Az nyilván nem egy gyakori probléma, hogy ha eltörünk egy árbocot és az befúródik az iszapba, akkor a veszteséglistánkra felkerül minden ami a topra volt szerelve. Windex, topfény, antenna, de a legdurvább veszteség a navigációs rendszer széljeladója. Ha az nincs, akkor képernyőinken nem látjuk az irányt, az erősséget, de a kiegészítő, az ezekre az adatokra építő információk is lehalnak. A jeladót sokkal egyszerűbb technikákkal is elpusztíthatjuk. Pajkos madarak, villámcsapás, daruzás, kikötői összelengés, tumultus a rajtnál csak, hogy a leggyakoribbakat említsem.

Korábbi cikkemben elmeséltem miként sikerült öreg hajómra árbocot szereznem, mennyire nem egyszerű egy eltérő méretekkel rendelkező rudazat átalakítása. A sikertörténetből kimaradt, hogy nem sikerült a Raymarine rendszerrel kommunikáló széljeladót szereznem, így egy rozzant B&G szélműszert rögzítettünk azzal az optimizmussal, hogy majd csak valahogy összelőjük a rendszert. Arra a kérdésre, hogy miért nem vettem egy szép új adekvát jeladót, már csak azért sem válaszolok, mert nagyon utálom ha a zsebemben turkálnak.

Az elképzelés az volt, hogy szerzek egy új talpat, mert a régi darabokba tört és az egész cucc lötyögött. Ezzel az új talppal felkúszik a mérnök a csúcsra, kicseréli amit ki kell, kicsit forrasztgat, majd lejön és az árboc tőnél összekötögeti az öt eltérő színű vezetéket, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kerestem is a nagykönyvet, de művelt kollégáim Google mérnök úr és társa a Mesterséges Intelligencia sem akadt a nyomára. Be kellett, hogy törődjek a megváltoztathatatlanba: nem érdemes használt holmikkal próbálkoznom!

Mivel a virtuális szakemberek sorra csődöt mondtak elhatároztam, hogy a hajóelektronika felkent papjainál tájékozódom. Egybehangzó álláspontjuk az volt, hogy mivel a különböző márkák eltérő adatnyelv rendszerrel kommunikálnak, ezért fel kéne adnom fukar hozzáállásomat és meg kéne vásárolnom egy brand azonos jeladót.

Ekkor eszembe jutott a színmagyar fejlesztésű Windwiser műszercsalád. Korábbi hajómon volt egy ilyen jeladó, ami kifogástalanul működött, és látványos képeket sugárzott telefonra, iPadra bluetooth kapcsolaton keresztül. Mivel évről évre tagja vagyok a Budapest Boat Show zsűrijének, arra is emlékszem, hogy a Windwiser termékek többször is elnyerték a kiállítás szakmai díját. Hívom is a cég tulajdonosát, a termékek fejlesztőjét Fazekas Ákost, hátha talál megoldást a jelkommunikáció problémájára. Ha írásom ettől kezdve azt sugallaná, hogy itt nyomokban valami terméktámogatás jelenik meg, hát azt sem tagadnám, mert Ákos kütyüjei valóban rászolgálnak a hírverésre. Megtudom, hogy kifejlesztett termékkel rendelkezik hasonló problémák megoldására, sőt a cucc felszerelését, beépítését is vállalja. Nem forrasztgat az árboc tetején, egyszerűen a meglévő kábelt cseréli olyanra, aminek a végén már ott a bekötött szélműszer. 

Az árboc tőnél kicsit forrasztgatott, és láss csodát halott műszereim életre keltek! Szerelés közben arra is figyelt, hogy a kábelek és a kötélzet még véletlenül se zavarják egymást, ezért az antenna vezetékezésének meglévő rögzítését is módosította. Azt is el kell mondjam, hogy utálom, ha valakit nekem kell a topra csörlőznöm, mert fárasztó, monoton egy feladat. Ákos mászik, a csörlőn lazán futó kötelet kurbli nélkül elég csak utána húzni. Amúgy ő viszi a Penny nevű B25-öst, az osztály egyik legmenőbb hajóját. 

Navigációs gondja biztos nincs.