Ott, a résztvevőkkel folytatott beszélgetések során értettem meg igazán, mit is jelent ez a vállalkozás azoknak, akik most belevágtak életük nagy kalandjába. Ha már korábban is vitorláztak, vagy esetleg még saját hajóval is rendelkeznek, akkor várható, hogy komoly önértékelési válság előtt állnak, hiszen aki valódi óceáni rutinnal és esetleg még csapattűrő képességekkel is rendelkezik, az nem hinném, hogy beszáll, hacsak nem ő a szkipper. Valójában könnyebb helyzetben vannak azok, akik még soha sem vitorláztak korábban, mert ismereteiket az előkészítő tréningeken szerezték, így nem lehet kétségük a tanultak és a valós helyzetek között feszülő ellentmondások miatt.

Koczka Teri (60) az utóbbi csoportba tartozik. Mint az egyik földkerülő még ebben a mezőnyben is különlegességnek számít. Bár korábban nem vitorlázott, civil életében mint szervezetfejlesztő coach, valami olyasmivel foglalkozott amit az út során is hasznosíthat. A búcsú partira elhívta egy angol barátját, kollégáját John-t is. Amíg mindenki a versenyről beszélt, ők a hajó legénységének és szkipperének kapcsolatát elemezték szigorúan szakmai alapon. Nem véletlen. A hozzáértők véleménye szerint az út során a legnagyobb nehézséget a szűk helyre bekényszerített sokszínű, eltérő kulturális adottságokkal és fizikai képességekkel rendelkező csoportokon belül a konfliktusok kezelése jelenti. Teri hatalmas hittel csatlakozott a csapathoz.

Elhatározása, hogy megkerüli a földet, annyira meseszerű volt, hogy még a környezete sem igazán vette komolyan. Amikor sorra sikeresen vette az részvétel feltételeként felállított akadályokat, ahogy közeledett a start ideje egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nagyon is komolyan gondolja. Nem csupán az elméleti felkészítés és az éles tengeri vitorlázások tették próbára, de a vállalkozás anyagi terhei is komoly döntések elé állították. Nézőpont kérdése, hogy sok vagy kevés a földkerülés teljes költségvetése, de ha azt mondjuk, hogy ez egy kisebb lakás ára, akkor érthető, hogy van akinek ez az összeg akár egzisztenciális problémát, a tartalékok teljes felszámolását is jelentheti. Másrészről gondoljunk csak bele: ha magunk szeretnénk körbehajózni a Földet vajon mennyi pénzt kéne erre áldoznunk? Először is kéne egy hajó...., és ezzel már messze átléptük a Clipper által kínált csomag kereteit. Mert a csomagban ott a szakavatott szkipper, a felkészített hajó, a teljes ellátás, a földrészeken átívelő logisztikai háttér, a tapasztalat, a biztonság és a mesterien felépített útvonal.

Ha valaki azt képzelné, hogy Teri egy magányos, elidegenedett, sorsával elégedetlen hölgyként valami menekülésfélét lát az utazásban, az téved. Az indulás előtti napon fia, menye és kisunokája is meglátogatta. A fiatalok láthatóan nagy büszkeséggel és szeretettel vették körül,  természetes volt számukra Teri aktivitása.

Milyennek látod a csapatot?

Már a felkészülési program során volt alkalmam megismerkedni jövendő társaimmal. Nyilván az út során kell összecsiszolódnunk, de a kapitányunk személyisége számomra garancia a jó csapatszellem kialakítására.

Mivel lehet egy ilyen heterogén, eltérő nemzetiségű, kultúrájú és felkészültségű csapatot egyáltalán összetartani?

A módszer elég hatékony. Mivel a Clipper Race valódi verseny, ezért egyértelmű a cél: minél jobb eredmény elérése. Pete, a kapitány egyetlen vezér gondolatot sulykol belénk és ez a következő: ha bármit is teszel az út során az vajon javítja e a hajó sebességét? Nos mi erre koncentrálunk, ezt tekintjük vezérlő elvünknek. Mindenki ehhez mérten cselekszik, és képességeihez mérten hozzátesz valamit a végső eredményhez. Remélem nyerünk.

