Ha ránézünk Dánia térképére, az északi részen hatalmas összefüggő tórendszer kínál egzotikus hajózási lehetőséget a szárazföld szívében. A látvány megtévesztő. Dániában nincsenek édesvizű tavak, a vízfelületek részei az Északi-tenger parthódító igyekezetének. Állítólag több mint 120 000 tó van Dániában. Talán ezért sem nevezhető az ezer tó országának.

A kikötőkben és környékükön már ezerrel készülnek a szezonra. Az esős tavasz elő sem rettenti el a hajósokat, hogy elvégezzék a nálunk is szokásos előkészítő munkálatokat. Az aalborgi „Sejlklubben Limfjorden” akár balatoni kikötő is lehetne. A legfeltűnőbb különbség, hogy itt a sóján sínpáron tologatják le a hajókat, míg a parti felület egy rendező-pályaudvarhoz hasonlít, ahol a vágányokon telelnek a partra tett hajók.

Ha már megadatott, megnéztem Dánia talán leghíresebb világítótornyát a Rubjerg Knude Lighthouse-t. Az 1900-ban szolgálatba állított torony története azért érdekes, mert jól tükrözi a parti erózió intenzitását. Az építés idején a tengerparttól 200 m-re épített 23 m magas műtárgy talpazata 60 méter magasan volt a tenger szintje felett. Ma már nem sok választja el a partvonaltól, miközben az időközben kialakult hatalmas homokdűnék el is takarják, lassan maguk alá temetik. Végleges pusztulását 2023-ra várják amikor az évente 1,5 méteres sebességgel erodálódó partszakaszt elfoglalja a tenger. A dán hatóságok évekig küzdöttek az erózió megfékezése érdekében. Minél többet tettek, annál nagyobbra púposodtak a dűnék, így néhány éve kapituláltak és úgy döntöttek, hogy átengedik a területet, mert amit a természet meg akar szerezni, azt előbb utóbb úgy is elfoglalja.

Fantasztikus látvány ez a szaharai hangulatot árasztó skandináv sivatag. Ha nem lett volna ott ez a dűnék közé szorult elárvult torony és egy tevekaravánnal találkoztam volna, az sem lett volna tájidegen.

További képek a galériában.

Gerő András