Persze támadnak a nehézségek. Nem ragad a szalag, veszett szél fúj, záporesők jönnek…stb. Sebaj, mindezek ellenére azért szépen haladunk. Viszont a kikötő legtávolabbi sarkában állunk (pont a varjúfészkek alatt), köztünk és a daru között nyolc sor teknő sorakozik. Rajtunk kívül két társaság sertepertél, a többi vitorlás még mélyen alszik. Hely pedig nincs a félrehúzásukra. Mi lesz ebből? Meglátjuk. Nehézségeink ellenére pár nap alatt azért csak elkészülünk. A zivatarok távoztával a nap is ránk ragyog. Felrakjuk a huzatokat, kész, passz, lehetne vízrebocsátani. 

És csoda lőn! Az általunk előjegyzett időpontra ott találjuk hajónkat a daru előtt. A BHZRT munkatársai minden bizonnyal rendelkeznek valami varázserővel, mellyel a RHEA átrepült a nyolc zárt sorban tespedő jószágok felett. Ez aztán a vér profizmus! Hatalmas szakmai tudásról tettek ismételten tanúbizonyságot. Nagyon, nagyon szépen köszönjük! Remek csapat vagytok! Erről a témáról még annyit, hogy egyre kevesebb olyan hajóstársat látok (Balatonföldváron), akik saját maguk tartják karban járműveiket. Viszont szemembe ötlik több profi cég, akik – megrendelés alapján – vízre tételre készítenek fel vitorlásokat. Ez van.

Következzék egy – számomra – jó hír. Ugyanis, már hetek óta kering a neten több olyan bejegyzés, miszerint Szigligeten a Kikötő Étterem jelen formájában megszűnik, új üzemeltető lesz… stb. Ezeknek cáfolatára kijelenthetem, hogy idén is hallhatjuk a „megjöttetek Drágáim” felkiáltást. Marcsiék jól vannak, úrrá lettek a nehézségeken és gőzerővel készülnek a nyitásra. Napokon belül fogadják, azaz szeretettel és szokásosan remek ételekkel várják az idelátogató vendégeket. Minden más alaptalan rémhír. Az internetes oldaluk még nem működik, csak az áll rajta, hogy KARBANTARTÁS zajlik. És ki az, aki már nyitva van? Amit biztosan tudok, hogy az Erika Leanderkert Balatonszemesen délelőtt tizenegy órától minden nap üzemel, és várja kedves vendégeit. Balatonfüreden folyamatosan nyitva tart a Borcsa étterem. Húsvétra még különleges étel ajánlatot is kitaláltak. Ezeket mondhatom tutira így szezon legelején. Erről ennyit!

Akad más jó hírem is! Tisztelettel jelenthetem, hogy a Földvár Beach Marina építésének vízi munkálatai befejeződtek, létesítményei elkészültek. Deák Sanyi végig vezet a vadonatúj járófelületeken. A jobboldali hullámtörő mellett beton tetővel ellátott úszómóló fut, melyen kisétálhatunk a kikötő behajózó nyílásáig. Innen jól látszik, hogy jóformán a szárazföld felé néz. Ennek köszönhető, hogy a medencébe a hullámok nem tudnak bejárni, így a víz felszíne még a legnagyobb viharokban is sima marad. Ehhez a „sétányhoz” csatlakoznak a valódi mólók. Ezeket követik a cölöpsorok, melyekhez az itt álló hajók farát lehet rögzíteni. Ennek az elrendezésnek köszönhetően a vitorlások merőlegesen állhatnak a Balatonra (és nem oldallal), ami több okból is ajánlott előírás. Ideális megoldás, előrelátó tervezés. Brávó! Remek ez a telep. Nem véletlen, hogy fogynak a bérelhető helyek. Ezek mellett tizennyolc vendégállást is kijelölnek. Számomra impozáns látvány ez az egész, így a víz felől szemlélve. A tó mélysége a teljes medencében, nyolcvanas vízállás esetén kettőszáztíz centiméter mederfenékre van kotorva, tehát a legmélyebb merülésű hajóknak is megfelelő.

Persze, a szárazföldi területen még rengeteg feladat van, sok mindent kell elhordani, illetve felépíteni. Ezek elkészültével kerülhet sor a kerítések elbontására, és a Kvassay sétány megnyitására. Sajnálatos, hogy eme örömteli esemény még nem érkezett el. Szerény véleményem szerint ennek egyik okozója a jogi csűrés csavarás, amely többször is megállásra kényszerítette a kivitelezőket. Hajók viszont, reményeink szerint június közepe táján már kiköthetnek. Így legyen.

Téblábolok a legkülső mólószáron és meglátok valakit – „Merlin Geographic” következik. Nem hiszek a szememnek! Hogy került ide ez a szépség?

Ő bizony nem más, mint az Üstökös Réce (Netta rufina)! Tőkés récéből annyi van, hogy sohasem fogy el. De ilyen? Igazán különleges. A Balatonon még sohasem láttam őkelmét. A Bodeni-tavon, meg állatkertekben volt egymáshoz szerencsénk. A szép nagy sima vizű medence vonzotta ide ezt a párt? Magyarországon kisszámú fészkelő, az 1980-as években jelent meg költőfajként, előtte csak kóborló egyedeit figyelték meg. Mára országszerte regisztrálták költését a jelentősebb vizes élőhelyeken. Vonuláskor nagy csapatai is megjelenhetnek halastavakon, természetes vizeken. Európai állománya stabilnak tűnik, bizonyos helyeken megritkult, míg máshol megtelepedett. Hazánkban állandósult állományának megőrzése a védett területek megfelelő kezelésével és a halastavak természetvédelmi célokat is figyelembe vevő hasznosításával megoldható. Ehhez persze nélkülözhetetlen a faj védett státuszának további megőrzése. Hazánkban egész évben megfigyelhető, legnagyobb számban vonulási időben lehet vele találkozni. Eurázsia mérsékelt-övi területein él, Magyarországon a természetes, jó állapotú vizeket és a kiterjedt halastavakat részesíti előnyben. Fészkét a nyílt víz és a növényzet határán alakítja ki. Az üstökösréce a közeli rokon peposaca récéhez hasonlóan gyakran elhelyez egy-egy tojást más récefélék fészkébe is, saját fészekaljának megsemmisülése esetén így esélye van arra, hogy néhány utódja mégis felcseperedjen. Emellett 6-12 tojáson el is kotlik. A fiókák 26-28 nap alatt kelnek ki. A tojó más récefélékhez hasonlóan gondoskodik utódairól, vezeti, védelmezi és melegíti őket. Táplálkozási szokásait tekintve átmenetet képez az úszó és bukórécék között. Főleg növényi eredetű táplálékot fogyaszt, de rovarokat, csigákat, ikrát is eszik.

Mi a fene! A természet ilyen hamar benépesíti azt, ami az övé? Nem hagyja, hogy megakadályozzuk. Még két nagykócsagot is megpillantok, ahogy a hullámvédő kövezésről lesi az ívást megelőző első fürdésen résztvevő szélhajtó küszök locspocsozását, kiválasztva a kedvére való vacsorát. Jó étvágyat hozzá! De jó, hogy idejöttetek! 

Kezdjük a szezont! Kertünkben a sün is felébredt! 

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!

2025. április 19.