Szombat éjszaka olyasmi történt a Volvo Ocean Race földkerülőn, amire kevesen számítottak: a Vestas hajója zátonynak ütközött és megfeneklett. Mindenki biztonságban, az anyagi kár, ahogy mondani szokták, jelentős. Hogy mindez hogyan történhetett, és mi lesz a hajó sorsa, a következő napokban dől el.
Magyar idő szerint szombat délután, ottani idő szerint már este a Team Vestas Wind hajója korallzátonynak ütközött a Volvo Ocean Race második szakaszán, Fokváros és Abu Dzabi között. A szerencsétlenség, melynek során senki nem sérült meg, a Mauritiushoz tartozó Cargados Carajos szigetcsoportnál történt.
Mindenkit az a kérdés foglalkoztat, hogy a fejlett navigációs műszerek korában hogyan történhetett meg az eset. Nem véletlen, hiszen laikusként azt gondolnánk, hogy a fejlett műszerek használatával a taktikusok képesek elkerülni az ilyen helyzeteket, azonban minden eszköz annyit ér, amennyire azt az ember használni képes. Egy másik fontos körülmény, hogy ez az útvonal viszonylag új a versenyzők számára, csak az előző kiadáskor kellett felhajózni Abu Dzabiba, így a környékről kevesebb tapasztalata és helyismerete van a hajósoknak.
A kicsiny, mindössze 1,3 négyzetkilométer kiterjedésű korall, ill. homokzátony, szigetcsoport alig kivehető azokon a szoftveres térképeken, amelyeket navigációra használnak a VOR hajókon. A szigetcsoport neve spanyolul leginkább egy vaskos káromkodásnak tűnik (a ‘carajo" szó egyebek mellett a bika nemi szervét jelenti), Chris Nicholsonék száját is hasonló szavak hagyhatták el, amikor hirtelen beleálltak a földbe. Mindkét kormánylapát eltörött, a hajó hátsó felét a víz is elöntötte.
A versenyrendezők utasítására az Alvimedica hajója felfüggesztve a versenyt a szerencsétlenség közelben maradt, ameddig a Vestas legénysége biztonságba nem került. A csapat napfelkeltekor a hajó felfújható mentőszigetén elhagyta a hajót és egy zátonyon várta a közelből érkező mentőcsónakot.
Chris Nicholson letargikus hangon már így mesélte el a történteket műholdas telefonon a versenyrendezőknek:
„Jól vagyok, köszönöm. Itt vagyok egy hajótörött szigeten. Életem egyik legszebb éjszakáján vagyok túl. Itt ülünk a sötétben, a generátor lemerült, nincsenek fények, csak a műholdas telefon működik. Az előző az egyik legrémesebb éjszakám volt...”
Hogy pontosan mi is történt, arra egyelőre nem kapott választ a kíváncsi közönség a Vestas csapatától, érthető módon elsősorban a mentéssel vannak elfoglalva. Ahogy több, versenyben lévő hajós elmondta, a kicsiny szigetcsoportot csak akkor lehet észrevenni a navigációs szoftveren, ha a térképen egészen ráközelítenek, normális nagyításban, amit menet közben használtak, egyszerűen nem látszik, jelzést pedig csak olyan pontokra ad a rendszer, amelyeket a navigátor előre beállított. Az élbolyban haladóknak szerencséje volt: ők nappal jártak a szigetcsoport környékén, így amit a térképen nem láttak, azt szabad szemmel észlelhették, a Vestasnak azonban nem volt szerencséje, ők alkonyat után értek csak oda.
A Vestas csapat és a versenyigazgatóság tájékoztatása alapján a következő napokban, míg a hajó legénysége eljut Mauritiusra, a zátonyra futott hajóhoz mentőegységek érkeznek, hogy pontosan felmérjék a károkat és eldöntsék, mit lehet tenni. Az anyagi kár nyilván jelentős, hogy hogyan lehet a hajót majd leszedni a zátonyról és továbbszállítani, még kérdéses. Mint ahogy arra sem lehet egyelőre választ adni, hogy egyáltalán folytatni tudja-e majd a csapat a versenyt. Sok jóra mindenesetre nem számítanak.
A versenyben egyébként az elmúlt napokban a Mapfre és az Abu Dhabi Ocean Racing állt az élen, a csapatok ismételten az Egyenlítőhöz közelítenek, ahol a gyenge széljárások dominálnak. A Doldrum-övezetben jelenleg az Abu Dhabi áll az élen, mögötte a Brunel, őket a kínai Dongfeng követi, negyedik helyen pillanatnyilag a versenybe ismét bekapcsolódó Alvimedica, majd az SCA csapat, hatodik helyen pedig a Mapfre.