Ha valaki igazi izgalmakra, kihívásra vágyik, távolabb kell mennie, például a Kanári-szigetekre, ahonnan már csak 2.700 tengeri mérföldet kell megtenni, hogy az Újvilág valamelyik pálmafás szigetén kóválygó fejjel és remegő lábakkal 3-4 hét éjjel-nappali hajózása után partot érjen.

Nem szégyellem, nekem gyermekkori álmom valósult meg 2012. november 12. - december 16. között, mert egy 44 lábas magyar tulajdonú és Magyarországon épített vitorlás hajóval élhettem át a Kanári-szigetek és a Karib-szigetek között az atlanti-óceáni átkelés nem mindennapi élményét.

Még tavaly tavasszal szereztem tudomást arról, hogy Tóth Tamás utastársakat keres földkerülő vitorlás vállalkozásához. Egyik barátommal ezért tavaly nyár elején kocsiba ültünk és kiautóztunk Horvátországba, hogy az akkor éppen Cres szigetén tartózkodó NORVIK-ot közelebbről is megismerjük.

A részletekkel nem akarom a kedves olvasót untatni. Röviden csak annyit, hogy ez a jó értelembe vett „őrült hajós", Tóth Tamás, közel négy év kemény munkával időt, pénzt és energiát nem kímélve vasból megépítette álmai vitorlását. Mikor megkérdeztük, hogy miért éppen vasból, azt válaszolta, hogy azért, mert földkerüléshez ez a legbiztonságosabb. Az első rövid próbaút meggyőzött. Úgy éreztem magam, mintha a vitorlások Hammerjén ülnék (nyár lévén nem kellett félnünk, hogy beszakad alattunk a jég). Megfogott a hajó 26 tonnás biztonságérzete, stabil futása, jó felszereltsége és nem utolsó sorban Tamás hajóismerete. Persze könnyű neki, hiszen végig a tervezéstől az utolsó csapszegig ott volt az építésnél. Így aztán döntöttem, tenyérbe csaptunk és megegyeztünk, hogy csatlakozom a földkerülés egyik szakaszára, nevezetesen az Atlanti-átkelésre.

A NORVIK 2012. szeptember 17-én indult el a horvátországi Cres kikötőből és váltott utasokkal 2012. november 10-én érkezett a Kanári-szigetek fővárosába, Las Palmasba. Én egy másik vállalkozó utastársammal, Kiss Szilárddal november 12-én délután érkeztem repülőgéppel. Nagy izgalommal és várakozással léptünk a több, mint egy hónapig otthont adó hajó fedélzetére.

Két napos előkészület (bevásárlás, készletek feltöltése, kisebb-nagyobb javítás, tankolás) után 2012. november 14-én 14.30-kor oldottuk el a kikötő köteleit és intettünk búcsút négyen a megszokott, biztonságos szárazföldnek. 

Mivel Szilárdnak és nekem is december 16-ra foglalt repülőjegyünk volt Martinique-ből hazafelé, ezért úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a Zöldfoki-szigeteket és egyenesen megcéloztuk a Karib-térséget. Döntésünk mögött persze az a titkos vágy is megbújt, hogy amennyiben időben átérünk lesz elegendő időnk arra, hogy a Karibi-szigetek filmekből és könyvekből jól ismert szépségeiből is ízelítőt kapjunk. Tervünk bevált: 25,5 nap vitorlázás után 2012. december 10-én a hajnali órákban 2.664 tengeri mérföld vitorlázás után kötöttünk ki Union Island-on. Így közel egy hetünk maradt arra, hogy a 135 mérföldre lévő Martinique felé vitorlázva megnézzük az útba eső Tobago Cays, Palm Island, Saint Vincent, Grenadine és Saint Lucia szigeteket is.


Hogy milyen volt az átkelés? Röviden csak annyit: felejthetetlen, igazi kihívás, nagy próbatétel, több mint vitorlázás. Hadd idézzek a hajónaplóból, amit 2012. december 4-én írtam:

Dél körül szelünk annyira lecsökkent, hogy nem volt értelme tovább hallgatni a vitorlák könyörgését, ezért aztán pihenni küldtük őket. Spórolva a gázolajjal, úgy döntöttünk, hogy az őserőkre bízzuk a Norvikot és átadtuk magunkat a hatalmas víztömeg évezredes mozgásának. Szép csendesen, de biztosan követve a Nap és Hold kelet-nyugati irányát mi is kb. fél csomós sebességgel (sebességgel?) sodródtunk a karibi térség felé. A víz egyre simább és barátságosabb lett, csak a hosszú, 10-100 méteres, lágy hullámok mozgattak. Felnőtt fejjel ismét átélhettük a bölcső biztonságos ringását, csak anya megnyugtató kezét most az Atlanti-óceán helyettesítette. Aztán este jött a csoda.

 

Tudjátok, az egyenlítő felé közeledve gyorsan beköszönt az éjszaka.

 

Szerencsénk is volt, mert felhők nem zavarták az egyre gyakrabban fényt gyújtó csillagok beköszönését. Előző éjszakáink hűséges társa a Hold is még csak Ázsia felett lehetett valahol, ezért aztán uralkodó éjszakai királyságának hiányában milliónyi csillag pompázhatott nagy örömünkre. És a kellemes éjszakai melegben közülük is sokan, a bátrabbak, a legfényesebbek lejöttek megfürödni a 25 fokos óceán vizében.

 

 

Kint ülve a hajó orrában tökéletes térzavar. Felül körülöttünk 360 fokban és alattunk csillagok mindenhol. Ilyenkor az ember nem utazik, hanem eggyé válik a természettel és gondolatai megelőzik a fénysebességet. Az csak 300 ezer km-t tesz meg másodpercenként, de a gondolatok ... ? Egyik másodpercben lehetsz a szeretteidnél a másikban már valamelyik másik csillagon lovagolsz vagy leérsz az 5000 méteres óceán aljára.

 

 

 

Hopp, a valóságba egy hullócsillag ránt vissza, majd a cockpitból halkan megszólaló Edda, melyet valamelyik fiú kapcsolt be. "... A kör közepén állok, körbe vesznek jó barátok és rosszak. ...". Hát ilyen egy szélcsendes éjszaka a karibi térségben.

 

 

 

 

A Norvik hajó földkörüli útjához való csatlakozással kapcsolatos információk a www.norvikinfo.com címen érhetőek el. Email elérhetőségek: Tóth Tamásné totht@budapest.hu, Tóth Tamás tamastoht0@yahoo.com

 

Karcagi Ottó