, ott leszünk. Történjen így.
„… jól vigyázz a szívedre, ne menj, ne menj a Boszorkány-szigetre! Odajár a szegedi lány valahány, ott ragad rá a boszorkány tudomány.” Bölcs tanács, az szent! Ennek figyelembe vételével, vízitúránk folyamán, azért kockáztassuk meg Szeged városában a megállást. De hogyan, miféle lehetőségünk kínálkozik arra, hogy itt töltsünk pár napot?
… szendereg a város, melyről mind tudjuk jól, Tápéval határos. Azaz, mit is mondok, csak szendergett volna, ha arra nem téved pár kóbor poéta. Marie Marel sorai jutnak eszembe, amint nagy nehezen, mindenféle építkezések és útlezárások közepette végre betekergek a Vitorláskikötőbe.
Olaj hőmérsékletek rendben, motorpróba! Hibátlanul, egyenletesen jár. Biztonsági öveket bekapcsolni, fülhallgatókat ellenőrizni! Jól halljuk egymást. Fékszárnyat tíz százalékra! Megtörtént. Egyes pálya szabad, kigurulunk a startra. Légtér szabad, felszállásra engedélyt kapunk. Teljes sebességgel előre!
Tombol a veszett északi, hullik a „parasztáztató” égi áldás. A partra sem kívánkozik az ember lemenni, nemhogy a vízre. Három hajóval kellene, hogy elinduljunk a középső és nyugati medence bejárására. Egyik Balatonbogláron vár minket, kettő Balatonföldváron tesped. Remek első nap. Sebaj, jobb híján felkocsikázunk Zamárdi nevezetességeit bejárni.
Már kora reggel foga van a napnak. Szerencsére valamicske délkeleti fuvallat azért lengedez. Kisurranunk Siófokról és megcélozzuk a túlpartot. Bár szombatot írunk, a medence szokatlanul üres. Ja, még javában folyik az „alig szeles” Kékszalag, melynek mezőnye még a nyugati vagy a középső medencében andalog.
Ellopjuk a matracodat, hurrá! Ellopjuk a biciklidet, juhéj! Ellopjuk a labdátokat, csuhé! Ellopjuk a papucsodat, hajrá! Jaj, nektek, ha partra szállunk! Elraboljuk feleséged, hohó! Csak vissza ne hozzátok, válaszol egy borízű hang a mólóról, amint a Sánta Róza kalózhajó vagy húsz, torkaszakadtából, kórusban üvöltő gyerekkel beúszik Balatonfüred mólójához.
Kedves rovatunk, a „Túrázóknak ajánlott” kitűnő gasztronómiai célpontokat ajánl mindazoknak, akik veszik a bátorságot és hajlandóak az anyakikötő 300m-es körzetén kívülre is elhajózni.
Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.
Nagy napra virradt 2021. június tizenkilencedikének hajnalán Balatonföldvár hajóállomása. Ünnepséget tartottak, melynek során Holovits György Kikötő névre keresztelték. Számomra nagyon szép, örömteli és jelentős dolog történt.
Sötét talapzatú fellegtornyok úsznak az égen, süvít az északnyugati. Eredetileg is városnézést terveztünk, hiszen még csak ma délben érkeztünk. Lássuk, mi a helyzet Keszthely nemes városában.