Miről is van szó?

 

 

A jövőre 85 éves Magyar Vitorlás Szövetség mindeddig jól állta a változó történelmi környezet viszontagságait. Legitimitásához soha nem fért kétség, még akkor sem amikor lobbiérdekek kereszttüzében nem tudott mindenki számára kedvező döntéseket hozni.

A több mint 120 tagegyesület, és a 4000 aktív rajtengedélyes vitorlázó érdekeit képviselni hivatott szervezet valójában nem igazán tudta a teljes vitorlázó közösség igényeit kielégíteni, hiszen a harmincezres aktív vitorlázó jelentős többségét nem is érdekli a szövetség ténykedése. Mondhatnánk úgy is: egyáltalán nem fogalmazott meg elvárást a szövetséggel szemben.

 

 

 

Valljuk be a 4000 kékkönyves sporttárs egy része is puha kényszer hatása alatt szerveződött, mert másként nem vehetett volna részt a számára oly kedves versenyeken pl. a Kékszalagon.

Akik a szövi körül legyeskednek, azok elsősorban az utóbbi évtizedek állami osztogatásának bűvkörében szocializálódott olyan egyedek, akik a versenyvitorlázás mozgásterét nem tudják irányított szabályrendszer nélkül elképzelni. Ott vannak a versenyzők, akik békés birka módjára tűrik a túlszabályozottság minden terhét, a kényszersportorvosi kerekpecséttől a fixnyerős előnyszámrendszeren át a hajóosztályok néhol diktatórikus presztízsharcáig. Pedig nem is ők a tagok, hanem az egyesületeik, akik elvben képviselhetik meg sem fogalmazott érdekeiket. Aztán a klubok vezetői, akik szeretnének mind nagyobb szeletet kihasítani a tudomisén milyen ízeket rejtő szövetségi tortából. De ott vannak a  játékmesterek: a versenyek rendezői, szervezői, a szabályokon őrködő versenybizottság, a háttérintézmények a jogi, etikai vagy a felügyelő bizottság. És akkor még nem is beszéltünk az elnökségről.

Sokáig azt hittük, hogy az elnökség egyre növekvő létszáma a támogatói kör adakozókedvével van szoros összefüggésben. Egy időben a vezető testületi tagságot az egyéni becsvágyon túl a magas állami szerepkör indokolta. Azt nehéz volt feltételezni, hogy miniszterek, államtitkárok jobbító szándékú munkavágya ilyen módon öltött volna testet. Elnököt is a klubok érdekeinek mentén választottak vagy menesztettek. Nem is nagyon tudnám felsorolni kik és mikor elnökölték a szövetséget, mert ők elsősorban kurzusokhoz köthető tisztséget töltöttek be, míg az érdemi munkát az alkalmazotti státuszban dolgozó főtitkár végezte. Az ritkán fordult elő, hogy maga az elnök döntött úgy, hogy tisztes közhatalmi támogatással maga veszi át a szövetség irányítását. 

Dr Gál András Levente ilyen elnök volt. Nagyívű terveit azonban nem tudta valóra váltani, mert az egyesületek közgyűlése megvonta tőle a támogatást és a kevésbé autokratikus Dr Kollár Lajost választotta elnökének.

Nem tudjuk, hogy a vitorlás társadalom mit vesztett a vezetőváltással, de az MVSz nagyon sokat. A távozó elnök magával vitte az éléskamra kulcsát, mivel a korábbi támogatók jó része hátat fordított a szövetségnek. Ez még nem lett volna nagy baj, de úgy tűnik, hogy a Festetics programban lefektetett álmok megvalósítását sem engedte át az utódnak. A nemrég alakult Magyar Vitorlás Központ legitimáció nélkül is gőzerővel próbálja megvalósítani mindazt, amit a Magyar Vitorlás Szövetség a hátrahagyott javakból és sérült kapcsolatrendszerével nem képes. 

Mire hát ez a nagy fenekedés?

Vajon a harmincezres vitorlázó közösség hasznára válik-e ez a nagy segíteni akarás? Szükségünk van-e a MAVIKA kártyára? Jó-e nekünk ha a vitorlázás  több sebből vérző  intézményrendszere összeomlik? Egyesek bőkezű támogatásával eltorzulhat a kommunikáció. A pályázati, és közpénzből megvalósuló új szolgáltatások megáshatják a sírját a klasszikus piaci alapon szerveződőknek. Mi lesz a hagyományos hajókiállítások sorsa, ha a kiválasztott kiállítók versenyelőnyhöz jutnak? Ki vesz majd részt Budapest Boat Show, a Balatonlellei, vagy a Kenesei hajókiállításon, ha máshol ingyenes bemutatkozásra kap lehetőséget. Mint tudjuk nincs ingyen ebéd. Valakinek ki kell fizetnie a terület, az energia, a kommunikáció, a szállítás rakodás költségeit. A pályázati pénz nem ajándék. A kiiíróknak sem lehet szándéka a meglévő és működő rendszerek szétrombolása. 

Nem szeretnénk állást foglalni, részben azért mert követhetetlenek az események, de azt nagyon elkerülnénk, hogy részt vállaljunk a közösség megosztásában. Nem tudjuk elfogadni, hogy bármilyen szervezet erőnek erejével ránk akarja kényszeríti az akaratát. A zebrán – szándéka ellenére - ide oda vezetgetett vak ember szerepe vállalhatatlan. 

A vitorlázás nagyon tiszta, becsületes, elsősorban a fizikai törvények által vezérelt mozgásforma. Minden más furfang csak gátolja a haladást.