Elvileg az ORC, Yardstick és a Folkeboat osztályoknak rendeztek bajnokságot, de közben volt egy Félszigetkerülő is, amit be kellett vennünk egy futamnak. Mi, Folkeboatok még örültünk is ennek, hiszen ez főként túraosztály, s azon belül is van háromféle menettulajdonságú hajó, vannak, akik pályán, vannak, akik túrán jobbak, így talán kiegyenlítettebb lesz az eredmény. Sőt, a pénteki nagyszeles nap után még örültünk is annak, hogy pihenésképpen megkerüljük Tihanyt. Gondoltuk mi, de az időjárás előrejelzések ellenére szombaton kicsit visszafogottabban ugyan, de megismétlődött a pénteki küzdelem, és mint a Félszigetkerülő sajátosságát, az erős észak-nyugati hullámzást kellett szépen megvitorlázni, tűrni és közben szivattyúzni, mericskézni.
Ennyit előzetesen. De kezdjük az elejéről. A bajnokság sok szempontból egy kicsit lelombozó volt. Az első szembetűnő tény az volt, hogy közlemény állt a hirdetőtáblán, hogy a Yardstick II és III osztálynak nem tudnak bajnokságot hirdetni, mert a Yardstick II osztály gyakorlatilag el sem jött, a Yardstick III is csak öt hajóval képviseltette magát. Szándékos távolmaradásukat leginkább a szombati részvételük demonstrálta. A Félszigetkerülőn 17 YS II és 16 YS III osztályban vitorlázó egység vett részt. A számot kissé torzítja, hogy az ORC-s hajókat a Félsziget kerülőre YS I-ben, II-ben és III-ban számolták, illetve az X-35 osztály egyetlen résztvevőjét - aki egyébként az ORC Bajnokság indulója volt, első helyezéssel jutalmazták. Persze ezeket a helyezéseket utóbb „átkonvertálták" a megfelelő helyre, csak első látásra zavarja össze kissé az embert.
Bisztray Gyuri, aki felvállalta a Yardstick II-III osztály összeverbuválását és segített kiverni a bajnokságukat, szomorúan annyit mondott erről, hogy a YS II osztálynak több levélben is jelezte, hogy mindössze egy súlymérést kellett volna elvégezniük, illetve ki kellett volna tölteniük egy új regisztrációs lapot ahhoz, hogy elindulhassanak. De nem jöttek. Kérdeztem, hogy a YS III osztályból hány hajónak van ORC felmérése. A válasz, négynek. A négyből kettő részt vett ezen a bajnokságon, de dönthetett arról, hogy melyik osztályban kíván versenyezni. Egy SOUL nevű Beneteau First 22-es például úgy döntött, ő ORC-ben indul, miközben egyrészt a YS III osztályból csak ő hiányzott, hogy meglegyen a hat hajó, vagyis bajnokságot lehessen hirdetni, másrészt a 15 hajós ORC mezőnyben a 14. helyet sikerült megszereznie, amíg YS III-ban a Skorpiót szorongathatta volna. Persze lehet több oka is a helyezésének, ebbe most nem is szeretnénk belemenni, még távolabb álljon tőlünk a személyeskedés, de egy biztos: egy ilyen méretű hajó, ha fölötte és alatta óriási NAU 370-esek rajtolnak, egészen sokáig fog zavart szélben vitorlázni. Amíg onnan kijátssza magát, hosszú percek telnek el, arról nem is beszélve, hogy már az első kreuzban eldől a sorsa, esélye így már szinte csak a mezőny végére lesz.
De vissza a versenyhez. Pénteken volt az első versenynap, 11-től lehetett futamot rendezni. Kiment a Szövi II, alig egy órával az első előkészítő előtt, de olyan messzire, hogy a mezőny nem tudott időben odaérni, így rögtön halasztással kellett indítani a versenyt a 16-18 csomós átlagszélben. Három futamot bonyolított le a Kerekes Kazi vezette rendezőség. Leleményességét dicséri a külső és belső körös UP-Down pálya, ami két szempontból is nagyon ötletes volt és jól működő: így nem kellett két pálya, két apparátussal, hanem elég volt egy, de azon belül olyannyira különböző pályát futott a kétféle sebességű és méretű hajócsoport, hogy soha nem volt találkozási pont. Három jó, 50 perces futam jött ki az időből, szerintem a mi erőnkből is, mert a néhol 20-22 csomósra erősödött szélben a spinnakerrel igencsak sok volt a küzdelem, sok volt a fellúvolás, halászat, répa, szakadás. Nálunk is ez volt a sebesülések, törések napja.
Monoklival, de boldogan - jót küzdöttünk
Én például halzolás közben ragadtam a sott alatt, miközben próbáltam besottolni, hogy ne csapódjon akkorát a bumm, így keletkezett az óriási monoklim és törött orrom, de apu meg nekiesett egyszer a groszkocsinak, neki meg a bordája törött el. De szegény spinnakerrel volt a legtöbb gondunk, mert bizony azt is ispotályba kellett vinni. Egyetlen fellelhető vitorlavarró volt a környéken, Lovas Andris, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy minden szakadt vitorlát bevállalt és a kollegáinak, akik nagyon szépen megvarrták. Más kidobott volna minket páros lábbal pénteken 17 óra után. De így aztán ott futott össze a Finn mezőnyből Székely Tonyó, meg a mi mezőnyünkből három hajó is, ebből kettő Folkeboat. Stílszerűen a nap eseményeit a szabóműhely előtt beszélhettük meg.
