Kovács Tamást nyaranta leginkább J24-ben látom, hihetetlen tűrőképességet mutatva az egyik legimpulzívabb kormányos Bendicsek Dodi csapatában. A parti okoskodások során annyit levettem, hogy valami informatikai vállalkozásban aktív, meg az is köztudott volt róla, hogy szerzett egy Mini Transat hajót, ráadásul mindjárt egy Proto-t, hogy egyszer csak átversenyezze vele az óceánt. Azt, hogy mit csinál ezzel a hajóval, senki sem tudja.
Mindenkinek van egy álma, amit illik is tiszteletben tartani, de ezek az egykezes harcosok mintha nem közöttünk élnének. Sokan hódolnak a szóló vitorlázás önmegvalósító igézetének: magam is többször megpróbáltam egyedül végig küzdeni a Kenese-Keszthely távot, de azért este már jó volt a saját ágyamban aludni.
A nagy óceáni és Földkerülő versenyek egykezes hősei a vitorlázás szupersztárjai, bár az elgondolkodtató, hogy a leghíresebb Földkerülők miért nem állják meg a helyüket például az America’s Cup mezőnyében. Pár éve volt szerencsém interjút készíteni az AC legnagyobb reformerével, a Louis Vuitton Cup életrehívójával, Bruno Troublé–val. Neki is szegeztem a kérdést: miért nem sikeresek a franciák az offshore vitorlázás csapatai között? „Ha 20 angolszász vitorlázót beültetünk egy hajóba, az rögtön csapattá válik, ha 20 franciát, akkor abban a hajóban továbbra is 20 francia fog vitorlázni. Ez kevés a sikerhez” - volt a válasza Troublé úrnak.
Tamásról sok minden eszembe jut, de legkevésbé a szupersztárság. Ismerünk nem egy hazai szóló vitorlázó hírességet, van közöttük olyan, aki valóban bebizonyította, hogy képes nagy tettekre, van, akit a gondviselés kísért hosszú útjain, van, aki kevés pénzből gazdálkodva is elérte célját, és van, aki mesés összegekből valósítja meg álmait.
Tamásról semmit sem tudunk. Néhány éve felhívott, hogy tudok-e segíteni, mert nem talál megfelelő tengeri támaszpontot, ahol megkezdhetné felkészülését a nagy versenyre. Talán tudtam is segíteni, de nem is ez a lényeg. Amikor 2011-ben megláttam a BYC kikötőjében a kis 6,5 méteres Proto-t, nem is értettem, mire jó egy ilyen pici, de végtelenül komplikáltnak tűnő hajócska. A hazai egykezes versenyek szabályrendszerében esélytelen, tengeri körülmények között igazán csak a többi Mini-vel való küzdelemben nyer értelmet. Igen ám, de a Transatosok közé csak akkor eresztik a megszállott jelentkezőt, ha eleget tesz az előírt biztonsági és gyakorlati feltételeknek. Ezért aztán hősünk elindult, hogy tengeri körülmények között is bizonyítsa elszántságát.
A Trieszt közeli Monfalcone kikötőjében találta meg téli bázisát, innen indult az első hosszú menetre, az 1900 tmf távra, egy Szardíniára tervezett útra. Nem sikerült. Hiába teljesített több mint 1500 mérföldet, a kitűzött célt nem érte el. A második évben Kremikből hajózott Görögországba, Lefkadába, majd Szicília, Bari és újra Monfalcone következett.
Idén márciusban benevezett a Mini Transat 650 olasz bajnokságára, amely végre lehetővé tette, hogy hasonló hajók között mérethesse meg magát. A két év magányos felkészülési program hatékonynak bizonyult, mert a 2014-es Olasz Bajnokság 4 versenyből álló sorozatát sikerült megnyernie.
Most itt tartunk. Jövőre tehát jön a nagy verseny? A kétévente rendezett atlanti átkelés 2015-ben esedékes.
PH: Ott leszel a rajtnál?
KT: Ez minden vágyam, de van még egy pár dolog, ami hiányzik. A kvalifikációmhoz szükséges távolságot levitorláztam, eddig ez több mint 20 000 tmf. Megvan a kellő rutinom, képes vagyok a max. 20 perces alvásra, ebben sokat segít, hogy az ágyam 103 cm hosszú. Megvan a szükséges és előírt képzettségem. Kellően motivált is vagyok, de sajnos ez még nem minden. A 7 vitorlából álló gardróbot fel kellene frissíteni, mert már eléggé viseltes. Aztán be kellene fizetnem a nevezési díjat, a szállítás sincs ingyen... hiányzik úgy 25 000 euró.
PH: Ez nem tűnik túl nagy összegnek – gondolom, eddig sem volt kevés, amit befektettél.
KT: Ha már kérdezed, az elmúlt 3 évben annyi pénzt költöttem a hajóra és a felkészülésre, hogy abból simán vehetnék egy vadiúj luxus bárkát. Ez persze ahhoz képest, hogy ez az osztály arról szól, hogy kis pénzből is lehessen transzatlanti versenyen rajthoz állni, nem túl sok, de nyilván egy magyar vállalkozás nehezen termel ki ekkora összeget. Ráadásul amikor felkészülés van, akkor nincs pénzkeresés. Mit is kapok cserébe? Ázom, fázom, küzdök az elemekkel, görnyedek a méter hosszú ágyamon, de hidd el, megéri! Aki ezt nem érzi át, azt úgysem tudnám meggyőzni.
PH: Miért nem próbálsz fizetős legénységet toborozni? Ekkora kihívásra bizonyára lenne kereslet. A mérsékelt sportértékű balatoni buliversenyekre komoly összegeket áldoznak, a tengeri charterhajós regattákra is van fizetőképes kereslet, és te, aki a sportág szakmai csúcsára igyekszel - nem is eredménytelenül -, nem találsz partnert?
KT: Bizonyára valamit nem jól szervezek, de nem sikerült felhívni magamra a figyelmet. Vannak, voltak társaim, de arról szó sincs, hogy ők hozzájárultak volna a költségeimhez.
PH: Ha ez így van, akkor miért nem mész inkább egyedül?
KT: A felkészülés biztonságát nagyban növeli, ha ketten vagyunk a hajón. Gyakorlatilag ilyenkor is magam végzek el minden feladatot, de több időm jut pihenésre, karbantartásra.
PH: 2013-ban Méder Áron már elstartolt a Transaton, más kérdés, hogy nem sikerült befejeznie. Nem gondoltatok közös munkára?
KT: Áron más osztályban, a széria kategóriában indult. Ez egy OD osztály jelentősen eltérő sebességpotenciállal. Ha jól tudom, lesz egy újabb magyar Mini-s is, így valóban volna értelme az együttműködésnek. Ha másért nem, hát azért, hogy jobban felhívhassuk magunkra a figyelmet.
Tamás Transat sikere reméljük, folytatódik: a múlt és a jelen után a jövőt illető tervekről is hamarosan beszámolunk.
További információ Tamásról és Mini Transat projektjéről:
http://www.minitransat.hu
https://www.facebook.com/650.MiniTransat
https://www.facebook.com/minitransat650
