Az emberéletet veszélyeztető vagy a hajóút elzárásának veszélyével fenyegető balesetet szenvedett hajó vagy úszóanyagok köteléke közelében tartózkodó minden hajó vezetője köteles a saját hajójának biztonsága által megengedett mértékben haladéktalanul segítséget nyújtani! A hajó vezetőjének minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia a személyek mentése érdekében.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a mentés kivitele függ a vezetett hajótól, meghajtásától, kialakításától, üzemétől. Más a mentés, műveletezés egy mentési céllal üzemeltetett motorossal, mint egy kedvtelési célú, vagy versenyvitorlással.
Csónakkal, motoros vízi járművel, vízi sporteszközzel a mentendőt mindig a hullámzás, szél, folyás alóli oldalról közelítjük meg, hogy a hajó pontosan a közelébe kerüljön. Vitorlással félszélben, vagy szél alól cirkálva is megközelíthető a vízben lévő, majd fellúvolva kilobogtatva kell megállni, úgy hogy a luv oldalon kihajolva a bajba jutottat biztonságosan meg lehessen fogni. Az a legjobb, ha a mentési szituáció érzékelésekor, a hajóvezető azonnal félszeles irányt vesz fel és ha szükséges a lehető leghamarabb megperdül, ill. megfordul. A beemeléskor mártsuk meg, felhasználva a víz felhajtó erejét és a lágy részeket kímélve lehetőleg megfordítva (háti oldallal) emeljük be. Magasabb habvéddel ellátott, nagyobb szabadoldal magasságú hajók esetében, a mentés megkezdésekor célszerű a mentendő személy hóna alatt egy biztosítókötelet/hevedert átfűzni és rögzíteni. Vízből mentéskor ügyeljünk a folyamatos kontaktusra és a nyugtató, magabiztos fellépésre. Csónaknál a beemelést a csónak faránál végezzük, egyéb vízi járműnél az alacsonyabb oldalmagasságú sima felületű helyeket részesítsük előnyben. Kiemelésnél, szállításnál alkalmazhatunk Rautek-fogást (hátulról a hónalj felől benyúlva felhúzzuk az egyik alkart a mellkas elé és mindkét kézzel ráfogunk), mely a mentendő kicsúszását megakadályozza. Abban az esetben, ha nem találunk ép alkart, olyan eszközt kell keresni, amit a sérült két hóna alatt áthúzva biztonságosan meg bírunk fogni, és azzal ki tudjuk emelni (pl. összehajtott takaró, vontatókötél, mentőheveder lásd a képen). Esetleg, ha kis súlyú a sérült és átérjük, saját karunkat átfogva is megpróbálhatjuk kivenni. 

A vízben fuldoklót soha ne tévesszük szem elől! A mentést lehetőleg több ember végezze. Mentőeszköz igénybe vétele során ügyeljünk arra, hogy a mentendőt meg ne sebezzük.
Eszközök hiányában, ha a helyzet úgy kívánja, szükség esetén úszva kell a bajbajutottat kimenteni. Úszva mentés során a fuldoklót hátulról közelítsük meg. A mentéshez a hónalj alatt átnyúlva, az alkarra ráfogva és azt a mellkas irányába felhúzva, a mentő a balesetest a hátára fordítva, a saját testével megtámasztva húzza. Ügyelni kell, hogy a mentett arca mindig a víz színe felett legyen. Azonos oldali kézzel, azonos oldali karra fogunk (a bajbajutott alkarját felhúzva a mellkasa elé) vagy csak hónaljfogást alkalmazunk (matrózfogás).
Eszméletén lévő nyugodt embernél lehet toló, vontató fogásokat alkalmazni. Pánik esetén legjobb a Flaig-féle béklyófogás, mert ezzel a vontatófogással tartható legjobban kontroll alatt a mentett. Ennél a fogásnál a hátán fekvő személy mögé kerülve, egyik kézzel megfogjuk az ellen oldali kézfejét a tenyere tetején, a másik kezünkkel állfogást alkalmazunk.
Nyugtalan az életéért küzdő fuldokló esetén előfordulhat, hogy a mentő életének, testi épségének megóvása érdekében szabaduló fogásokra kényszerül vagy a bajbajutottat tudatosan ártalmatlanná kell tennie. Ezt követően a mentést folytatni kell.
Vízben fuldokláskor a légzést a fuldoklás során fellépő gégegörcs akadályozza. A tüdőbe rendszerint csak kis mennyiségű víz juthat. Az a vízmennyiség, amely a vízből mentett szájából kifolyik, rendszerint a gyomorból távozik, sokszor a gyomor beltartalmával együtt.
Amennyiben a légutak átvizsgálása során idegen testet találunk, azt el kell távolítani! A száj-garatüregből pl. ujjal, ha nem lehetséges, akkor fel kell ültetni a mentettet, és fel kell szólítani, hogy hajoljon előre. Ilyen helyzetben kell a hátára ütni a lapockái közé. Ha a sérült gyermek, akkor fektessük a térdünkre, úgy, hogy a felső teste lógjon lefelé. Lapockái között veregessük a hátát. Ez az eljárás hatékony és gyermeknél is szövődménymentesen alkalmazható. Ha a beavatkozások sikertelenek, a Heimlich-féle műfogást kell alkalmazni:
A fuldokló mögé állva, őt átkarolva, az egyik kezet ökölbe szorítva a szegycsont és a köldök közé helyezve, másik kézzel az öklöt átfogva és a rekeszizmok irányába nyomást gyakorolva (befelé, felfelé), kell a tüdőből nagynyomású levegőt kipréselni, ami az elzáródást okozó idegen testet kilökheti. Eredménytelenség esetén maximum 5-ször alkalmazható a fogás. Sikeres beavatkozás esetén a beteg megfigyelése javallott a szövődmények miatt. [mellkasi, hasi sérülések]
Gyermekeknél, csecsemőknél a Heimlich-féle műfogást alkalmazni tilos!
A vízből mentett embert a hideghatás ellen is védeni kell, mert testhője lecsökkenhet. Az áldozat orvosi kezelésre szorul, mert a bejutott víz a nyálkahártyákat még órák múlva is izgatja, a másodlagos fulladás veszélyét rejtve. Jelentős lehűlés, tartós víz alá merülés okozhat kardiovaszkuláris (ritmuszavar) problémákat is.
Eszméletlen sérültnél a légzés szabaddá tétele után ellenőrizni kell a légzést és szívműködést. Szükség esetén az újraélesztést a szokásosnál lassabb tempóban végezzük. Fektetésnél a fej legyen alacsonyabban, hogy a víz szabadon kifolyhasson. A látszólag panaszmentes sérülthöz is hívjunk mentőt! A kimentett személyt töröljük szárazra, csavarjuk száraz pokrócba! Eszméletlen, jól lélegző beteget többnyire stabil oldalfektetésben helyezünk, míg az újraélesztésre szorulót sohasem! Számítsunk rá, hogy a lélegeztetésnél nagyobb nyomásra van szükség a tüdő felfúvásához.

Rest Bulcsú
 

Rest Bulcsú