Az első és legfontosabb az elektronika, amit át kell néznünk, mivel ennek a vízhez közel való használata fokozott igénybevételt jelent, valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy az elektronika meghibásodása esetén általában működésképtelenné válik a teljes rendszer. Ebben az esetben könnyen megeshet, hogy hirtelen egy szál alsógatyában találjuk magunkat a 10°C vízben, realizálva egy esetleges tüdőgyulladás lehetőségét, miközben próbáljuk menteni a menthetőt. Ez általában nagyon jó kis ingyen cirkusz szokott lenni a parton romantikázó párok számára melyben mi a bohóc szerepét töltjük be. Nem tudom, biztos vannak, akik élvezik az ilyen helyzeteket, de biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan a többség nem így van vele, ezért érdemes az elektromos részekre odafigyelni.

De pontosan mit is jelent ez? A leginkább sebezhető pont a vezetékek csatlakozásánál van, régebben nekem is nagyon sok problémát okoztak, mert nem figyeltem kellően rájuk. Érdemes az összes csatlakozási pontot széthúzni (persze előtte, egy összejelölés nem árt, hogy melyik kábel mihez csatlakozik), majd kontaktjavító spray-el mindet befújni. Ha oxid réteg keletkezett a rézből készült részeken (az a zöld undorító izé) akkor azt fogkefével vagy finom, ilyen célra készült drótkefével le kell takarítani, és újra befújni. A kontaktspray hagy egy vékony „zsír" szerű réteget, de nem kell aggódni, mert ez fogja biztosítani a tökéletes érintkezést és a korrózió védelmet egy ideig.

A szervókat is karban kell tartani, hiszen az elektronikus részek mellett jó néhány mozgó alkatrészt is tartalmaznak. A szétszedés a szervo aljában található csavarok kicsavarásával kezdődik. Ezután lehet szétnyitni a házat, oly módon, hogyha a nyomtatott áramkörhöz akarunk hozzájutni, akkor a szervo ház alját vesszük le, ha a fogaskerekekhez, akkor a tetejét. Egyszerre a kettőt semmiképp, hacsak nem akarunk versenyezni a kutyával, hogy ki szedi fel előbb a százfele gurult fogaskereket. A kutya emésztőrendszere nem kompatibilis a kikönnyített titán alkatrészekkel, így nem árt az óvatosság. A szervo áramköreibe, ha víz került és oxid réteget találunk rajta akkor a már jól bevált kontaktspray-t és egy fogkefét hívunk segítségül. A fogaskerekeket és a mozgó alkatrészeket finoman be kell zsírozni a minél további tökéletes működés érdekében, valamint ha golyóscsapágyas a szervo, akkor a csapágyakat sem árt megkenni egy picit. Mondanom sem kell, hogy erre a célra készített gépzsírt és gépolajat használjunk, nehogy a hűtő mélyebb zugaiból előásott disznózsírt és a tegnapi sült krumpli sütéséhez használt olajt, mert az okozhatja a fent leírt gatyára vetkőzős effektust. Összeszerelés után, érdemes a Plasti Dip nevű anyaggal, (ez egy folyékony gumi, amely a levegőn száradva éri el gumiszerű tulajdonságait,) bekenni a szervoház illesztési pontjait, biztosítva, hogy ne kerülhessen víz a belsejébe. Vízhatlan szervo esetében is alkalmazható ez a módszer, de fölösleges, bár a vezeték csatlakozásnál jó ha duplán szigetelt a ház.

A vevő egy nagyon érzékeny berendezés és már kis mennyiségű párától vagy vízcsepptől is cserbenhagyhat bennünket, ellentétben a többi elektromos alkatrésszel a manapság leginkább használt digitális vevők sokszor kiszárítás után sem működnek. Ez alól persze vannak kivételek. Tehát nagyon fontos, hogy maga a vevő vízhatlan legyen. Erre legjobb megoldás egy műanyag tasakba vagy lufiba való helyezés, majd ennek vízhatlanítása. Ez teljes mértékben meggátolja, hogy víz kerülhessen a vevőbe.

Ezek az elektronika legfontosabb részei melyeknek a karbantartása elengedhetetlen. Nem baj, ha valaki nem ért túlzottan az elektromos dolgokhoz. Ezek a műveletek bárki számára elvégezhetőek, hiszen nem igényelnek semmilyen különösebb tudást. Következő írásomban a hajó többi alkatrészének a felkészítését szeretném bemutatni. Addig is jó szerelgetést mindenkinek!

ifj Csóka László

ifj. Csóka László