Szombat délelőtt van. „ÖREG TIHANY" kikötőjében vagy tizennégy hajó lóg a vendéghelyeken, meg az elbitorlott közforgalmú segédmólón. És még, négy-öt tekereg tanácstalanul, egy orrnyi lyukat keresve. Sebaj, álljunk a régi partfalhoz. Hajdanában, kizárólag itt köthettünk ki. Ott áll a Zsanett Dragon is. Farhorgonyt elő, tyúklépésben közelítjük. Aztán kábé 15 méterre megfeneklés. Hátramenet, egy-két perc berregés, billegtetés jobbra-balra, majd a sár szorításából megszabadulva, irány a víz. Tihanynak annyi, majd legközelebb.
Jó lesz nekünk Füreden is. Vár a „Hatlépcsős", meg szüreti felvonulás is lesz délután. A Vaszary Villában pedig „Indiai Napok" vannak, este koncert. Ott a helyünk! Közelítjük a vendéghelyeket, a kikötőmester buzgón integet, menjünk beljebb. Sejtésem pogány, tehát itt is lassan. Tíz méterre a farcölöpöktől, persze megint beragadunk. Hátra, majd a külső három hely egyikére beúszunk. Elfoglaltunk egy jóval szélesebb bödönnek valót.
Mesterünk húzza az orrát, mondja a magáét. Miért nem nyomatom be motorral, erővel. Aztán, ha másképp nem megy, holnap majd valamelyik Vanyolai motoros kihúz. Na, ebből köszönöm szépen, nem kérek. Kora reggel szeretnék indulni, amikor a turistahajók még javában alszanak. Meg egyébként is.
A felvonulás remek volt; látványos, ötletes, kedves.
Osztották a bort rendesen, nem is rosszakat. Az indiai koncert is csodálatos élményt jelentett. Négy lelkes muzsikus, a mesés keletre varázsolt minket, majd két órán át.
A „Hatlépcsősben", velős pirítós meg bor, a régi. Kitűnően éreztük magunkat. Megtudtuk, a következő hétvégén „Romantikus reformkor" napjai lesznek. Egymást érik a szebbnél szebb programok. Jönnénk, amikor csak tudnánk.
Éjszakára feltámadt a keleti. Nem is erős, mégis lötyögtünk, himbálództunk. Reggel alig bírtunk farolva elindulni. A kutya fáját! Hát nem érdemel meg egy ilyen gyönyörű város, valami tisztességes kikötőt?! Hullámtörő meg kotrás kéne. Oly nagy dolog ez?
Hazatérés előtt, még kanyartunk egyet Alsóörs felé. A kikötő kétmólósnak indult. Máig sem fejezték be. A medencébe persze lehetetlen beférni, elnyel a mocsár, talán, ha egyméteres víz poshad benne. Pedig kár. Gyönyörű kiránduló helyek tömkelege van a környéken. Meg műemlékek. A csopaki borokról nem is beszélek. Micsoda túra célpont lehetne! Badacsonnyal konkurálhatna. És itt sem kellene sok. Kotrás, eredeti tervnek megfelelő mólóhosszabbítás, stégek leverése, vizesblokk, víz villany. Hónapok alatt megtelne bérlőkkel. De ugye ez is a keleti medence. Tojik rá a BAHART. Miért? Ez a mostohagyerek?!
Hátszelezünk hazafelé Földvárra. Gondolataim meg Fűzfőn járnak. Ott a szép kikötő, ahol egy éjszaka mindenkinek, három a Porthole tagoknak ingyenes. Kitűnő. Baromi jó a kaja. De aztán? Látnivaló? Éppenséggel lenne. Európa- Magyarország- Balaton képzőművészeti kiállítás, neves művészek alkotásaiból. Méghozzá a Nitrokémia földalatti erőművében. Ez világszám! Ja, hogy két kilométert kell kutyagolni? Nagy dolog. Megéri! Hurrá, végre lesz miért idejönni! A Művelődési ház vezetője hamar visszaránt a valóságba. Ez alkalmi, október 8-án bezár. Addig is csak csoportosan, egy héten három délután. Sok a gond, veszélyes a létesítmény, temérdek pénz kéne a biztonságossá tételéhez. A művházban viszont szokott lenni ez meg az. Itt kezdtem szégyellni magam. Miért nem tudtunk mi erről? Miért nem tettük közzé, legalább a „Túrázóknak Ajánlott" rovatban? Sebaj, eztán másképpen lész! De ez az alagút-kiállítás, akkor is világszám. Kár lenne veszni hagyni. Meg az egész keleti medencét.
Kár érte! Basszus!
Merlin
Gelencsér György (Merlin)
