Ne gondoljunk arra, hogy valami elemi erővel feltörő ellentét lenne a vitorlázók, a tagegyesületek és a Szövetség között, de a változások bejelentésére, azok elfogadtatására az MVSZ sajnos nem élt a korszerű és meggyőző kommunikációs technikák alkalmazásának lehetőségével. Meggyőződésem, hogy nem a szándékok, hanem a tálalás verte ki a biztosítékot az érintetteknél. Mielőtt bárkit is elragadna a gyors állásfoglalás vágya, szeretném tisztázni: nincs törvényes lehetőség az MVSZ mellett vagy helyett működő országos sportági szakszövetség létrehozására. A jogi alapokat a Ptk. egyesülési jogról  és sportról szóló törvényei teremtették meg. A sporttörvény kimondja, hogy egy ilyen szervezet egy adott sportágban kizárólagosan lát el jogszabályban meghatározott feladatokat és gyakorolja meghatározott jogosítványait.  Tehát egy sportágban csak egy országos szakszövetség működhet. Ettől még sportszövetséget lehetne alakítani, de jogosítványok híján nem lenne sok értelme., Lássuk, milyen sportszervezetekben gondolkodhat az, akit mindez nem tart vissza a szervezkedéstől:

a) országos sportági szakszövetségek,
b) sportági szövetségek,
c) szabadidősport szövetségek,
d) fogyatékosok sportszövetségei
e) diák- és főiskolai-egyetemi sport sportszövetségei.

Legitimáció

Azzal azonban, hogy nem alapítható alternatív szakszövetség, nem szeretném lezárni a kérdést, mert ha felmerült, akkor érdemes foglalkoznunk az MVSZ mint társadalmi szervezet legitimációjával is. Nyilván a közel négyezer kékkönyves tag, de a teljes 30-50 ezres - a vitorlázást szabadidejében aktívan élvező - közösség számára sem mindegy, hogy a sportág kizárólagos képviseletére feljogosított Magyar Vitorlás Szövetség szervezete és működése megfelel-e a társadalmi és törvényességi elvárásoknak.

Egy 80 éves szervezet nem építhet kizárólag tradicionális értékekre, elengedhetetlen, hogy időről időre megújuljon. Miközben a gazdasági, politikai környezet folyamatosan változik, ezeknek a változásoknak, így a megfogalmazott prioritásoknak is meg kell jelenniük a szervezet célkitűzései között. Kérdéses azonban, hogy az érvényes Alapszabály és a szövetség döntési mechanizmusa kellően nyitott-e, rugalmas-e a változások követésére? Tudjuk, hogy nem az, de szerencsére a tavaly megválasztott elnökség is felismerte a változtatások szükségességét, és munkacsoportot állított fel az új Alapszabály elkészítésére.

Melyek a neuralgikus pontok?

Döntési mechanizmus 

Az MVSZ rendes közgyűlését évente egyszer az elnök köteles összehívni. Rendkívüli közgyűlést akkor hívhat össze, ha az elnökség ezt határozatban kezdeményezi, ha a tagság 1/3-a ok és célmegjelöléssel indítványozza, ha a törvényességi felügyeletet ellátó szerv elrendeli, és ha az elnökség vagy az FB működésképtelenné válik.

Az MVSZ tagjai a közgyűlésen az alábbiak szerint rendelkeznek szavazati joggal:

a) A közgyűlésen a tagot minden megkezdett 30 fő versenyengedélyért fizető sportoló után 1 szavazati jog illeti meg.

b) A fizető taglétszám a megszerzett minősítések alapján a következők szerint számítandó:

- I. osztályú és aranyjelvényes sportoló 2-szer,
- II. osztályú és ezüstjelvényes sportoló 1,5-ször,
- III. osztályú és bronzjelvényes sportoló 1,25-ször,
- versenyengedéllyel rendelkező egyéb sportoló 1-szer számít bele a taglétszámba.

c) A tagok az éves felnőtt országos bajnokságot nyert kormányosaik, valamint a valaha volt olimpiai, EB és VB 1-3. helyezett (felnőtt) kormányosaik után - nem személyre szóló - plusz 1-1 képviselővel (küldöttel) képviseltethetik magukat a közgyűlésen, mégpedig oly módon, hogy az a tag jogosult a plusz státuszra, ahol a versenyző a fent említett eredményt elérte. Amennyiben egy versenyző több, a fentiekben rögzített címet ér el, úgy a tag minden eredménye után plusz szavazati jog illeti meg.