Gondoltál már arra, hogy mit teszel ha befejeződik az utazás?

Igen. Már amikor belevágtam az előkészületekbe tudtam, hogy nem fogok többé visszatérni a megszokott rutinba. Szeretném, ha az út tapasztalatait hasznosíthatnám, leginkább oly módon, hogy a következő Clipper fordulókon mind több honfitársunk is részt vehessen.

Hogy fogsz kommunikálni a világgal?

Minden lehetséges módon. A saját blogomban http://tereziakoczka.wordpress.com/ folyamatosan, erre technikailag is felkészültem, a Porthole-nak kitüntetett szerepet szánok, és az útról könyvet is szeretnék megjelentetni, amire már meg is állapodtam egy nagy kiadóval.

Terin kívül még két magyar vitorlázó is teljes körre nevezett, ők sem akármilyen terhet cipelnek. Bacsó Tibor (45) és fia Ádám (18) közösen neveztek a nagy kalandra. Az apa és most érettségizett fia számára az út nem csak a Föld megkerüléséről, de kettejük jövőbeli kapcsolatáról is szól. Sikerrel teljesítették a felkészítési időszakot, majd ezt követően egyértelművé vált, hogy a családot két külön csapatba osztották. Elsősorban erről faggattuk apát és fiát, külön - külön.

Tibor, amíg öt résztvevő magyart egy kapitány irányítása alá vontak a Jamaica nevű hajón, addig te mint magyar magadra maradtál az Old Pulteney fedélzetén. Jó ez így?

Ezt a megoldást elsősorban én szorgalmaztam. Nem lett volna egészséges egy csapatban küzdenünk, mert nyilván a köztünk lévő kötelék zavart okozna. A gyereknek magának kell feldolgoznia a várható konfliktusokat, nem lenne szerencsés, ha bármibe apaként beavatkoznék.

Ha jól tudom saját hajótokon már vitorláztatok eleget együtt is, jelent előnyt az otthon szerzett gyakorlat?

Annyiban igen, hogy jobban kiismerem magam a hajón, jobban átlátom az összefüggéseket. Az itteni oktatás során elsősorban a részfeladatok kidolgozására, tökéletesítésére koncentráltak, annak érdekében, hogy mindenki megtalálja az általa leginkább ellátható feladatkört. A csapat kitűnően megold mindenféle manővert, de a legénység még nem csereszabatos. Nyilván az út során ez változni fog.

Élvezettel olvastuk az előkészületekről szóló blogbejegyzéseidet. Várhatjuk a rendszeres tudósítást?

Természetesen, továbbra is posztolok a clipper.bacso.hu blogoldalamon.

Ádámot, a kisebbik Bacsót nehezen tudtuk megtalálni. Kíváncsi kamaszként mindenütt feltűnik, eltűnik, mígnem az indulás előtti utolsó órán tudtunk néhány szót váltani.

A kérdést már feltettük édesapádnak: miért mentek külön hajón? A választ borítékolhattuk volna, feltételezve, hogy ugyanazt halljuk, mint amit az apjától, de nem azt kaptuk.

Ez egy verseny szeretném apámat legyőzni, erre készülök.

Ez nem lesz igazán igazságos, mert ha nem sikerül, akkor rossz kedved lesz, miközben apádnak mindegy, mert ha ő veszít akkor ott a büszkeség, hogy milyen kemény volt a fia. Amúgy milyennek látod a csapatodat?

Háromféle résztvevő van, aki még sosem vitorlázott előtte, azokkal nincs baj, de akik már vitorláztak azok egy része nagyon el van szállva magától. Természetesen van olyan is, aki tapasztalt és szerény, de meg kell mondjam ebből a fajtából nem sokat látok.

Ezek szerint nem lesz könnyű alkalmazkodnod. Fel vagy készülve a konfliktusok kezelésére?