A verseny versenyszerűségét egyértelműen jelzi, hogy a mi osztályunk egy nemrégiben alakult, rossz nyelvek által gúnyosan hatfős osztálynak becézett osztály, ami egyes sajtóinformációk szerint a Kékszalag leggyengébb osztálya. Először is hozzájuk kell címeznem szavaimat. A 7 hajós Folkeboat osztály, amelynek első Magyar Bajnoksága volt ez, egyáltalán nem mondható gyenge osztálynak. Bár nem tudom, milyen szempontok szerint mérik egy osztály gyengeségét, nyilván a résztvevők számából, de ezen a Bajnokságon a legerősebb flotta volt, amennyiben úgy tekintjük, hogy az 5 hajót számláló NAU370RUN osztály flottabajnokságra lett összeverbuválva. Nélkülük 10 darab ORC-s hajó érdeklődött! Lehet, hogy a Folkeboat osztályt a „főállásban" a Picabo nevű Asso kormányosaként ismert Kovács Kokó János és Náray Vili kivételével nem élversenyzők töltik meg, de van olyan hajó, amelyik a két napi „járóföldre" lévő Máriafürdőről érkezett csak a Bajnokság kedvéért, Kövendi Dénes feladta azt a még a '90-es évek végén hozott szilárd elhatározását, hogy „szövi" versenyeken nem indul (azóta is kizárólag az ún. amatőr versenyeket preferálja), és még sorolhatnám, ki mit vállalt, vagy áldozott fel, hogy itt legyen.
A Folkeboat osztály mindennap összejött pályán kívül is
Senki nem maradt el tudásban, rutinban, sebességben a többiektől, viszonylag egyben volt az osztály és kimondottan jókat versenyeztünk. Azt ugyan nagyon sajnáltuk, hogy a Cinquecentonak szétesett a jungstagja, és két napi szerelés után sem igazán tudtak vele zöldágra vergődni, pedig Náray Vili igazán jókat küzdhetett volna az élen Kokóék összeszokott csapatával. A harmadik rendkívül gyors, IF típusú Folkeboat, a Mormota főleg a túraversenyen tudott nagyon elhúzni, mint mindig, azt meg is nyerte, mert hosszútávon igencsak kijön a sebességkülönbség. De jól taktikáztak a pályán is, végül Yardstick alapján csak egy ponttal verték meg a Slim Jimet és lettek másodikok. Bár még sokat tudnék beszélni a Folkeboat osztály jelenlegi összetartásáról, arról, hogy mennyire emberszabású emberek töltik meg, és látható fejlődési lehetőségeiről, de most a Folkeboat osztályról ennyit és vissza a versenyhez.
A versenyhez, amiről már olyan sokat azért nem is lehet írni, mert a Félszigetkerülővel le is zárult. Vasárnap ugyanis nagyon peches volt a rendező: mire odaértünk a pályára, 4 csomó alá csökkent a szél, halasztottak, majd leállt. Mintegy órányi várakozás után parti halasztásra módosítottak, ám ahogy felhúzták az „AP" alá a „H"-t, körülbelül három perc múlva a mezőny gyönyörű, kifújt 8 csomós széllel vitorlázott partra. De ilyenkor nincs mit tenni, ki kell várni az 50 percet. Így is lett, ahogy kiértünk, még alig ettem meg az ebédre szánt szendvicsemet, már mentünk is ki a vízre újra. Ahol ismét leállt a szél. Megint kezdődött a végeláthatatlan libilógázás, a 370-eseken felbuzdulva mi is összekötöttünk, társaságban jobban múlik az idő, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy érdektelenség miatt már nem is lehetett volna futamot rendezni, mert a hajók szépen lassan, egyenként elszállingóztak! Amikor már elég kevesen voltak a versenyzéshez, a rendező bejelentette, hogy vége a bajnokságnak. Kicsivel odébb, a mi pályánktól nem sokkal délkeletre az ötvenesek két futamot tudtak rendezni! Így aztán lett ugyan bajnokságunk, de kiejthető futam nélkül.
Az ORC osztályban a Gömbi nyert, második a Puro Contento, harmadik lett az első 370-es, Sopival.
A szemet gyönyörködtetően szép és gyors Bolygó csak a dobogó harmadik fokára állhatott fel, pedig gyorsaságát bizonyítja, hogy a Félszigetkerülőn ő is elhúzott, mögötte három másodperccel és egy ponttal lemaradva a Skorpió. A bajnok a Vámpír lett, a második pedig Tuss Miklós a Balaton 31-esével, ami főleg súlya miatt „fért" be az osztályba. Hát ez a mi kis történetünk, bocsánat, ha kissé Folkeboat-os lett, és ha sokakat méltatlanul nem említettem meg, de hát szubjektív a történet. Ha valakinek van ellenvéleménye, hozzáfűznivalója bármelyik részéhez, az ne csak morogjon, ragadjon tollat!
A képeket Szamódy Zsolt készítette és bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!
Kövendi Eszter
