Kezdjük talán a kotrással. Többek között, a ZALA VÁRMEGYEI HÍRPORTÁL tette közzé, miszerint a Keszthelyi öböl környékén elkészült az első iszapkotrási ütem. Hurrá! De mire is jó ez nekünk?

 Elsősorban szeretett tavunk belső tápanyagterhelésének csökkentését segíti. Köztudott, miszerint a Zala folyó itt ömlik a Balatonba. Persze hozza magával a szervesanyagban igen gazdag üledéket. Évente tizennyolc – húsz centiméter iszap szépen le is rakódik. A felhalmozódott masszában lévő anyagok (foszfor) pedig folyamatosan szóródnak szét a tó medrében. Az utóbbi években pedig már találkoztunk a számunkra is káros, bosszantó jelenségekkel. Nyár elején jött a kékalga virágzás, ami sűrű zöld tejföllé változtatta, elsősorban a déli part kikötőinek vizét. Voltak napok, amikor a medencékben motort sem lehetett indítani, hiszen a hűtővíz bemeneti szűrők eltömődtek, vízszívó csillagkerekek beszorultak. Aztán jött egy északnyugati viharos szél, ami kisöpörte az algákat. Ezen ugyan túlestünk, de következett az árvaszúnyog rajzás. Hol itt, hol ott csoportosultak olyan sűrűségben, hogy jóformán nem lehetett létezni tőlük. Az éttermek – büfék sem tudtak alkonyat után nyitva tartani. Három nap után eltűntek, átmentek a szomszéd településre. Két hét múlva visszatértek. Szóval nagy kínlódás volt.

Reményeink szerint jövőre ilyesmi nem lesz (legalábbis nagy intenzitással), hála a kotrásnak. Ide tartozik még, hogy a balatongyöröki zagyterületen helyezték el a masszát. Ott kicsit besűrűsödik, majd el lehet szállítani, hiszen kitűnő termőtalaj-javító cucc. A már lerakott üledéken felül még nagyjából százezer köbméter fér el. Lehet tervezni a második ütemet! Légyen így! Lépjünk tovább a következő témánkra.

Hol lakik a halacska? A lakása tavacska, tenger, folyó, kék patak, lent lakik a víz alatt. Vízben alszik vízben kel, vízi nótát énekel, vízből van a párnája, buborék a labdája (Szabó Magda). Az elmúlt hetekben sok újságcikk jelent meg, ijesztő, rémületkeltő, nyugtalanító címekkel. Szörnyszülött halak lepték el a Hévíz-patakot. Rettenetes, borzalmas! Nézzük, mi is a valóság.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (HUN-REN BLKI) adatai szerint az elmúlt 24 évben 89 új idegen halfaj jelent meg a magyar vizekben, így már 130-ra nőtt a nem őshonos fajok és hibridek száma. A frissen megjelenő fajok többsége melegkedvelő akváriumi díszhal, amelyek gyakran a megunt házi kedvencek szabadon engedése miatt kerülnek természetes élőhelyekre. Takács Péter főmunkatárs szerint a halak többsége otthoni akváriumokból kerülhetett ki, és sokat segítene egy hivatalos „visszaváltási rendszer” a megunt díszhalak számára. A trópusi fajok alkalmazkodása hosszabb távon hidegtűrőbb vonalak kialakulásához is vezethet – erre példa a szúnyogirtó fogasponty, amely a száz évvel ezelőtti kiszabadulása óta már a Kis-Balatonig is eljutott. Ezek mellett a Pterygoplichthys pardalis (párducmintás vértesharcsa) és a Parachromis managuensis (Jaguársügér) is. Bár a csatornában nyáron tilos fürdeni, sokan mégis bemennek; őket jelenleg főként apró trópusi halak „csipkedik”, de nemrég néhány veszélyes kígyófejű hal fiatal példányát is megtalálták. Ezek a ragadozók súlyosan veszélyeztethetik az őshonos halállományt, és tartásuk, kereskedelmük Magyarországon tiltott.

Fogadjuk el az utolsó betűig, tekintsük hitelesnek a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet által leírtakat és közzétetteket. Viszont felmerül bennem egy apró kérdés: Mekkora valójában ez a gyalázat? Okoznak egyáltalán valami bajt ezek az igen apró halacskák – kisebbek, mint a Balatonban őshonos Szélhajtó küszök, vagy a Fenékjáró küllők. –  A legcsekélyebb veszélyt hordozzák-e a fürdőzőkkel, illetve szeretett tavunk őshonos lakóival szemben? Szerintem aligha. Tudnak terjeszkedni? Bizony nem. Legalább húsz fokos víz kell nekik, márpedig a patak már a Kis-Balaton előtt jobban kihűl. Vannak, ahol vannak. 

Kedves barátom, aki itt gyerekeskedett, elmondta nekem, hogy ötven éve is ugyanennyi színes halacska úszkált errefelé. Nem volt se több, se kevesebb. Nem terjednek tovább. 

Megnyugodhatunk, tutira mondhatom, nem fognak minket sem megcsonkítani, sem felfalni!

Sikerekben gazdag, jó szelekben bővelkedő, boldog Újesztendőt kívánok minden kedves olvasónknak! 

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!