Azt hiszem igen. Meg fogom oldani.

Amíg a Jamaica fedélzetén bóklásztunk természetes volt számunkra, hogy mindenki a verseny egységes ruházatát viseli, nem is nagyon találkozhattunk „civilekkel".  Ujlaky András (64) a kivétel. Elegáns vasalt ingében inkább tűnt a hajó tulajdonosának, mint a csapat küzdő tagjának. Pedig ő 3 szakaszt is teljesíteni fog a nyolcból a 3,5,7-est ami azt is jelenti, hogy ki be csatlakozik kipihenve egy egy szakasz fáradalmait.

Mit keres egy nyugalmazott bankár egy versenyhajó csapatában? Hiányzik a stressz?

Először is a bankvilágból már régen kihajóztam, itt Londonban a Kelet-európai valutákkal foglalkoztam, és ahogy azok csendben kimúltak, úgy rám sem nagyon volt szükség. Otthon beindítottam egy esélyegyenlőségi programot, melyben hátrányos helyzetű, főleg roma származású gyerekek felzárkóztatásáért próbálok tenni valamit. Az elmúlt 10 évben főleg evvel voltam elfoglalva, rám fér a pihenés.

Miért pont a Clipper?

Volt egy elképzelésem amit sajnos nem tudtam megvalósítani. A charity, amit jótékonykodásnak is fordíthatnánk áthatja a hasonló rendezvényeket így a Clippert is. Ez itt úgy működik, hogy egy egy résztvevő felvállalja egy jó ügy szolgálatát, és erre adományokat gyűjt. Ezt próbáltam otthon is bevezetni, és mind a hazáját képviselő földkerülő próbáltam támogatót szerezni az alapítványom, tehát nem a magam részére. Hiába van kitűnő kapcsolatom sikeres vállalkozásokkal, a kérdést mindenhol nekem szegezték: miért is kéne támogatnunk a te vitorlázásodat? Nem értették meg ami a világon mindenütt evidencia, hogy a magam részvételét kifizettem, a támogatást valami másnak egy ügynek kérem melynek csupán szolgálója és nem kedvezményezettje vagyok.

A londoni kifutás 5. magyar szereplője Moro Gábor (46) egy logisztikai cég vezetője, aki az első és az utolsó szakaszon vesz részt. Gábor elég fáradtnak tűnt amikor találkoztunk, nem csoda, keményen dolgozott, még az utolsó pillanatban is.

Gábor te nagyon szeretheted ünnepeltetni magad, - próbáltunk évődni - ha csak az indulás teátrális szakaszához és a beérkezés nem kevésbé látványos eseményeihez váltottál jegyet.

Szó sincs róla, eredetileg a két szakaszt egyhuzamban szerettem volna letudni, de két okból is megváltoztattam a tervemet. Részben a cégem működése nem ad lehetőséget túl hosszú egybefüggő távollétre,  részben van egy sokkal prózaibb magyarázat. Számomra a hajózás körülményei szinte elviselhetetlenek, képtelen lennék egy egy szakasznál több időt itt eltölteni. Azt, hogy egy szűk priccset kell valakivel megosztanom, hogy a cuccaimat nem tudom rendesen tárolni, hogy szinte végig nedves, büdös ruhában kell élnem, no azt én nem bírom sokáig. Viszont az élmény, a fedélzeten töltött idő, maga a hajózás gyönyörűsége az mindent feledtet. Ezért jelentkeztem, ezért vagyok itt.

Van egy hatodik magyar versenyző Harmati György, aki csak az utolsó szakaszra jelentkezett, vele nem találkoztunk.

Ma, amikor a beszélgetéseket megjelentetjük, kaptuk a hírt, hogy a franciaországi rövid pihenő során Bacsó Ádám kiszállt a versenyből, legalábbis a Brazíliába tartó szakaszon nem vesz részt. Megpróbáljuk elérni, addig is jó szelet kívánunk az úton levőknek!

Gerő András