Ismét vízre kerülnek a Volvo Ocean 65-ös hajók, miután alapos szervízelésen estek túl Fokváros kikötőjében. A szakasz befutója után azonban nemcsak a hajók estek át szigorú átvizsgáláson, hanem maguk a csapatok is, ami nem maradt következmények nélkül (erről részletesebben a Vitorlás Tudattágítás blogon olvashatnak!). Mind a hét csapatnál alaposan kielemezték az első szakaszt, mi vezetett a sikerekhez és a kudarcokhoz, ki mit hol rontott el, illetve fordítva: ki hol döntött jól. 

A következő szakasz kezdetéig vegyük át, mik voltak az idáig vezető út legfontosabb pontjai:

Gibraltári-szoros

A VOR flottának két nap kellett, hogy a gyenge szélben elérjék az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger határát (emlékezzünk, a verseny előző kiadásán a most nyertes Abu Dhabi csapata az első éjszaka árboctörést szenvedett, akkora vihar volt Alicante után!). A szoroshoz most az SCA csapat ért először, köszönhetően annak, hogy a spanyol partokhoz közel vitorlázva sikerült elkerülniük a vízközépen ill. az afrikai part közelében uralkodó erős áramlásokat, ezzel 21 mérföldes előnyre tettek szert.

Zöld-foki szigetek

A Kanári-szigetektől délebbre fekvő szigetcsoport kerülésének módját az határozta meg, hogy az egyes csapatok milyen taktikával készültek az Egyenlítő környékén uralkodó szélcsendes Doldrum-övezet leküzdésére. Azok a csapatok, amelyek északról kerülték a szigeteket (Abu Dhabi, Brunel) nyugat felé igyekeztek a szélcsendes zónában. Azok, amelyek a szigetek között (Dongfeng, Mapfre, Vestas), inkább keleti irányból közelítettek a Doldrum-övezethez, majd Fernando de Noronha szigetéhez, amely az első szakasz egyetlen természetes pályajele volt. A Mapfre csapat tagjai szerint a Zöld-foki szigeteknél tettek először rossz lóra, utólag visszatekintve jobb lett volna, ha észak felé mennek, majd nyugatnak.

Doldrums, Fernando de Noronha

A trópusi összeáramlási zóna a földkerülő vitorlázók lottózója. Az alacsony nyomású területen nehéz áthajózni, egyrészt mert nem fúj a szél, másrészt mert az a kevés, ami viszont igen, általában össze-vissza teszi. A versenyzők közül az Abu Dhabinak és a Brunelnek sikerült a legjobban az akadályt vennie, csaknem 90 mérföldes előnyre tettek itt szert a többiekhez képest, köszönhetően annak, hogy nyugat felé mentek. Bouwe Bekking, a Brunel kormányosa szerint alapvetés, hogy nyugat felé kell itt menni (“west is best”), ugyanis arrafelé keskenyebb a szélcsendes terület, mint kelet felé. A nagy okosság ellenére a keleti irányt vevő csapatok közül a Vestasnak sikerült megtalálnia egy szélcsíkot a semmiben, amivel akkor a harmadik helyre jöttek föl a versenyben.

A két szélsőség között a többség (Dongfeng, Alvimedica, Mapfre, SCA) a középső irányt választotta, közülük a női csapat és a Mapfre szívta meg a legjobban, előbbi volt, hogy gyakorlatilag 8 órát töltött egy helyben.

Dél-atlanti anticiklon avagy Szent Heléna

A fent említett magas nyomású légtömeg keseríti meg a déli féltekén, az Atlanti-óceánon vitorlázó hajósok életét. A légköri képződmény szélmentes foltokat alakít ki több ezer mérföldes körzetben, a navigátoroknak észnél kell lenniük, hogy ezek között ügyesen irányítsák kormányosaikat, hogy elkerüljék a szélcsendesebb területeket. Ennek volt köszönhető, hogy a hajók a céllal szinte homlokegyenest ellentétes irányba, a brazil partok felé vették fordultak. Volt, akiknek ez bejött, volt akiknek nem, és ahogy általában lenni szokott, az elsőknek volt kedvezőbb a széljárás. A délnyugati irány után a hajók kelet felé fordultak, ügyelve arra, hogy ne menjenek délebbre a 42. foknál, amit a versenyrendezők jelöltek ki, hogy biztonsággal elkerüljék a jéghegyeket.

A kiválóan navigáló Abu Dhabi csapata 25 nap 3 óra 10 perces idővel futott be, Ian Walker büszke is volt navigátorára, Simon Fischerre. Utánuk csupán 12 perccel, nagy meglepetésre a kínai-francia csapat, a Dongfeng érkezett másodikként, harmadik a holland Brunel lett még mindig 25 napos időn belül. Negyedik a versenyre szinte az utolsó pillanatra összeálló, így szintén kiváló teljesítménynek értékelhető 26 napos, 48 perces idővel befutó Vestas lett, ötödik a 13 órával később befutó Alvimedica. Az utolsó két helyen az SCA és a Mapfre osztozott. Miután a spanyol csapat csúnyán benézett egy szélárnyékot a fokvárosi Tábla-hegy alatt, a lányok csapata ért be előttük 26 nap 23 óra 37 perces eredménnyel, míg a kulcsot hozó Mapfre 27 nap 47 perccel futott be a célba.

November 15-én rendezik a fokvárosi kikötői versenyt, a hajók ennek megfelelően már vízen vannak és a csapatok keményen edzenek a következő szakaszra, amely Abu Dhabiban végződik, és már azt is lehet tudni, miután a biztonsági csapat rábólintott, hogy a hajók végig vitorlázhatnak a teljes szakaszon, nem úgy mint a verseny előző kiadásában, amikor a hajókat és legénységeiket – tartva a szomáliai partok közelében a kalóztámadásoktól – korábban befuttaták és szállítóhajón, katonai kísérettel juthattak csak el Abu Dhabi közelébe, ahonnan sprintbefutóval érkeztek a közel-kelti városba.

Cikkünket a vitorlázókról a rajt előtt és a fokvárosi befutó után készült portrék illusztrálják.

Forrás: Volvo Ocean Race