Egy nagyobb érdeklődésre számot tartó közgyűlésen legfeljebb 160 szavazati jog képviselteti magát - ebből három egyesület birtokolja a szavazatok közel 60 százalékát, holott a 3942, MVSZ által regisztrált vitorlázóból legfeljebb 900-at képvisel a három klub. A döntéshozók aránya a három tagszerv konszenzusa esetén nem haladja meg a 25 százalékot, sőt a valóság az, hogy három tagegyesületi vezető akár „kézben tarthatja" a Magyar Vitorlás Szövetség működését is. Szemléletes és élő példa, hogy van olyan 130 tagot képviselő klub, melynek 30 szavazata van a közgyűlésben, míg a 121 tagot képviselő másik szervezetnek csupán 5.

A szavazati arányok túlzott mértékű eltolódásának oka az Alapszabály rendelkezéseiben keresendő. Jelentős többletszavazatokat biztosít az élsportban elért eredmény. Túlzás ez egy olyan szövetség működésénél, melyben deklaráltan amatőr sportolók alkotják a tagság túlnyomó többségét. Szembeszökő az aránytalanság, ha figyelembe vesszük, hogy a többlet-szavazatokat biztosító élsportolók köre bizonyosan nem haladja meg a regisztrált tagok 15 százalékát.

Költséghatékonyság

Elgondolkodtató, hogy a szűkülő gazdasági források ellenére nem változik a szervezet költségstruktúrája. Nem túl attraktív, hogy az olyan területek, mint az utánpótlás, vagy az olimpiai felkészülés és az élsport csupán 10-10% körül részesednek az éves költségvetésből, miközben a nagyhajózás eleve önfenntartó, tehát a szervezet működtetése emészti fel a bevételek döntő hányadát. Ha a növekvő tagdíjbevételek nem kompenzálják az elmaradó támogatásokat, akkor a veszteséges vagy kockázatos tevékenységek kiszervezése lehet a megoldás a működési költségek csökkentésére.

Hajóosztálypolitika

Ez az a terület, ahol az elmúlt időszakban nem érvényesült határozott, a minőségi vitorlássport érdekeit az osztályok egyéni kívánságai fölé helyező stratégia. Ennek következtében mára több mint 50 hajóosztályban avatnak magyar bajnokot. Ez még önmagában nem lenne baj, de a nagyhajós - mondjuk ki: a klasszikusan amatőr - vitorlázók a médiamegjelenésekből, és ennek következtében a szponzori pénzekből csupán azért hasítanak ki nagyobb részt, mert érdekérvényesítő képességük, kapcsolatrendszerük erősebb, mint a fiatal profi vitorlázóké. Mindaddig sokszoros bajnoki címével ámíthatja a bulvármédiát egy „szendvicskészítő" manchaft-celeb, amíg ehhez az erkölcsi muníciót a jelen hajóosztály-politika megtermeli. Külön kellene választani a Magyar Bajnoki címet az Osztály Bajnoki-tól, leszűkítve a leginkább támogatandó osztályokra.

Elnökség

A Magyar Vitorlás Szövetségnek jelenleg egy elnöke, négy társelnöke,  tíz elnökségi és három felügyelőbizottsági tagja élvezheti a Maslow-féle társadalmi tekintélyt és a tagszervezetek bizalmát, hiszen anyagi elismerésben nem részesülnek. Döntési felelősségük annál nagyobb, bizonyos esetekben magánvagyonukkal is felelnek azok törvényességéért. Csak remélhetjük, hogy közülük nem ezért tartják távol magukat többen is a közös munkától...

Titkárság

A négyfős apparátus feladata a szervezet operatív működésének biztosítása. Az új főtitkár, Szoják Balázs feladata a kikezdett tekintély helyreállítása és a gazdálkodási anomáliák felszámolása. Tiszteletre méltó vállalását - minimálbérért - szenvedélye iránt érzett felelősségtudata motiválhatta. Mindannyiunk érdeke, hogy segítsük misszióját.