Csak azt végzi szakember, amit mi nem tudunk, például egy repedt kabinablak cseréjét, vagy a motor karbantartását. Igaz, az élet hajtósabb lett.

Egyre drágább a szabadidő. Megértem, ha valaki nem akarja hajóvakarásra pazarolni. Mindig akad kikötői személyzet, vagy vállalkozó, aki ezt megcsinálja. Nem is rosszul, nem is drágán, sőt ha mindent összeszámolok, még olcsóbban is, mintha házilag görcsölünk. Lényeg, hogy pontosan tisztázzuk a kivitelezővel, hogy mit várunk el. Milyen anyagokat használjon, mikorra készüljön el. Kérlek titeket, nyúljunk kicsit a zsebünkbe, csak környezetbarát alga gátlót alkalmazzunk! Köszönöm szépen!

Bezzeg nincs ezekkel teendőnk, ha béreljük a hajót. A profi charter cégekről említést tettem az előző cikkemben. Annyit tennék hozzá, hogy bármilyen csilli-villi teknőt adnak „drágáért", azért az nem tud ám mindent. Ha nincs gyakorlatunk az adott típussal, nézzünk utána, mire is képes. Mekkora a tőkesúly, hogyan csökkenthető a vitorlák felülete. Ne essünk abba a hibába, hogy egy sokmilliós, minden kényelemmel ellátott, harminc-egynehány lábas, műszerekkel felcicomázott csoda, bármikor hajózható. Hát nem. Nagyon nem. Szükségszerű volt például, hogy a Kékszalagon, egy hetven - hetvenötös viharocskától, a mezőny egy negyede, a déli parti sárban hevert. Ez ugye egyikünknek sem hiányzik.

Aztán a csodahajót is még kényelmesebbé tehetjük, ha kiegészítjük saját cuccokkal. Persze, ezt nem a kikötőben induláskor kell megvalósítani. Hosszú téli délutánokon kis munkával elkészíthető. Az egyik a szúnyogháló. Maradék tüll függönyből szabjunk le megközelítőleg 1 m x 1,5 m téglalapot. Erősen szegjük be. A csúsztatható kabinfedél alá csíptetve, két egymásba akasztott gumipókkal a kabintetőn lévő csörlőkhöz vagy kötelekhez körbekötve megakadályozza a szúnyogok kabinba jutását. Elfelejthetjük az éjszakai szúnyog cirkuszt.

Amennyiben szerényebb árfekvésű bérleményt veszünk igénybe, több dologra célszerű oda figyelnünk. Figyelmesen olvassuk el a szerződést összevetve a hajó okmányokkal. Ami számunkra nem világos (biztosítás, felelősség, van-e Bahart kártya ... stb), indulás előtt tisztázzuk, ha kell, foglaljuk írásba. 

Ha ismeretlen a jószág, vizsgáljuk át tüzetesen. Hol szokott beázni, működnek-e az elektromos berendezések, hogyan kell az akkumulátort tölteni. Nézzük meg a mentőmellényeket, a tűzoltó készüléket, tartsunk motorpróbát (előre - hátra, mennyi üzemanyag van, mit kell tankolni). Ha beépített a motor, nyissuk ki a kamráját, a szag sokat elárul. Nem szivárog valahol a benzin vagy az olaj, nem jut a kipufogógáz a kabinba? És úgy általában nyissunk ki minden szekrényt, dobozt. Nem nedves-e, nem rohad-e benne ottfelejtett párizsi vagy félig evett konzerv. Mossuk ki a beleömlött tejmaradékot, dobjuk ki a penészedő nedves rongyot... stb. Ellenőrizzük a vitorlák állapotát, próbáljuk ki a reffelési lehetőséget, valamint a leeresztett vitorlák rögzítési lehetőségeit. Ha vannak egyéb vitorlák zsákokban, terítsük ki őket, és szemrevételezés után saját kezűleg hajtsuk össze és zsákoljuk be. (Jól fog ez jönni, ha hirtelen „levág a bőgő" és pillanatok alatt kell viharfokot bontani.) Ellenőrizzük az álló és mozgó kötélzetet, forgassuk meg a csörlőket, próbáljuk ki a szorítókat, farkasfogakat.

Az orrköteleket ugye látjuk, de a farköteleket fektessük ki és nézzük meg a hosszát. Ami elegendő Földváron, az bizony kevés Fonyódon vagy Szigligeten. Legyen az egyik végén akkora álló csattal rögzített fül, hogy a legvastagabb cölöpre is könnyedén rá tudjuk ereszteni. Hogy a másik végén van-e akasztó karabiner az egy dolog, de ez legyen feltétlenül. Vegyük kézbe a csáklyát és az evezőket. Fektessük ki a horgonykötelet is. Nyomkodjuk meg a puffereket. Minden használatos kötelet saját kezűleg hajtsunk össze és helyezzük el úgy, hogy adott esetben ne keljen keresgélni, gubancolni. Legyen tartalék kötél (6mm és 12 mm átmérő környékén) pár méter. Van - e műanyag vödör.

Ami nincs, vagy nem találjuk megfelelőnek, még indulás előtt pótoljuk. Ha a bérbeadóból nem tudjuk kicsikarni, vegyük meg a legközelebbi vitorlás boltban. Ne értsetek félre, nem azt várom el, hogy pénzt, fáradtságot, időt nem kímélve végezzünk nagyfelújítást a kibérelt hajón. Lényeg, hogy tudjunk a hibákról, ne érjen váratlanul este, esőben, viharban, ha valami nincs, vagy nem működik rendesen.

Talán ennyit a „műszaki észosztásról". Következő írásomban a fejünkben lévő dolgokról szeretnék okoskodni.

Gelencsér György (Merlin)